Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 37. szám - A büntető novella életbeléptetése. Miniszteri rendeletek

37. szám. Jogesetek Tára 143. Ha a pernek nem a jutalék tulajdonjoga a tárgya, hanem a nyilvánkönyvi eredeti állapot helyreállítása, eredeti érvénytelenség cimén, akkor e kérdéssel a tulajdonjog kérdése viszonkereset hiányában nem kapesolható össze. 1908. G. 109—2. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság, D. J.'inos a Jánosé kbtopliczai lakós felperesnek D. Vikenti rudai lakós alperes ellen tulajdonjog törlése s jár. iránt a vajdahunyadi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében itélt. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok: Alperes a felebbezési biróság ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. § a) és c) pontjai alapján, anyagi és alaki jogszabálysértés miatt támadta meg felülvizsgálati kérelemmel, de mert nem említ oly kötelező eljárási szabályt, mely jogszabálysértéssel alkalmaztatott, vagy mellőztetett volna, a kir. itélütábla az id. t.-cz. 197. §. értelmében irányadóul vette a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállást s az ítéletet csak a panaszolt anyagi jogszabálysértés szempontjából vizsgálta felül. A megállapított tényállás szerint a felperes a rudai 16. sz. tjkvben B. 2. alatt vezetett tulajdonossal azonos személy, mig az a szintén D. Juon nevü egyén, a kivel kötött szerződés alapján az emiitett B. 2. alatti jutalék B. 9. alatt az alperes nevére kebeleztetett be, nem azonos a felperessel, hanem az alperesnek apósa, minek folytán a tévedésről alperes tudomással is bírt. E tényállásnak okszerű következményeként fogadta el a felebbezési biróság azt a jogi álláspontot, hogy eredetileg érvénytelen az a tkvi bejegyzés, mellyel a jutalék tulajdonosául alperes kérdeztetett be, mert a bejegyzés alapjául szolgált szerződéshez a valódi jogosított hozzá nem járulván, az vele szemben érvényesen létre nem is jöhetett. Nem vehette figyelembe a kir. ítélőtábla alperesnek azt az érvelését, hogy ő a kérdéseit jutalék tulajdonjogát osztály és elbirtoklás czimén megszerezte, mert e pernek nem a jutalék tulajdonjoga a tárgya, hanem a nyilvánkönyvi eredeti állapot helyreállítása eredeti érvénytelenség cimén, mely kérdéssel a tulajdonjog kérdése viszonkereset hiányában nem kapcsolható össze.i Ezek szerint, elfoglalt helyes jogi álláspontjának megfe elöen, a felebbezési biróság anyagi jogszabálysértés nélkül kötelezte alperest az eredeti tkvi állapot helyreállítására, miért is az alaptalan felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. 1908. évi juniős hó 20. napján. Sommás eljárásból. S. E. T. 4. §. A pertárgy értékének megállapítása szempontjából a fe j_ peres által előadott érték szolgál alapul, ha azt az alpere s vitássá nem teszi, nem ellenkezik a köítulDinissal, vagy a bíróság hivatalos tudomásával és különben nem mutatkozik valószinütle nnek. 1908. G. 104/1. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla felülvizsgálati kérelmet hivatalbúi vissza" utasítja. Mert : Felperesek az 1907. XVII. t.-c. hatálybalépte után benyuj" tott keresetükben 200 koronára tették azoknak az ingatlanoknak értékét, melyekre vonatkozóan azt kérték, hogy azok tulajdonjogát az alperesek ismerjék el. Alperesek ezt az értéket a perben kétségbe nem vonták. A S. T. 4. §-ának rendelkezéséből folyik, hogy a pertárgy értékének megállapítása szempontjából a felperes által előadott érték szolgál alapul, ha azt az alperes vitássá nem teszi, nem ellenkezik a köztudomással, vagy a biróság hivatalos tudomásával és különben sem mutatkozik valószínűtlenek. Ilyen esetekben nincs ok arra, hogy a biróság annak helyességét hivatalból kutassa. A kereseti tárgy értékének megállapítása kettős jelentőséggel bír. (Elsőfokú biróság hatáskörének megállapítása és a felebviteli biróság meghatározása.) Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a kereseti tárgy értékének a felebbvitel szempontjából való megállapítása nem azonos azzal a tevékenységgel, melyet a biróság vitás esetben saját hatáskörének megállapítása céljából foganatosít s a felek nincsenek megfosztva atlól a jogtól, hogy a helyesebb értéket s ezzel összefüggően az elintézésre hivatott felebbviteli biróság tekintetében kérelmeiket előadhassák, de a fentebbiek szerint az elsöbiróságok előtti eljárás nem szolgáltat oly adatokat, amelyekből azt lehetne megállapítani, hogy a pertárgya értéke 400 K.-át meghaladna. A S. T. 4. §-ának harmadik bekezdése pedig, amikor a pertárgyának a felebbvitel szempontjából hivatalból való megállapításáról szól s amely az 1907. XVII. t.-cz. 1. §-ának rendelkezésére tekintettel most már a tulajdoni perekben is alkalmazást kell, hogy nyerjen, a fentibbiekből folyóan azt szintén csak arra az esetre rendeli, ha a felek közt az érték vitás. Ezekből az okokból és tekintettel a S. T. 181. §-ának rendelkezésére a felülvizsgálati kérelmet a S. T. 193. §-a alapján visszautasítani kellett. A céltalan felülvizsgálati kérelemért dijat az ügyvédnek megbízójával szemben sem lehetett megállapítani. 1908. évi május hó 23. napján. A temetőben, egy sírnál elásott pénz jogtalan eltulajdonítása az érték szerint minősülő lopást képez. Bűnösség. (B. T. K. 333. §. és 336. §. 2. és 3. p.) A tordai kir. törvényszék: Nagy István vádlottat azért, mert a nagyatyja néhai Suba István által a felesége sírján 1905. évi augusztus hó első felében elásott 1500 koronát meghaladó készpénzt a tulajdonos beleegyezése nélkül ugyanazon évben és hónapban elvette abból célból, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, a mely pénzben benne volt az özv. Suba István második feleségének 2200 korona vagy ennél kevesebb összegű készpénze is, a többletre nézve pedig őt, mint néhai Suba István özvegyét haszonélvezeti jog illeti, bűnösnek módja ki a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a B. T. K. 334. §-a szerinti minősülő, de a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával, a 20. §-hoz képest minősített lopás vétségében, ezért.... (1907. augusztus 23-án, 3960. sz.) A kolozsvári kir. itélő tábla: A törvényszék ítélete a tényállásnak akkénti megállapításával hagyatik helyben, hogy vádlott néhai Suba István által a felesége sirján 1905. augusztus hó első felében elásott 100 koronát meghaladó összeget annak birlalatából és beleegyezése nélkül abból a célból vett el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.... (1908. január 30-án, 285. sz.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A tábla ítélete ellen a vádlottnak védője a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a tábla által elfogadott tényállás nem meriti ki a vádbeli • cselekmény tényálladéki alkatelemeit; írásbeli indokolásában pedig az érvényesíteni kívánt semmiségi okot világosan akként jelölte meg, hogy a temető közhely lévén, ami abban van, az senkinek a birtokában, vagy birlatában nincsen s így az ott elásott pénznek elvétele lopást azért nem képezhet, miután a B. T. K. 333. §-ának rendelkezése szerint a lopás alkatelemét képező: „a más birtokából vagy birlalatából a birtokos beleegyezése nélkül való elvétel" a fenforgó esetben hiányzik. Minthogy azonban a tábla a B. P. 437. §-ának 1. bekezdése szerint a Curia határozatának is alapul szolgáló azt a tényt fogadta el, hogy vádlott a néhai Suba István által a felesége sirján 1905. augusztus hó első felében elásott 100 koronát meghaladó összeget annak birlalatából és beleegyezése nélkül abból a célból vett el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, minthogy a kérdéses pénzösszegnek tulajdonosa azáltal, hogy ezt az értéktárgyat az elhalt nejének a sirján elhelyezte, annak a birtokáról le nem mondott, a pénz elhelyezésének helye közömbös lévén, a biróság helyesen állapította meg azt, hogy Suba István sértett, a birlalat megszűnése dacára a pénznek birtokában volt akkor, a midőn vádlott azt a sértett nejének a sírjáról a tulajdonos beleegyezése nélkül elvette, miből folyóan vádlottnak fentjelzett tette bűncselekmény tényálladékát megállapítván, a tábla e tekintetben a büntető törvény megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen: ugyanazért a vádlott védőjének semmiségi panasza mint alaptalan a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el volt utasítandó. (1908. június 16 án, 4652. sz.)