Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 39. szám - A Homestead törvénytervezetről

150. Jogesetek Tára 39. szán;. A büntetés kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülménynek vétetett az, hogy vádlott a hamis vallomást vétségi ügyben tette és hogy vallomásából anyagi kár nem származott és Gootz Györgyre más érezhető hátrány nem háramlott, s minthogy súlyosító körülmények nem forognak fenn, a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása helyén valónak találtatott. (1908. évi április hő 8-án. 2718. sz.) Ha az elévülés egyik váltókötelezett ellen már beállott ngyan, de van még váltókötelezett, ki ellen a váltóbirtokos váltói jog utján még felléphet, gazdagodási keresetnek helye nincs. A marosvásárhelyi kir. törvényszék: Egyetemlegesen végrehajtás terhével kötelezi Sz. A.-t és neje P. L. II. és III. r. alpereseket, hogy 1741 K 49 fillér tőkét stb. 15 nap alatt fizessenek meg. Ez alperesek irányában több kamatra és több perköltségre irányuló kereseti követelésével, Cs. A. I. r. alperes irányában pedig egész keresetével felperest elutasítja. Indokok : II. és III. r. alperesek irányában, mivel törvényszerű idézés daczára védekezést nem terjesztettek elő; mivel a velük közölt keresetben foglalt és reájuk vonatkozóan állított tényeket a kereset egyéb tartalma vagy ennek mellékletei meg nem czáfolják, a kereseti tényállítások az 1868. LIV. t.-cz. 111. §-a valóknak voltak elfogadandók. Minthogy pedig az igy valónak elfogadott perbeli tényállás felperes keresetét II. és III. rendű alperesek irányában a kereseti töke, ennek törvényes késedelmi kamata és a perbevonásukkal felmerült perköltség erejéig a V. T. 90. és az 1868. LIV. t.-cz. 251. §. értelmében jogszerűen megalapítja: ezért az alpereseket a részletezett arányban s egyébként a kereset értelmében elmarasztalni kellett. Több kamatra és több perköltségre irányuló követelésével azonban ez alperesek irányában felperes azért volt elutasítandó, mert a köztörvényi uton érvényesített követelés után, erre irányuló szerződési kikötés hiányában, csupán 5°/o-os kamat követelhető ; mert nem védekező alperesek a védekező alperes ténykedései folytán felmerült költségtöbblet felmerülésére okot nem szolgáltattak, ez az ö ténykedésükre vagy vétkes mulasztásukra vissza nem vezethető, igy ennek a viselésére jogszerűen nem kötelezhetők. Az I. r. alperes védekezését, illetőleg ennek az elévülést vitató jogi nézetét a kir. törvényszék megállhatónak nem találta, mert a váltóbirtokos és a forgató visszkereseti igényeinek elévülését a törvény külön szabályozza (V. T. 85., 86. §§-ok.); mert a forgató visszkereseti igényének elévülés folytan beállott megszűnte nem vonja maga után azt a következményt, hogy ennek kellékei fenforgása esetén a kibocsátó ellen csupán azért, mert ez az elévülést megelőzően a váltó birtokában nem volt, gazdagodási keresettel ne élhessen. Magáévá teszi azonban a kir. törvényszék I. r. alperesnek azt a jogi álláspontját, hogy vele szemben felperes most a visszkereseti igény elévülés okozta megszűnése után csupán gazdagodási keresettel élhet, a mennyiben ennek törvényszabta kellékei fenforognak. Igaz ugyan, hogy az általános szokásnak megfelelően a váltóforgatói nyilatkozat általános magánjogi szempontból kezesi nyilatkozatként jelentkezik. A váltóforgatói minőségben vállalt kötelem azonban a pusztán magánjogi kezesség vállalásától lényegesen külömbözik, mert a váltóforgató kötelme mindig csak a váltójog elvei alapján, a magánjogi kezes kötelme mindig csak az általános magánjog elvei alapján bírálandó el; mert még a váltóforgatói kötelem önmagában is megálló jogot és kötelezettséget tartalmaz, tehát a magánjog szempontjából főadósként jelentkező váltókötelezett kötelmének érvénytelensége, vagy megszűnte után is fennáll, illetve fennállhat, addig a magánjogi kezes kötelme mindig járulékos természetű és a főadós kötelmével együtt áll fenn vagy enyészik el. E jogi álláspontból kifolyólag nincs tehát elfogadható alapja felperes ama jogi fejtegetésének, hogy a váltókövetelés ennek jogerős birói megállapítása után elveszti váltójogi természetét és az igy megállapított követelés megfizető váltóforgató a volt váltójogi előzőkkel szemben, mint egyszerű magánjogi kezes jelentkezik. E felperesi jogi nézet az előrebocsátottakon felül még azért sem állhat meg, mert ennek birói elfogadása és megállapítása egyenesen a V. T.-ben szabályozott elévülések mindenkori figyelmen kívül hagyására és illetve az ezek folyamányaként elenyészett igények érvényesítésére és az ezekre alapított kifogásokból származó ' jogok mindenkori sikertelenségére vezetne és végeredményében jogot adna a forgatónak arra is, hogy visszkereseti igényének elévülés okozta elenyészése után a szintén egyszerű kezesekké lett előző forgatókat itt sikeresen keresettel támadhassa meg. Minthogy tehát váltó visszkereseti igényének elévülés folytán beállott elenyészte után felperes követelésének a V. T. 90. § a értelmében egyedüli jogszerű alapja I. r. alperes irányában csupán az a tény lehet, hogy az eredeti váltóügyletben kibocsátóként szerepelt I. r. alperes az ügyletből kifolyólag felperes kárára gazdagott-e? és ha igen, milyen mértékben gazdagott? Minthogy ez egyedüli ügydöntő tény megállapithatására a per adatai bizonyítékot nem szolgáltatnak, ezt még csak nem is valószínűsítik ; minthogy e tény a II. és III. r. alperesek tanukénti kihallgatása utján sem volna megállapítható, mert ezeknek érdekükben áll e per hátrányait magukról I. r. alperesre hárítani; minthogy mindezek figyelembevételével felperes keresetének I. r. alperes irányában jogszerű alapja nincs: ezért őt az alperes irányában keresetével elutasítani kellett. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság Ítéletének felperest elutasító sérelmezett részét helybenhagyja. Indokok: Felperes kereseti igénye, a mint ez a kereset tartalmából kétségtelenül kitűnik, a váltótőke s kamata, azaz 1500 K 44 fillér erejéig gazdagodás czimén az 1876 : XXVII. t.-cz. 90. §-ára, az ezen felüli 241 K 05 f. követelés erejéig pedig, mivel felperes állítólag mint kezes, alperesek helyett fizetést teljesített, az optk. 1358. §-ára van alapítva. Alperes részéről a kereset ellen érvényesített az az ellenvetés, hogy az id, 90. §. nemcsak elévült váltót tételez fel, hanem az is szükséges, hogy az elévülés a gazdagodás czimén követelő félnél következett legyen be, semmi törvényes alappal nem bír. Alappal bir azonban alpereseknek az az ellenvetése, hogy a 90. § helyes alkalmazása mellett a keresetnek csak akkor van helye, ha a váltójogi igény már valamennyi váltókötelezett ellen elévült. Ha az elévülés egyik váltókötelezett ellen már beállott ugyan de \an még váltókötelezett, ki ellen a váltóbirtokos váltói jog utján még felléphet, gazdagodási keresetnek helye nincs, mert az, hogy felperes károsodása beállott-e, a mely a gazdagodási keresetnek egyik előfeltételét képezi, még meg nem állapitható. A jelen esetben, tekintettel arra, hogy az óvás felvétele 1903. évi február hó 5-én történt, az 1876. XXVII. t.-cz. 85. §-ában előirt 3 havi elévülési idő a kibocsátóval szemben rég lejárt ugyan. De az elfogadókkal (II. és TEL r. alperessel) szemben az id. t.-cz. 84. §-ában előirt elévülési idő a váltó lejártától, 1903. évi február 1-től a keresetnek 1905. évi deczember hó 9-én gazdagodási keresettel ugyan még fel nem léphetett. Minthogy azonban a per folyama alatt ez az elévülési idő ]s lejárt, e kifogás, tekintettel a m. kir. Curiának 32. sz. döntvényben kimondott jogelvre is, tárgytalanná vált és a kereset *orai megindítása legfeljebb a perköltség viselésére bírhatna befolyással. Minthogy azonban a perköltségben is elmarasztalt II. és III. r. alperesek nem felebbeztek, az elsőrendű alperes perköltségében pedig felperes el van marasztalva, e kifogás most már ez idő szerint minden irányban súlytalan. Felperesnek gazdagodásra alapított kereseti igénye meg nem ítélhető, mivel felperes köteles volt az 1868. LIV. t.-cz. 152. §-a értelmében a gazdagodásra vonatkozó tényállítását bebizonyítani, t. i. azt, hogy alperes a takarékpénztártól a pénzt felvette, vagy hogy a pénzt-felvevő abból alperesnek is juttatott valamit. Önként értendő, hogy alperes nem köteles, a mint azt felperes állítja, a váltóbirtokos egész kárát, tehát pl. a kamatot stb. megtéríteni, hanem csak azt, a mit kapott és a mit nem szolgáltatott. Felperes azonban állításait nem bizonyította A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. 1908. márczius 17-én. 1752—1907. sz.