Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 4. szám - A kolozsvári kir. ítélőtábla újévi első teljes ülése

4. szám. Jogesetek Tára 15. ségi képviselőtestületi tagok választása alkalmával sértettek jogaira vonatkozó valóUantények vezettessenek be a választási jegyzőkönyvbe. A nyomozat anyaga-kideritette, hogy Gy.-ban 190Gjanuár 29-én megtartott községi képviselőtestületi tagok választása alkalmával V. ü. I-sö rendű vádlott sértettek nevét ÍI-od rendű vádlott által I a bemutatott meghatalmazásokra reá irattá, azt|ő és vádlott társa j tanukként elöttemezték s igy készített meghatalmazás alapján j L r. vádlott sértettek neve alatt a szavazatszedö bizottság előtt szavazott. 1-sö rendű vádlottnak az a védekezése, hogy őt sér- j tettek ami, hogy nevűk alatt szavazzon, szóval megbízták, sér- I tettek vallomása által van megcáfolva, II-od rendű vádlottnak pedig az a védekezése, hogy nékie I-ső rendű vádlott mondotta, hogy őt sértettek a nevük alatt leendő szavazásra megbízták s ez alapon állította ki sértettek meghallgatása nélkül a meghatalmazásokat és irta az alá sértettek nevét, vádlottnak hivatali állására való tekintettél valószínű alappal nem bír; azért vádlottakat alapos gyanú terheli, hogy mindketten közreműködtek arra, hogy í-ső r. vádlott a sértettek nevére kiállított hamis meghatalmazás alapján adja le szavazatát sértettek neve alalt a gy.-i községi képviselőtestületi tag választást vezető szavazatszedö küldöttség előtt. Vádlottaknak cselekménye a sértettek választási joga gyakorlatának megsértésére irányulván, az habár hamis okirat készítésével kapcsolatban lett elkövetve, nem a B. T. XXXII-ik, hanem a Vffl-ik fejezetében irt rendelkezések alapján bírálandó el. Vádlottaknak fent vázolt cselekménye megsértette a sértettek választási jogát azáltal, hogy I--ö rendű vádlott a bemutatott hamis meghatalmazással a szavazatszedö küldöttség tagjait megtévesztette az iránt, hogy ö sértettek nevében avagy neve alatt, szavazni jogosított. Vádlottaknak eme cselekménye a B. T. 184. §-ában irt vétség alkotó elemeket teljesen felöleli. A B. T. 184. §-ában meghatározott vétség csalást foglal magában s a büntető törvényjavaslat indoklása szerint a cselekmény ezért büntetendő. Eme büntetendő cselekmény alkotó eleme, hogy a szavazási jogot gyakorló, ki erre jogosítva nincs, a szavazatszedö küldöttséget megtéveszsze az iránt, hogy ö az, aki a választói jegyzékbe bevezetett szavazásra jogositott polgár, szavazati jogát gyakorolni jogosítva van. Eme büntetendő cselekménynek a törvényben meghatározott alkotó elemét az nem képezi, hogy a szavazati jogát gyakorló egyén saját személyét a szavazásra jogositott egyén személyének színlelve tévoszszc meg a szavazatszedö küldöttséget, mert eme büntetendő cselekmény felöleli azt az esetet is, midőn a szavazatot gyokorló, a szavazatszedő küldöttséget a szavazásra jogosított személyére vonatkozóan az által téveszti meg. hogy a szavazásra jogositott nevében, nem valódi meghatalmazást mutat be. Azért vádlottakat a B. T. 184. §-ában meghatározott polgárok választási joga ellen elkövetett vétség miatt kellett vád alá helyezni. Kolozsvár, 1906. szeptember 25. Az optkv. 1338. §-a szerint azon jo^rőleleia áll, űogy a nő a szabad vagyon Kezelését a férjre bízza —az átadott hozományt a női külön vagyontól tehát csak. a'czél választja el. A hozomány lényegének a döntő critérluma tehát: a vagyontárgy átadása és az átadás ezélja. Az átadáson isiül szükséges ennélfogva, hogy világosan kifejezíessék, miszerint a férjnek átadott vagyon „hozom-.inyként" adatik át, mert amit a férj nejétől vagy mástól nem kifejezetten hozományként kap, az nem lesz hozománynyá. A hozományadást tényekből következtetni, azaz hozoaiányadásí vélelmezni nem lehet, hanem kétség cseíében az átadás ténye tekintetében az erre hivatkozó férj bizonyítani köteíes* hogy a vagyonátadás hozomány gyanánt törtéat. / 1907. G. 124/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság S. P. felperesnek Sz. Dénes alperes ellen ingók kiadása és jár. iránt a mocsi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán végzett: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 204, §-a érteimében föloldja és az eljárt felebbezési bíróságot utasítja, hogy a felperes által igényelt két (2) tehén értékét a peres felek megidézésével tartandó szóbeli tárgvalás rendén szolgáltatandó bizonyítékok alapján állapítsa meg s általában adjon alkalmat peres feleknek állításaik bizonyítására és kifejlendőkhöz képest a tényállásnak minden irányban való szabályszerű megállapítása után hozzon uj határozatot. Indokok: A kir. Ítélőtábla az 1898. XVIII. t.-cz 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. A kir. törvényszék ugyanis abból indulván ki, hogy a nő által férje házához vitt tehenek közös használatra szolgáló oly dolgoknak tekintendők, melyek a házassági társasággal járó költekezés könny«'bbitését czélozzák: eme vélelemre alapítja ama jogi következtetését is, hogy a keresetbe tett teheneknek hozományi jellege van s ennek következtében mellőzte a megajánlott bizonyítást. A kir. törvényszék lényeges, az ügy eldöntésére befolyással bíró eljárási jogszabályt sértett, mert figyelmen kívül hagyta az 1893. XVIII. t.-cz. 121. szak. fi. pontjában irt azt a rendelkezést, hogy az Ítéletnek tartalmaznia kell az indokolást, melyben a tényállást a felek szóbeli előterjesztése és a netán felvett bizonyítás credménve alapján adandó elő, mert csak igy eszközölhető oíy ténymegállapítás, amely az 1893. XVIII. t.-cz.' 197. és 204. §§-ban foglalt rendelkezésnél fogva a felülvizsgálat alapjául szolgálhat. Minthogy pedig a kir. törvényszék ítéletének indokolásában az elörebocsátott és a kir. Ítélőtábla által tévesnek talált jogi vélelmen felül semmiféle ténymegállapítás nem foglaltatik: a kir. törvényszék az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-ában szabályozott indol;o>^i kötelességét sértette meg. {/ A peres felek közötti vitás kérdés ugyanis a házassági vífgronjog körét érintvén, a kir. Ítélőtábla szükségesnek találja. előrebocsátani, hogyh a férj legtöbbször a nő külön vagyonát is k£zekén_ és adott esetbén a férj külső viszonya a Jiozományhőz~ és női különvagyonhoz egyforma lévén, a bíróság feladata és kötelessége a hozomány^ és különvagyon között jogi, rendszerint létező válaszvonalat figyelemre méltatni és a megfelelő tényállást tüzetesen megállapítani, mert a házasfelek vagyonjogi önállósága folytán az optk. 1237. §-a szerint, a házasságra lépés után is mindenik házastárs megtartja előbbi tulajdonjogát és az optkv. 1218. §-a szerint hozomány alatt csak az a vagyon értetik, mely a feleség vagy ennek részére egy harmadik ált. tl. a házassági társasággal járó költekezés könnyebbitése végett a férjnek átadatik. V&gf igértetik. Minthogy pedig az opllcv. 1238. §-a szerint a törvényszék által elfoglalt téves jogi állásponttal szemben épen azon jogvélelem áll, hogy a nő a szabad vagyon kezelését a férjre bízza, az átadott hozományt a női külön vagyonJéd_^sak_--a czéL választja ei. ^hozomány lényegének döntő eritériuma tehát: a vagyontárgy átadása és az átadás ezélja. Az átadáson, felül szükséges ennélfogva, hogy világosan kifejeztessék, miszerint a férjnek" átadott vagyon „hozományként" adatik át, mert amit a férj nejétől vagy mástól nem kifejezetten hozományként kap, az nem lesz hozománynyá. A hozományadást tényekből következtetni, azaz hozományadást vélelmezni nem lehet, hanem kétség esetében az átadás ténye tekintetében az erre hivatkozó férj bizonyítani^ötelcs, hogy a vagyonátadás hozomány gyanánt történt. *\ \ Anyagi jogszabály sértést követett el a kir. törvó/ys^ék tehát akkor, amidőn erre vonatkozó tényállás me£á[!áj^'i*rnélkül felperest azon az alapon utasította el keresetévé^ hogy a keresetbe tett teheneknek hozományi jellege van. Minthogy tehát a már előrebocsátottak szerint a kir. törvényszék Ítéletében szabályszerű ténymegállapítás egyáltalán nem foglaltatik, minthogy a kir. törvényszék indokolásából kitetszően alperes által tények is állitattak, melyek részletes kifejtés és bizonyítás esetén a kereset jogalapjaként szolgáló női különvagyon, illetve az alperes által vitatott hozomány jogi természetét is befolyásolhatják, minthogy továbbá a kereseti 2 tehén értékét a felebbezési bíróság alpei esnek az ítélet indokolásából kitetsző tagadása daczára sem állapította meg és ugyancsak az ítélet indokolásából kitctszöen a bizonyítani czélzott, de meg nem jelölt ténykörülmény igazolására megajánlott bizonyítást minden tüzetes indokolás nélkül mellőzte, ezek nélkül pedig az ügy érdemi eldöntésre nem alkalmas, — a kir. Ítélőtábla az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §-ban foglalt rendelkezéshez képest a felebbe-