Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 37. szám - A büntető novella életbeléptetése. Miniszteri rendeletek

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVIJELENTŐSÉGO HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 37. számához. Kolozsvár, 1908. augusztus 30. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Az anyagi magánjog köréből. Az optkv. 91. §. rendelkezése szerint a férj nejét vagyonához képest illendő tartással ellátni köteles s e kötelezettségét az életközösségnek s a tartás ebből folyó lehetőségének a térj hibájából való megszűnése eí nem enyésztetheti. A felebbezési bíróság Ítéletének az a rendelkezése, hogy alperes tartási kötelezettsége az esetben is megszűnik, ha felperes ntóbb tartásra nem szoruló helyzetbe jut, törvéssyes alappal nem bir. 1908. G. 116/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla R. Trifiiia zágrai lakos felperesnek Z. Gligor hii Gavrila zágrai lakós alperes ellen ideiglenes nötartás iránti perében itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad belyet, azonban a felebbezési bíróság ítéletének a teljesítés meghatározására vonatkozó rendelkezését akként helyesbiti, hogy alperes a megítélt tartásdijat nem a házassáqi életközösség végképeni felbontásáig, hanem a házassáqi kötelék megszűntéig köteles fizetni. Indokok: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság ítélete ellen alperes által az 1893. XVIII. t.-c. 185. §. a) és c) pontjai alapján beadott felülvizsgálati kérést alaptalannak találta. Nem sértett kötelező eljárási szabályt a felebbezési bíróság az által, hogy az életközösség megszűnése okára nézve alperes által megajánlott tanubizonyitás felvételét mellőzte, mert a mellőzés okait az 1893. XVIII. t.-c. 64. §. rendelkezésének megfelelően ítéletében tüzetesen kifejtette. Alperes ugyan anyagi jogszabálysértésként panaszolja a felebbezési bíróságnak a tartásdíj összegére vonatkozó megállapítást is, bár az a ténykérdés keretébe tartozik s igy az e tekintetben elkövetett valamely szabálytalanság lényegileg alaki jogszabálysértést képez. E panasz is alaptalan, mert a felebbezési bíróság a tartás díj mennyiségét a perbeli adatok mérlegelésével állapította meg, a meggyőződését előidézett okokat előadta s igy a S. E. T. 64. §. vonatkozó kötelező rendelkezését megtartotta. Tehát a felebbezési bíróság az Ítélete alapjául vett tényállást eljárási jogszabálysértés nélkül állapította meg, miért is az 1893. XVIII. t.-c. 197. §. rendelkezése értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó. E tényállás szerint alperes a felperest együttélésük alatt számba nem vette, önérzetét lealázó módon elhanyagolta, sőt midőn ez az alperes házát elhagyva, oda újra visszatérni kivánt, alperes előtte kijelentette, hogy nála ugyan ellakhatik, de ő vele egy ágy ágyban nem hál s élelemről nem gondoskodik, s ezután hagyta el végleg felperes az alperest. Ebből a tényállásból a felebbezési biróság helyesen vonta azt a jogi következtetést, hogy az együtt élés megszakítása az alperes hibájából történt, mert nyilvánvaló, hogy alperes házastársi lényeges kötelességeit nem teljesítette. Ennek folyományában nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési biróság, mikor az alperes tartási kötelezettségét megállapította, mert az optkv. 91. §. rendelkezése szerint a férj nejét vagyonához képest illendő tartással ellátni köteles s e kötelezettségét az életközösségnek s a tartás ebből folyó lehetőségének a férj hibájából való megszűnése el nem enyésztetheti. Az optkv. fennt idézett §-a a férj tartási kötelezettségét saját vagyonához mérten a nő vagyoni állapotára való tekintet nélkül állapítván meg, az e tekintetben panaszolt anyagi jogszabálysértés meg nem történt; az 1894, XXXI. t.-c. 90. §-a pedig csak a házassági kötelék felbontása esetén járó tartásra nyerhet alkalmazást. Ezekre való tekintettel a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani, azonban a felebbezési biróság Ítéletének a teljesítés véghatárára vonatkozó rendelkezése a rendelkező rész szerinti megfelelő értelemben volt helyesbítendő. A felebbezési biróság ítéletének az a rendelkezése, hogy alperes tartási kötelezettsége az esetben is megszűnik, ha felperes utóbb tartásra nem szoruló helyzetbe jut, tekintettel az előbb kifejtettekre törvényes alappal nem bir. De felülvizsgálati kérelemmel egyedül az alperes élt, e rendelkezés megfelelő helyesbítése léhát az ö hátrányára lenne, miért is a kir. Ítélőtábla o tekintetben nem határozhatott. 1908. évi július hó 4. napján. A végrehajtási eljárás köréből. Tekintet nélkül arra, hogy a letett összeg kinek a tulajdonát képezte, az ingók meg nem létében a letét fordítandó a végrehajtató kielégítésére, nem tevén semmi különbséget az sem, hogy a letét a szoros zár mellőzésén felül még valamely más feltételhez kötötten lett-e letétbe helyezve. 1908. G. 137d. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság, D. Jakab és társa bejegyzett kereskedő czeg felperesnek K. L. és társa bejegyzett kereskedő czég alperes ellen 540 korona 28 fillérnek birói zár alóli feloldása és jár. iránt folyamatba tett sommás perében itélt. A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok : A felebbezési biróság ítéletét felperes támadta meg felülvizsgálati kéréssel, nem jelölve meg, hogy azt a S. E. T. melyik §-ára alapítja, minthogy azonban említés nincs téve, hogy a tényállás valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy téves alkalmazása mellett állapíttatott meg, a kir. Ítélőtábla azt a S. E. T. 185. § a) pontjára alapitottnak tekintette. A meg nem támadott s igy a S. E. T. 197. §-a szerint itt is irányadó tényállás szerint felperes a keresetileg igényelt összeget azon czélból helyezte birói letétbe, hogy a K. Viktor ellen 1906. október hó 26-án foganatosított biztosítási végrehajtás rendén végrehajtást szenvedőnek lefoglalt áruira a szoros zár alkalmazása mellőztessék s az tényleg mellőztetett is. A biztositásilag lefoglalt ingókra a kielégítési végrehajtás elrendeltetvén, az ingók feltalálhatók nem voltak sem végrehajtást szenvedőnek egyéb ingó vagyona felfedezhető nem volt, mi okból a keresetileg igényelt letét le foglaltatott. Megállapittatott az is, hogy a biztositásilag lefoglalt ingókra felperes igényét per utján nem érvényesítette. E tényállás mellett, felperest keresetével elutasító felebbezési biróság ítéletét felperes a fentiek szerint megtámadva panaszolta, hogy anyagi jogszabályt sért a felebbezési biróság Ítélete, a mennyiben a kereseti összeget javára meg nem Ítélte, habár azt ő a sajátjából a foglalás abbanhagyásának feltételével tette le, e feltétel pedig be nem következett, hogy az 1881. LX. t.-cz. 78. §-a tévesen alkalmaztatott s hogy a lefoglalt ingók által alperes követelése többszörös fedezetet nyer. Anyagi jogszabálysértést panaszol felperes a miatt is, hogy a felebbezési biróság nem állapította meg, hogy a biztositásilag lefoglalt ingók mellőzésével s azoknak a birói zár alól feloldása nélkül alperesnek nincs igénye a kereseti összeghez. E panaszok alaptalanok. Helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a fenti tényálláshoz képest a jelen esetre a végrehajtási törvény 75. és 78. §-ai alkalmazandók s hogy a 78. § értelmében adott biztosíték a végrehajtató kielégítésére fordítandó, ha a letételre tekintettel, a szoros zár mellőzésével lefoglalt ingók az árveréskor fel nem találhatók.