Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 39. szám - A Homestead törvénytervezetről

39. szám. Jogesetek Tára 149 A Curia azonban a törvényszéki Ítélet álláspontjának elfogadásával vádlott bűnösségét megállapította. Az erzsébetvárosi kir törvényszék: Duldner János vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 213. §-ának 1. bekezdésébe ütköző hamis tanuzás bűntettében, mit azáltal követett el, hogy Gootz György, mint fő magánvádló által ifjabb Kloos Anna és id. Kloos Anna lemneki lakosok ellen a kőhalmi járásbíróságnál rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a szentágotai járásbíróság előtt 190a. évi október hó 19-én tanuként kihallgattatván, az ügy lényeges körülményére vonatkozólag azt a hamis tanúvallomást tette és erősítette meg esküvel, hogy tudja és látta, miszerint az 1906. év tavaszán Hégen községben Gootz György a Kael Márton tulajdonát képezett és gyapjúból készült téli kabátot ellopta, e miatt.. .. Indokok: A törvényszék a főtárgyaláson felmerült bizonyítékokból a jelen bünper alapján képező előzményként megállapította, hogy Gootz György sértett a kőhalmi járásbíróságnál rágalmazás vétsége miatt bűnvádi feljelentést tett ifj. és id. Kloos Anna ellen azért, mert nevezettek azt állították róla, hogy egy hégeni ember kabátját ellopta, holott ez az állításuk toljesen valótlan volt A bünper során terheltek beismerték, hogy Gootz Györgyről azt állították, miszerint, ez Hégen községben egy kabátot lopott, védelmükre azonban felhozták, hogy állításuk valódiságát Kael Sára, Lakatos Ticza és Duldner János tanuk eskü alatt is tudják bizonyítani. A járásbíróság a felek egyező kérelme következtében elrendelvén a valódiság bizonyítását, a feladott tanuk kihallgatása végett a szentágotai járásbíróságot kereste meg. Ez kihallgatván a fent nevezett tanukat, közülök Lakatos Ticza és Kael Mártonnó azt valloták, hogy a mint Gootz György és két társa eltávoztak, nemsokára visszatért Duldner János kezében Kael Márton kabátjával s azt mondotta nekik, hogy ezt a köpenyeget Gootz ellopta, azzal el akart menekülni, de szándékában megakadályozta s tőle a köpönyeget visszavette. Kijelentették egyszersmind, hogy ők sem a kabát ellopását, sem annak visszavételét nem látták, csak annyit tudnak illetve mondottak el, a mennyit Duldner János nekik elbeszélt. Duldner János a járásbíróság előtt azt vallotta és erősítette meg esküvel, hogy tudja és látta, miszerint Gootz távozáskor a Kael Márton télikabátját magával vitte, mire utána ment és szándékában megakadályozandó, megszólította őt, a kabátot tőle elvette és Kaelnénak visszaadta. A kőhalmi járásbíróság ezen tanúvallomás után ifj. és id. Kloos Annát, minthogy az általuk tett rágalmazó kifejezések a való tényt állították, a rágalmazás vétségének vádja alól felmentette, s ezen Ítélete jogerőre is emelkedett. Gootz György sértett ezután hamis tanuzás büntette miatt feljelentést tett Duldner János ellen azért, mert akkor midőn a szentágotai járásbíróság előtt azt állította róla, hogy őt lopáson érte, hamis vallomást tett és erősített meg esküvel. Vádlott a főtárgyaláson beismerte, hogy a járásbíróság előtt sértettre vonatKozólag azt vallotta, hogy az Kael Márton kabátját elvitte, bűnösnek azonban azért nem érzi magát, mert védekezése szerint a járásbíróság előtt a tiszta igazat vallotta, s bár a szentágotai járásbíróság előtt 1906. október hó 19-én tett vallomását fentartja, abban Gootzról nem azt állította, hogy Kael Márton télikabátját ellopta, hanem, hogy általános értelmében véve, „elvitte" s midőn igy erről, mint puszta tényről tanúskodott, nem azt akarta mondani, hogy sértett lopási szándékkal vette el a kabátot, mert nem tartja most sem kizártnak, hogy sértett merő tévedésből szedte össze azt a maga kabátjával. Vádlott ezen védekezését, minthogy ezt a kihallgatott, teljesen érdektelen és kifogástalan tanuk eskü alatti vallomása megdöntötte, a törvényszék nem fogadta el.... Minthogy ezen cselekménye a B. T. K. 213. §-ának 1. pontjába ütköző hamis tanuzás bűntettét megállapítja, büntethetőséget kizáró ok hiányában a törvényszék vádlottat abban bűnösnek mondotta ki s a B. T. K. 213. §-ának 1. pontja, 223. és 91 §§-ai alapján megbüntette (1907. július 1-én, 3656. sz.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság ítéletét, a B. P 423. §-nak 2. bekezdése értelmében, a 385. Sának'l. c) pontja alapján megsemmisíti, vádlottat a terhére rótt bűncselekmény vádja alól a B. P. 326. §-ának 3. és a B. T. K. 224. §-ának 1. pontja alapján felmenti. Indokok : A tábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást magáévá teszi. E tényállás szerint vádlott Gootz Györgyről két egyén jelenlétében bosszúból a valótlannak bizonyult tényt állította, hogy Gootz György a Kael Márton kabátját ellopta. Vádlott cselekménye, tekintettel arra, hogy az állított tény valódisága esetében Gootz György ellen büntető eljárás megindításának okát képezné s őt közmegvetésnek tenné ki, a rágalmazás vétségének ismérveit kimerítvén, vádlott e tényállításával büntetendő cselekményt követett el. Vádlott tehát az id. Kloos Anna és társa elleni büntető ügyben tanuként történt kihallgatása alkalmával, a valónak megvallásával önmagát büntetendő cselekménynyel vádolná. A törvényszék tehát azáltal, hogy vádlottat hamis eskü bűntettében bűnösnek mondotta ki, jóllehet a büntethetőséget kizáró ok forgott fenn, a B. P. b85. §-ának 1. c) pontjában megjelölt s e szakasz utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő semmiséget követett el, miért is az alsófoku bíróság ítélete a B. P. 423. §-ának 2. bekezdése értelmében megsemmisítendő, s vádlott a terhére rótt hamis eskü büntette alól felmentendő volt. A kir. Curia: A B P. 385. §-ának 1. c) pontja alapján használt és alaposnak talált semmiségi panasznak hely adatván: a táblának Ítélete a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott semmiségi okon, a B. P. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és Duldner János vádlott bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 213. §-ának 1. tételében meghatározott hamis tanuzás bűntettében, melyet az által követett el, hogy Gootz György főmagánvádló által ifj. Kloos Anna és id. Kloos Anna ellen a kőhalmi járásbíróságnál rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a szentágotai iárásbiróság által 1906. évi október hó 19-én tanuként kihallgattatván, azt a hamis vallomást tette és esküvel is megerősítette: hogy tudja és látja, miszerint 1905. év tavaszán Hégen községben Gootz György a Kael Márton tulajdonát képezett és gyapjúból készült télikabátot ellopta s ezért a B. T. K. 213. §-ának 1. tétele a B. T. K. 223. §-a alapján, a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a foganatba vételtől számítandó két havi börtönre és három évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok : A tábla elfogadván az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, bizonyítottnak vette ugyan, hogy Duldner János vádlottat a Gootz György által ifj. Kloos Anna és id. Kloos Anna ellen rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben, mint tanú a bíróság előtt az ügynek lényeges körülményére nézve hamis vallomást tett és azt esküvel megerősítette, de miután a tényállás szerint vádlott Gootz Györgyről két egyén jelenlétében bosszúból azt a valótlannak bizonyult tényt állította, hogy nevezett Gootz György a Kael Márton kabátját ellopta, s eme tényállítással bűncselekményt, t. i. becsületsértést követett el Gootz György ellenében: a valónak megvallása által önmagát büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta volna, ez pedig nem büntettetik, miért is vádlottat a B. T. K. 223. §-ának 1. pontja alapján B. P. 326. §-ának 3. pontja értelmében a vád alól a büntethetőségét kizáró ok fennforgása folytán felmentette. Minthogy azonban Duldner János vádlott az érintett rágalmazási ügyben, mint tanú nem a bíróságon kívül tett s immár valótlannak bizonyult állításának, vagyis a valóság megváltásának elhallgatására szorítkozott s nem is azt igyekezett vallomásával hitelt érdemlővé tenni, miként ő nem állította a valótlannak bizonyult tényt, hanem szemtanuként állapította meg Gootz Györgyről azt, hogy ő a Kael Márton tulajdonát képezett és gyapjúból készült télikabátot ellopta és igy hivatalból üldözendő bűncselekmény miatti eljárhatásra igyekezett vallomásával nevezettel szemben bizonyítékokat szolgáltatni, ennélfogva más egyén elleni gyanúsítást tartalmazó vallomása a B. T. K. 224. §-ának 1. pontjában foglalt mentesség alá nem esik. Jogi tévedésben volt tehát a tábla akkor, a mikor a valóknak elfogadott tények mellett nevezett Duldner János vádlottat a B. T. K. 224. §-ának 1. pontja alapján a büntethetőséget kizáró okon a vád alól felmentette; miért is a főügyész által a B. P. 385. §-ának 1. c) pontja alapján a büntethetőséget kizáró ok fenn nem forgása miatt használt és a koronaügyész által fentartott és alaposnak talált semmiségi panasz folytán a táblának ítélete a rendelkező rész szerint megsemmisítendő és nevezett Duldner János vádlott bűnösnek kimondandó és bün1 tetendő volt.