Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 39. szám - A Homestead törvénytervezetről

148 Jogesetek Tára. 39 szám. Indokok. A felebbezési bíróság Ítéletét alperesek támadták meg a S. E. T. 185 §. a. és c. pontjaira, a ténymegállapításra nézve a 197. §. 2. bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelemmel. A kérésben eljárási jogszabálysértésre tüzetesen rámutatva nincs, mert a ténymegállapítás körébe vont szerződés magyarázás téves volta miatt anyagi jogszabály megsértéséről lehetne szó. Azonban a panasznak anyagi jogszabálysértés miatt emelt részében sincsen alapja. Ugyanis a keresetben hivatolt s a periratokhoz eredetiben becsatolt, Pécsett 1892. június 27. napján alperesek által kiállított kötelezvény 6. pontja szerint felperes a legfelebb 2% térítést az esetre követelheti, ha alperes a kölcsönt, vagy annak hátralékos részét a fizetési határidőnek eltelte előtt akarja visszafizetni, köteles lévén alperes a kölcsönt előzetesen felmondani. A megállapított tényállás szerint alperesek a kölcsönvisszafizetési kötelezettségüknek eleget nem tett s e tényük helyesen mulasztásuk folytán volt kénytelen felperes jogát végrehajtás utján érvényesíteni, melynek eredményeként a kikötött lejárati idő előtt kielégítést nyert. A végrehajtás tűrés s az alperesek mulasztása, mely az idő előtti visszafizetést eredményezte tényleges hatásában és jogilag tehát a felmondással egyenértékű. Alperes mulasztása e szerint a felmondás joghatályával bírván, felperesnek a fenn emiitett szerződés 6. pontja szerinti térítés iránti joga megnyílt s igy az ez alapon követelt kereseti összeg megítélése által a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt nem sértett. A felülvizsgálati eljárás költségeire és az ügyvédi dijakra tett intézkedés a S. E. 108. 109. 168. 204. és a prts. 252. §-ain alapszik. 1908. évi augusztus hó 24. napján. NB. A. m. kir. Curia gyakorlata is abban az irányban fejlődött, hogy a stornodij a kölcsön pontatlan fizetése esetére kiköthető, sőt mint nem kamat-természetü teljesitmény a törvény által megengedett legmagasabb kamatlábon felül is kiköthető es megitélhető. (Curia 1905. G 6.) A végrehajtási eljárás köréből. Utóajánlattevőt az 1881. L.X. t.-cz. rendelkezései szerint az utóajánlati árverés megtartása előtt az ingatlan zárlatára nézve kérelmező jogr semmi irányban, tehát a zárlat fenntartása tekintetélben sem illeti meg. Szám: 12277—. tkvi. Jegyzőkönyv az E. M. jbank Részvénytársaság kolozsvári czég végrehajtatónak és zárlatot kérőnek Ü. D. végrehajtást szenvedő elleni zárlati ügyében végzés : A kir. tszék mint tkvi hatóság az 16470—907. tkvi számú végzéssel Ö. D. ellen elrendelt és 1907. november 29-én foganatosított zárlatot feloldja és A. L. zárgondnokot utasítja, hogy a csődbíróság intézkedéséig a kezelése alatt levő vagyon gondozását teljesítse s e végzés vételétől számítva zárszámadását 15 nap alatt terjessze elő. E rendelkezésnél fogva a tkvi hatóság által foganatosított zárlat megszűnvén: erről vb. Ö. D. csődtömegének illetékes csődbírósága további eljárás czéljából értesíttetik. Indokok : A kir. törvényszék mint tkvi hatóság által elrendelt zárlat föloldását maga a zárlatot kérő kérelmezvén, az 1881. LX. t.-cz. 211. §-a alapján elrendelt zárlat megszüntetendő volt, mert a zárlat fenntartására jogosultak egyike sem kívánta a zárlatot fenntartani. Az utóajánlattevő Sz. Bertalant az 1881. LX. t. ez. rendelkezései szerint az utóajánlati árverés megtartása előtt az ingatlan zárlatára nézve kérelmező jog semmi irányban, tehát a zárlat fenntartása tekintetében sem illeti meg. Az 1881. LX. t.-cz. 180. §-nak esete nem forog fenn. Figyelemmel azonban arra, hogy Ö. Dániel ellen időközben a csőd megnyitva lett s minthogy a csőd vagyon zár alá vétele tekintetében intézkedni az 1881. XVII. t.-cz. 122. §-a szerint a csődbíróság hatáskörébe tartozik: az ingatlan vagyon feletti további rendelkezés czéljából a csődbíróság értesítendő volt, annál is inkább, mert a csődt. 99. §-ában szabályozott külön vagyonkezelőre nézve ez ideig intézkedés téve nem lett. A kir. tszék, mint tkvi hatóság. Kolozsvárt. 1908. évi augusztus hó 17-én. Felülvizsgálati határozat. 1893. XVIII. 28. §. 1884. XVII. 176. §. Az iparhatósági határozat kézbesítésétől számított 8 nap alatt bár illetéktelen bírósághoz beadott kereset magánjogi hatálya fennmarad, ha a fél keresetét az 1893. XVIII. 38. §-ának utolsó bekezdésében a perindítás magánjogi hatályára megszabott záros határidő alatt az illetékes bírósághoz újólag beadja. 4307—907. I. Felperes szeszgyári üzletvezetői és raktárnoki minőségéből kifolyólag támasztott követelése miatt — az iparhatósági határozat meghozatala után — a kir. jbiróság előtt som. pert tett folyamatba. Jbiróság felperes keresetét az 1893. XVIII. 17. §. alapján hivatalból visszautasította. Felperes a végzés vételétől számított 8 napon belül keresetét az illetékes tszéknél beadta. I. Tszék felperes keresetét elévülés okából visszautasithatónak nem találta — a pert érdemben bírálta el. II. Tábla a pert érdemben elbirálhatónak nem találta s felperest keresetével elutasította abból az okból, hogy kereseti joga elévült. Ugyanis felperesnek az iparhatóság határozata 1904. V/8-án volt kézbesítve; keresetét a klv.iri vid. jbiróságnál 904. V/14-én, tehát az 1884. évi XVII. 176. §-ában meghatározott 8 napon belül beadta, de e keresete 19Ö4. V/20-án visszautasittatot*. tehát ugy tekintendő, mintha be sem adta volna, a tszéknél pedig csak 904. V/28-án, tehát az 1904. V/8-tól számítandó 8 napon tul adta be. III. Curia a II. biróság ítéletét megváltoztatta s kimondta, hogy felperes kereseti joga el nem évült. Indok : Helyes a II. bíróságnak az a megállapítása, hogy felperes keresetét a jbirósághoz az iparhatósági határozat kézbesítését követő 8 napon belül beadta. A jbság a keresetet az 1893. XVIII. 17. §-a alapján hivatalból utasította vissza azért, mert az ügy nem tartozik a som. eljárás alá. Felperesnek ez a visszautasító végzés 1904. V/23-án kézbesittetett s felperes jelen keresetét már V/28-án beadván, nyilvánvaló, hogy az 1893. XVIII. 28. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a perindítás magánjogi hatályai a felperesre nézve fennmaradtak s a felperes ennek következtében ugy tekintendő, mintha keresetét az illetékes bíróságnál az 1884. XVII. 176. §-ában meghatározott 8 napi határidőn belül adta volna be. 1285/1906—1907. okt. 17. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszéki biró, táblai tanácsjegyző Hamis tanuzás büntetlenségének határai midőn vádlott a valónak megvallása által önmagát büntetendő cselekménynyel vádolná. Bűnösség. (B. T. K. 224. §. 1. p.) Duldner János többek előtt azt állította, hogy Gootz György egy kabátot lopott. Gootz György azok ellen, kik ezt tovább mondták, rágalmazás miatt bűnvádi feljelentést tett. Vádlottak állításuk valódiságának bebizonyítása czéljából Duldner Jánosra hivatkoztak, ki mint tanú kihallgattatván, eskü alatt azt vallotta, hogy ő látta, midőn Gootz a kabátot ellopta. Gootz azonban be tudta bizonyítani, hogy ő a kérdéses kabátot nem lopta el és Duldner János ellen hamis tanuzás miatt feljelentést tett. A tábla Duldnert a B. T. K. 224. §-ának 1. pontja alapján felmentette, mert a valónak megvallása által büntetendő cselekménynyel, rágalmazással vádolta volna magát.