Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 4. szám - A kolozsvári kir. ítélőtábla újévi első teljes ülése

16. Jogesetek Tára. 4. szám zési biróság Ítéletét fel kellett oldja és a kir. törvényszéket a rendelkező részben jelzett irányban való további szabályszerű eljárásra kellett utasítsa. 1907. évi október 3. napján. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. A szerződés magyarázati szabályok alkalmazásának a kérdése jogkérdés. Az államvasuti tisztviselők és szolgák nyngdij intézete alapszabályainak XV. czikke szerint az özvegy, özvegyi nyugdijából nemcsak saját, hanem férjének első házasságából született gyermekeit is eltartani köteles ugyan, de alperes férjének első házasságából származott kiskorú felperesek, erről az őket alperes ellenében megillető jogról viszteher ellenében a gyámhatóság jóváhagyása mellett joghatályosan lemondhattak. Az 18TS. évi XX. t.-c. 113. §-a értelmében ugyanis, a kiskorú részéről történt joglemondás gyámhatósági jóváhagyás mellett is esak akkor érvénytelen, ha a jogról való lemondás viszteher nélkül történt. 1907. G. 128/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla K. L. gyámsága alatt álló kiskorú Sz. István, Margit és Sándor felpereseknek, özv. Sz. Istvánné alperes ellen, gyermektartás s jár. iránt, a segesvári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, felpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán Ítéli : A kir. ítélőtábla,, felperesek felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokuk : Felperesek felülvizsgálati kérelmükben, anyagjagi és eljárási szabályok megséitése miatt panaszolnak. Első sorban azt panaszolják, hogy a felebbezési biróság helytelenül értelmezte Sz. István hagyatéki ügyében létesült és a gyámhatóság által jóváhagyott egyezség tartalmát; bele magyarázta ebbe az egyezségbe felpereseknek tartási igényükről való lemondását, holott az egyezségben felperesek részéről lemondást tartalmazó akarat kijelentés nincs ; az egyezségre vonatkozóan tanukat hallgatott és az egyezség tartalmának értelmezésénél a tanuk vallomását is figyelembe vette, pedig az egyezség döntés alapjául csak olyan alakban fogadható el, miként azt A gyámhatóság kifejezett és határozott szöveg tartalma szerint jóváhagyta s ezért az egyezség valódi értelmének megállapításánál, a feleknek esetleg tanuk állal bizonyított, de az egyezségben ki nem tűntetett czélzata nem lelt volna figyelembe vehető. A felülvizsgálati biróság mindezeket a panaszokat, habár felperesek ezeket, nem csupán anyajogi szabálysértésként, hanem egyúttal eljárási szabálysértésként is felhozzák, mind anyaiqgj szabálysértés miatt emelt panaszoknak tekinti s mint ilyeneket bírálja cl. Mert a szerződés magyarázati szabályok alkalmazásának a kérdése jogkérdés. Eljárási szabálysértés gyanánt felpereseknek csak azt a panaszát birálja el, hogy a felebbezési biróság felperesi gyám eskü alatti kihallgatása nélkül a tanuk vallomásai alapján is azt állapította meg, hogy felperesek az alperes elleni tartási igényükről lemondottak. E részben felperesek panaszát alaptalannak ítélte, mert a felebbezési biróság a fél eskü alatti kihallgatását az 1893. évi XVIII. t.-c. 95. § a értelmében csak elrendelheti, de azt elrendelni nem köteles s az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében a tanuk vallomását szabadon mérlegelhette s csupán az okokat tartozott Ítéletében előadni, melyek a tényállásban kifejezésre jutott meggyőződését előidézték e kötelességének pedig eleget tett. Eljárási szabályt nem sértett tehát a felebbezési biróság sem a felperesi gyám eskü alatti kihallgatásának a mellőzésével, sem a tanuk vallomásának az Ítélet szerint történt mérlegelésével, a mely mérlegelésnek az eredménye az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-a szerint felülvizsgálat alá nem vonható. Felpereseknek a fentiek szerint anyagjogi szabálysértés szempontjából elbírálandó fentebb már kiemelt panaszait illetőleg, a felülvizsgálati biróság abból indul ki, hogy az álhmvasuti tisztviselők és szolgák nyugdíjintézete alapszabályainak XV. czikke szerint, az özvegy, az özvegyi nyugdijából nemcsak saját, hanem férjének első házasságából született gyermekeit is eltartani köteles ugyan, de alperes férjének első házasságából származol': kiskorú felperesek, erről az őket alperes ellenében megillető jogról viszteher ellenében a gyámhatóság jóváhagyása mellett joghatályosan lemondhattak, s ha viszteher ellenében gyámhatósági jóváhagyás mellett lemondtak, joguk az opík. 1444. §-a szerint megszűnt. Az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §-a értelmében ugyanis, a kiskorú részéről történt joglemondás gyámhatósági jóváhagyás mellett is csak akkor érvénytelen, ha a jogról való lemondás viszteher nélkül történt. [gaz, hogy felperesek a kérdéses egyezségben a lemondás szót kifejezetten nem használják, de az oplk. 863. és 914. §§-ai szerint a birósig a szerződés értelmét, ha az mint a fenforgó esetben magyarázatra szorul, magyarázhatja, a szerződésnek egymással összefüggő rendelkezéseiből, a feleknek a szerződésből és a szerződés körülményeiből kinyilvánuló szándékából s magyarázat utján joglemondást állapithat meg akkor is, ha a lemondás szót a felek a szerződésben kifejezetten nem is használják. A felek valódi szejzödési akaratának megállapíthatósa végett a biróság minden rendelkezésre álló adatot felhasználhat, felhasználhatja tehát, a szerződés czéljából tudomással biró tanuknak, a felek valódi akaratát megvilágító vallomását is. A gyámhatósági jóváhagyást igénylő szerződést is a bíróságnak kell magyaráznia, mert az ilyen szerződésből keletkező jogvitákat is a biróság dönti el és az általános szerződósmagyarázati szabályok alul a gyámhatósági jóváhagyást igénylő szerződések sincsenek kivéve. A felebbezési biróság ezen szerződés magyarázati szabályokat a fennforgó esetre helyesen alkalmazta, Ítéletének' itt felhívott vonatkozó indokainál fogva, a magyarázati szabályok alkalmazásának eredményeként a felülvizsgálati biróság is ugy találja, hogy a kérdéses gyámhatóságilag jóváhagyott egyezség felperesek részéről joglemondást tartalmaz, az őket alperes ellenében különben megillető tartási jogra nézve. Anyagjogi szabály megsértése nélkül lettek tehát felperesek első sorban azért elutasítva, mert a keresetükkel érvényesíteni kívánt jogukról, gyámhatósági jóváhagyás mellett viszteher ellenében már lemondottak. Kiemeli a felülvizsgálati biróság ennél a pontnál még azt is, hogy miután a kérdéses egyezséget a gyámhatóság jóváhagy ta és felperesek az egyezség felbontását nem is követelik, a felperesek részéről történt joglemondás folytán felperesek tartási igénye akkor is megszűntnek veendő, feltéve ha a kérdéses egyezség felperesekre valóban hátrányosnak bizonyulna is. Következéskép felpereseknek az egyezség rájuk nézve hátrányos voltára alapított panasza sem jöhet figyelembe. Felpereseknek az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-ának helytelen alkalmazása miatt emelt panasza súlytalan, s mint ilyen "külön elbirálást-nem igényei, mert feltéve, hogy felperesek az alperes tői az előbb idézett törvényszakasz alapján tartást követelni jogosultak volnának is, e joguk is a fentebb kifejtettek értelmében lemondásuk folytán már megszűnt. Alaptalanul panaszolják felperesek az optk. 887. §-ának a megsértését is. Mert most nem az írásbeli szerződéssel ellentétes egyidejű szóbeli egyezkedésről, hanem Írásbeli szerződés helyes értelmezéséről van szó. Felperesek a kolozsmegyci árvaszéki iratok beszerzése iránt kérelmet sem az első, sem a felebbezési biróság előtt elő nem terjesztett, nem is állították, hogy alperes a kolozsmegyei árvaszék előtt történt tárgyalások alkalmával a felperesek tartására bizonyos összeget maga is felajánlott. Ez a csak a felülvizsgálati kérelemben felhozott uj tényállítás tehát az 1892. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében itt figyelembe nem jöhetett. Ezek szerint felperesek felülvizsgálati kérelme minden ponton alaptalan. 1907. évi november hó 19-ik napján.