Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 38. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

406. Erdélyrészi Jogi Közlöny 38. szám. Mig azonban a mondott két codex elvül állítja fel, hogy a ki állatot tart, az, az azáltal okozott károkért vétkesség nélkül is felelős: addig az üptk. 1320. §-a az állat-tartó vétkességének bizonyítását itt is conditio sine qua non-nak tekinti. „—Ha valaki valami állat által károsittatik, ezért az felelős, ki azt arra ösztönözte, ingerelte, vagy megőrizni elmulasztotta. Ha ilynemű vétek senkire sem bizonyítható, akkor a kártétel véletlen esetnek tartatik1'. Ezzel az állat-károk analógiája elesik. A hasonszerüséget nem is az üptk.-ben, hanem azon „hézagpótló" magyar törvényekben kell keresnünk, melyek az ors/.ág agész területén érvénynyel birnak s igy az Optk. területén is a positiv jognak alkatelemei közé tartoznak. Ilyen törvény esak egy van: a vaspályák által okozott károkról intézkedő 1874. XVIII. t.-cz. A schweitzi javaslat és az 1906. évi dán törvény szintén ezen az analógián nyugszanak. Az Optk. hatályterületén Ítélkező biró pláne csakis a vaspályákra alkalmazott kivételes rendszabályban találhatja fel automobilok okozta károk hasonszerüségi alapon való elbírálásának egyetlen lehetőségét. A magyar törvény 1. §-a a vaspálya vállalatot kártérítésre kötelezi, ha valaki annak üzeménél életét veszti, vagy testi sértést szenved, kivéve, ha a vállalat bizonyíthatja, hogy a halált vagy a testi sértést vis major, vagy egy 3-ik személynek elhárithatlan cselekvénye, melyet a vaspályatársulat megakadályozni képes nem volt, vagy a megholtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta. E rendelkezésben implicite a vállalat vétkességének vélelme van kimondva. A hasonszerüséget megállapító tényálladék pedig abból áll, hogy mind a vasutaknál, mind az automobil esetében oly közlekedési eszközről van szó, melynél a hajtó erőt nem ember vagy állat, hanem gőz, illetőleg a villamosság szolgáltatja még pedig oly mérvben, mely az emberi, illetőleg állati hajtóerőt messze túlhaladva az amazok által vont jármüveknél összehasonlíthatatlanul gyorsabb mozgást képes előidézni. Nagy eltérés, hogy mig a vasutaknál a menetirány sínpárokkal van szabályozva, addig ez a körülmény az automobiloknál elesik. Ha azonban a körülvett, pontosan kijelölt és a sínekkel határozott menetirányuvá lett gőz- és villa mosvasutak által okozható balesetekért már a szigorított felelősség, t. i. a vétkesség vélelmezésének álláspontja érvényesül: mennyivel indokoltabb ez a nem szabályozott menetiránynyal biró gépkocsik esetében, melyeknek veszélyt hozható természete kötetlen mozgásuk folytán sokkal nagyobb. A veszélythozhatóság ezen magasabb fokára tekintettel az analógia alapjául vett törvényszakasz (1874. XVIII. 1. §•) kiterjesztő magyarázattal alkalmazandó. Azaz nemcsak halál, vagy testi sértés következtében előállható károknál kell a gépkocsi esetleges más vezetőjével szemben visszkeresetre jogosított automobil-tulajdonos vétkességét védelmeznünk s helyt nem fogható exculpatio esetén felelősségét megállapítanunk, hanem olyankor is, midőn valaki az automobil által nem személyében vagy testi épségében, hanem vagyonában szenvedett károsodást. Összefoglalva a mondottakat, az automobil jog esetleges jövőbeli magánjogi szabályozásának s addig is, mig ez bekövetkezik, a concret esetek per anologiam legis való elbírálásának egy verbum régense van (amint hogy erre a külföldi javaslatokban, illetőleg törvényekben és judicaturákban mindenütt ráakadunk) s ez az, hogy automobil-károk esetén az automobilos vétkessége mellett törvényes vélelem áll. Ami e vélelemmel szemben az ellenbizonyítást, azaz a vétkesség alóli exculpatiót illeti : az exculpáló okok körének tágabb vagy szűkebb körülhatárolása elvi jelentőséggel nem bir s pusztán csak a speciális „automobiljog'" szigorúságának fokára lehet befolyással. X 0 W szünetelése a felebbezési bíróság előtt.* (5. E. 52. 162. §. ut. bek.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla szerint : 1. A S. E. 52. §-ának ama rendelkezése, hogy a 3 évi szünetelés folytán a per megszűntnek tekintendő, csak addig alkalmazandó, a mig első-birói ítélet nincs. 2. A felebbezési eljárásban az 52. §. már csak „megfelelően'' alkalmazható. Ez pedig máskép nem értelmezhető, mint hogy már akkor nem a per, hanem csupán a felebbezés hatálya szűnik meg. Ugy, mint a hogy történik ez a felebbezés visszavonása esetén. A budapesti kir. ítélőtábla azt mondja : A „megfelelően alkalmazandók" kitételnek csak az az értelme lehet, hogy maga a per tekintessék megszűntnek. * Első közleményt L a lap 29. számában. Mert: 1. A felebbezési eljárás csak folytatása az első-biróság előttinek; 2. A törvényhozó intenciója permegszüntetés volt. 3. A felebbező fél ellenfelének elég módja van, hogy az elsö-birói Ítélet hatályának fentartásáról gondoskodjék. A „Magyar Jogász Újság" 1907. deczember 1. 23-ik száma a kolozsvári kir. ítélőtábla által is elfoglalt állásponton állva, gyönyörűen szedi szét és czáfolgatja a budapesti kir. ítélőtábla fentemiitett ellentétes határozatát. A kit a kérdés érdekel s a kit kolozsvári kir. Ítélőtábla érvelése nem győz meg eléggé, ezt elolvasni el ne mulassza. Mert stricte véve a budapesti tábla álláspontja — vonzóbb ; teoretice s a törvény álláspontjából véve pedig alapja szilárdabb. A „megfelelően alkalmazandók" kitétel magyarázható ugy is. Sőt még inkább ugy! Olvassuk csak el pl. a S. E. 1713. §-át, ahol e kifejezéssel ismét operál a törvényhozó. Itt az eltérésekről minden oldalról intézkedik „A mennyiben azonban " Hát nem eltérő intézkedés-e az, hogy a 3 évi szünetelés folytán a felebbezési eljárásban ne a per, hanem csupán a felebbezés hatálya szűnjék meg ? Ugyancsak eltérő ! A hogy máshol az eltérésekről intézkedett, itt is intézkedhetik, ha akar. A törvényhozó tehát e kifejezést ugy használja, mintha azt mondaná „ugyan ügy alkalmazandó". Dr. Ragályi Lajos a Sommás eljárásról szóló törvénymagyarázata czimü müvében is azt mondja: „Az utolsó bekezdés (162. §.) egyebekben az első-bíróság előtti szabályokat kiterjesztvén, ha egyik sem jelenik meg. perszünetelés s 3 év elteltével permegszünés áll be". A S. E. 162. §. utolsó bekezdésének mikénti „megfelelő" alkalmazásáról a miniszteri indokolás sem szól egy szót sem. A 179. §-ra vonatkozólag azonban már mondja, hogy: „A 174. §. az általános felebbezési eljárásnak a nyilvános előadás alapján intézendő felebbezésre is alkalmazható §§-ait jelöli ki és megállapítja azoknak az eljárás természetéből folyó módosításait". Ebből pedig alaposan lehet következtetni, hogy a törvényhozó arra, hogy a felebbezési eljárásban a 3 évi szünetelés folytán — csak a felebbezés hatálya szűnjék meg — nem gondolt. A gyakorlati élet szempontjából mindenesetre a kolozsvári kir. ítélőtábla álláspontja a helyes. Mert akárhogy, azzal, hogy már van bírói Ítélet közben, számolni kell. Aztán meg a permegszüntetéssel —• a bíróság már végzett munkáját nullificálva — a feleket uj pernek kitenni nem észszerű. Különösen, hogy az újólag megindított perben előállhatnak azok a képtelen esetek, melyeket a M. J. U. oly érthetően leír. Ma ugyanis minden törvényhozás arra törekszik, hogy a vitás igényeket röviden és gyorsan, véglegesen tisztázza. Nem kell tehát a betűhöz ragaszkodni, hanem a törvényből a gyakorlati életet előbbrevivö dolgokat kell kiolvasni. Persze az lenne a leghelyesebb, ha a törvények világosak, határozottak s az eltérő magyarázatokra okot szolgáUató kétértelmű kifejezésektől mentesek volnának. Sajnos, ettől még messze vagyunk. Mert vegyük csak ezt a kérdésben forgó vitás esetet. Az uj polgári perrendt. javaslat semmivel sem viszi előbbre. A sommás eljárásnak ellenkező birói határozatokat provokáló s a felek érdekeit ugyancsak érintő 52. és 162. §§-ait ugyszólva szó szerint átveszi. S a tetejébe nem komikus-e, hogy a javaslatnak az 510. §-hoz fűzött indokolása még azt mondja: „A mulasztás következményei tekintetében ez a §. az 1893. XVIII. t.-cz. 162. §-ának rendelkezéseit veszi át, a melyek a gyakorlatban célszerűéi )teh- bizonyultak." Látjuk, hogy miként. Még nem késő azonban! Arra kell törekedni, hogy a vitás kérdések megoldást nyerjenek, nehogy legyen uj törvényünk, melyet kezdettől fo_,va külömbözőkép magyarázunk. Ilyen uj törvényt csinálni, nem érdemes. Mondja meg a törvény, hogy mit akar, határozottan, egyenesen és ne kertelve. A polgári perrendt. javaslat 510. §-ának utolsó bekezdését tehát máskép kell szövegezni. Lássuk, mit akar. S végül még egyet.