Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 4. szám - A kolozsvári kir. ítélőtábla újévi első teljes ülése

14. Jogesetek Tára 4. szám. Alaki váltójogból. \. E. 31. §. Alperes már a kifográsaiban általánosságban előadta azt, hogy a váltó követelés nem jogros ügyletből származott, viszonválasz iratában részletesen kifejtette, hogry mennyiben nem jogros a támasztott követelés alapját tevő ügylet, minélfogva az a kifográs felperes ellenzése daczára elkésettnek nem tekinthető. Kolozsvári törvényszék: 10589/004. sz. a. Alperes váltókifogásainak helyt ad, mert a váltó aláírásakor alperesre gyakorolt megfélemlítés igazolva van. Tábla 4097/904. sz. a. A törvényszék Ítéletét megváltoztatja, a kifogásokat elutasítja, mert a kifogásokban ugyan felhozatott, hogy a váltó nem jogos ügyiéiből kifolyóan keletkezett, de az általánosságban felhozott eme kifogások részletezése a váltó elj 21. §-ából folyó rendelkezés ellenére csak a viszonválaszban történt meg, e szerint az állítólagos kényszerre visszavezethető tények a trdts 134., 156. §§-ok rendelkezéseire is tekintettel elkéstek. Curia 239—905. v. sz. a. kimondja, hogy az állítólag kényszer hatása alatt tett aláírásra alapított kifogás nem hozatott fel elkésetten és a másodbiróság a per egész terjedelmében érdemi elbírálására utasittatik, mert alperes már a kifogásaiban általánossápban előadta azt, hogy a váltó valódisága esetében is a követelés nem jogos ügyletből származott a viszon válasziratában pedig részletesen kifejtette, hogy mennyire nem jogos a támasztott követelés alapját tevő ügylet t. i., hogy a váltói aláírás bűnvádi feljelentéssel való fenyegetés kényszerével csikartatott ki tőle. Az aláírásra vonatkozó ez a kifogás tehát nem önálló és uj, hanem a beadott kifogásokban előterjesztett egyik védelemnek bővebb kifejtése, ennélfogva az a kifogás felperes ellenzése daczára elkésettnek nem tekinthető. Ha a váltó-bírói hatáskör kérdése igényel elbírálást: e feletti határozathozatala az 1898. X. t.c. 1. §. 2. pontjának intézkedésére tekintettel nem egyes biréi, hanem a tazék, mint társas bíróság' elé tartozik. Szám: 4781/1906. A kolozsvári kir. ítélőtábla következően végzett: A kir. törvényszék végzése a váltó elj. 2. §-a következtében alkalmazandó 1881: 59. t.-c. 39. §-ának l) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik és a kir. törvényszék arra utasittatik, hogy a szóban forgó hatásköri kérdést illetően három tagu tanácsban batározzon. Mert : A váltókereset visszautasHtalott hatáskör hiányában azon az alapon, mert ugy találtatott, hogy a kereset alapját képező okiratból a váltó lényeges kellékcinek egyike hiányzik. Midőn azonban a váltói-birói hatáskör kérdése igényel elbírálást: c feletti határozat hozatala az 1898. X. t.-c. 1. §. 2. pontjának intézkedésére tekintettel nem egyes biró, hanem a tszék, mint társas bíróság elé tartozik, mely okból az egyes biró által hozott végzés hivatalból megsemmisítendő volt. Kolozsvár, 1904. deczember 21-én. Végrehajtási eljáráshői. 1881. LX. 40. §. Ma az ítélet, melynek alapján az adós a per és végrehajtási költségekre fizetést teljesített, felsőbb bírói határozattal megsemmisíttetett, az adósnak jogában áll a teljesített fizetést a követelésbe beszámítani. 1853—905. I. A fizetési alap megszűntével az adós a teljesített fizetést visszakövetelheti, vagy azzal másként rendelkezhetik. Ha tehát a fizetés oly birói Ítélet, alapján történt a per és végrehajtási költségekre, amely Ítéletet a felsőbb bíróság megsemmisített, a jogalap megszűnvén, az adós rendelkezési jogából folyóan az ily ezimen teljesített fizetést tényleg létező (tőke-kamat) tartozásába beszámítani jogosult. (Curia 906. IV. 12. 9181—905.) 1881. M. 73. §. Az 1881. I^X. 7S. g-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint az abban meghatározott törvénye*, zálog-jog* feltétlenül megilleti a bérbe, vagry haszonbérbe adót, önként következik, hogy az említett törvényes zálogrjog- elsőbbséget biztosit azzal a hitelezővel szemben is, aki a kérdésben íorgró ingróságrokra végrehajtási zálogjogot szerzett, még- mielőtt azok a bérbe vett helyiségrbe, vag-y a haszonbérelt ingratlan területére szállíttattak. (Curia 8351-900. P. sz.) Telekkönyvi rendtartásból. A zálog-levelek biztosításáról szóló 1876: 36. t.-cz. 17. és 18. §-aiban irt telekkönyvi feljegyzések a zálog-levelek kibocsátására jogosított részvénytársaságok s illetve ingatí lan birtokok tulajdonosainak szövetkezetei kérelmére helye van a zálogrlevelek téaylegres kibocsátása előtt is. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876: 3G. t.-cz. 4. g. értelmében az ezen törvény szerint záloglevelek kibocsátására jogosított részvénytársaságok és szövetkezetek a záloglevelek tényleges kibocsátása előbb a törvényben meghatározott biztosítási alapot tartoznak alkotni, mely a záloglevél-birtokosok összegének biztosítékául fog szolgálni (5. §.) A hivatkozott törvény 12. § a értelmében a fontirt jogosítvánnyal bíró intézetek csak azon kölcsönköveteléseik erejéig bocsáthatnak ki zálogleveleket, melyek alapszabályainak megfelelően engedélyeztette;: és jelzálogok által teljesen fedezvék. E törvényhelyek összevetéséből kétségtelen, hogy az 1876: 36. t.-cz.-ben meghatározott mértékig az arra jogosultsággal biró intézeteknek zálogleveleket csakis az azok biztositékául szolgáló jelzálogilag biztosított kölcsönkövetelések erejéig lehet kibocsátani, vagyis világos, hogy nem a záloglevelek tényleges kibocsátásának kell megelőznie a kölcsönkövetelés jelzálogi bekebelezését, hanem az utóbbinak, mint biztosítéki alapnak kell amazt megelőznie. Ennélfogva figyelemmel a többször hivatkozott törvény 18. §-ának ama rendelkezésére is, hogy a záloglevelek biztositékául szolgáló ily kölcsönkövetelésekre vonatkozó zálogjog bekebelezésével egyidejűleg — annak a törvény 17. §-áhan meghatározott kiváltságos jogi természete is foljegyzondö, — a fenti értelemben kellett határozni annyival inkább, mert a jelzálogos hitelező és adósa közű jogviszonyt ez a följegyzés amúgy sem érinti s abból utóbbira joghátrány nem származik. Ezek szerint a tkvi hatóságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy az 1876: 36. t.-cz. 17. 18. §-aiban irt kedvezmény följegyzéséért folyamodó intézet bir-e a záloglevelek kibocsátására e törvény értelmében jogosultsággal; azt azonban, hogy zálogleveleket tényleg bocsátolt-e ki, vagy nem, vizsgálat tárgyává nem teheti. (Értekezlcti megállapodás.) Kolozsvár, 1900. deczember hó 1-én. Anyagi-büntcíőjoghál. Vádlottaknak azon cselekménye, hogry kUareaiü^ödtek arra, hogy Gy.-ban 1908. január 29-én megtartott községi Képviselőtestületi tag-ok választása alkalmával sértettek jogvaira vonatkozó valótlan tények vezettessenek be a választási jegyzőkönyvibe, a sértettek választási jogra gyakorlatának megsértésére irányul az, habár hamis okirat készítésével kapcsolatban lett elkövetve, nem a El. T. XXX3E-ik, habéra a YIE2-ik fejezetében irt rendelkezések alapján bírálandó el. 2336/1906. II. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett : A vádtanács fenti keletű és számú végzése a B. P. 379 §-a alapján megalltozlatik és I. V. 0., II. B. J. vádlottak a B. T. 184. §-ában meghatározott polgárok választási joga ellen elkövetett vétség miatt a B. P. 266. §-a lapján vád ' alá helyeztetnek. Indokok : A kir. közvádló vádat emelt vádlottak ellen a B. T. 400. §-ába ütköző s ennek első bekezdése szerint minősülő közokirat hamisítás vétsége miatt az okon. mert szándékosan közreműködtek arra, hogy Gy.-ban 1906 január 29 -én megtartott köz-