Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 37. szám - A büntető novella életbeléptetése. Miniszteri rendeletek

37. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 399. képen szabályoztassék a törvényi öröklésről való lemondás. II. kiket illessen s mily mérvben a köteles rész ? III. Miben álljon a köteles rész oltalma élők közötti ajándékozással szemben. A pályázni óhajtók •— szabad választásuk szerint — e tételek bármelyikét kidolgozhatják s pályamüveiket idegen kézzel irva a szerző nevét tartalmazó jeligés levél kíséretében az 190S október hó lo-ig megállapított pályázati határidőben küldjék be szerkesztőségünkbe. A borítékon megjelölendő, hogy az „pályamüvet" tartalmaz. A pályamüvek terjedelmét nem korlátozzuk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy kérdések szövegezése s feltevése — azt hisszük — eléggé jelzi azon feltételünket, hogy a pályamüvek önálló búvárkodás alapján kialakult jogi gondolkozásról s felfogásról kell tanúskodjanak. A pályamüvek bírálására dr. Ceikmántory Ottó ügy. kam. elnök, Pozsoni Antal és dr. Akontz János kir. it. táblai birák s dr. Menyhárt Gáspár ügyvéd, egy. m. tanár személyében egy bizottságot kértünk fel, mely bizottság lapunk szerkesztőjével dr. Papp József ügy. kamarai titkárral együtt fogja a beérkezett pályamüveket megbírálva azokat érdemükhöz képest jutalmazni. A pályadíj 100 Kor. melyből: A legjobb cikk jutalma 50 K. A második „ „ 30 K. A harmadik,, „ 20 K. A szerkesztőség fentartja a jogot arra, hogy az esetleg nem jutalmazott, de dicséretre méltatott cikket e lap hasábjain szintén leközölhesse. A szerkesztőség. A telekkönyvi másolatok és eg-y táblai elnöki rendelet. E lap hasábjain szóvá tettük volt, hogy a kolozsvári telekkönyvi hatóságnál a megrendelt telekkönyvi másolatok késedelmesen adatnak ki a feleknek s azt is konstatáltuk volt, hogy a felügyeleti hatóságok már akkor megtettek volt minden intézkedést a fennforgott késedelem mielőbbi megszüntetésére. Volt alkalmunk meggyőződni később arról is, hogy a késedelmet a telekkönyvi hatóságon teljesen kivül álló körülmény idézte elő, s most a tkvi másolatok az előirt időben az előtt is elkészültek s jelenleg is elkészülnek, jóllehet rendkívüli eszközök igénybevételével. De való az is, hogy a kolozsvári telekkönyvi hatóságnál a hasonló forgalmú tkvi hatóságoknál előforduló megrendelésekkel szemben aránytalanul sok telekkönyvi másolatot rendelnek meg a felek. Az államra ebből háruló hely cg-jövedék egymagában elegendő indok arra, hogy a tkvi másolatok elkészítésére megfelelő személyzet alkalmaztassék, mert minél kedvezőbb a másolatokhoz való jutás, annál kevesebb az egyszerű adat-bejegyzés és az állam jövedelme bélyegekben föltétlenül nagyobb lenne, mint egy mások) napidija. A közérdek kielégítése pedig mindenek felett fokozódnék. Az igazságügyi kormány a fmánc-miniszteriummmal ezt az egyszerű igazságot meg kellene értesse. A bélyegjövedék növekedése a bírósági személyzet működésével viszonylatban áll, tehát a jövedelmi forrás gondozása finánc-szempontból is elsőrendű érdek. E kis kitérés után örömmel és a legnagyobb elismerés kifejezése mellett szögezhetjük le, hogy a kolozsvári kir. Ítélőtábla kiváló elnökének általánosan ismert administrativ érzékei a nagy közönség érdekeinek istápolásában a tkvi másolatok elkészítése és kiszolgáltatása teljesítésében már egy évtizeddel ezelőtt megnyilvánult. Erre mutat a királyi törvényszéki elnökökhöz intézett következő leirata: A királyi ítélőtábla elnöke Kolozsvárt. Szám: 2168/1897 elnöki. A megrendelt telekkönyvi másolatok kiadása körül a sorrendtől való eltérések tekintetében és a megrendelt telekkönyvi I másolatok át nem vétele esetében a felügyeletem alatt álló telekkönyvi hatóságok — a bekért jelentések szerint — különböző eljárást követvén, annak lehető egyöntetűvé tétele végett e kérdésekre vonatkozóan a következőkben közlöm nézetemet: I. A tkvi rdts. 175. §. szerint a telekkönyvi kivonatok és okiratok megrendelésük időpontja szerint adandók ki. Kétségtelen azonban, hogy ettől a szabálytól eltérés is fordulhat elő: mert méltánylást érdemlő okokból soronkivüli I is adhatok ki másolatok, ha a kiadás sürgőssége alapos. Azokat az eseteket taxatíve felsorolni, a melyekben a soronkivüli kiadás megengedhetőnek és szükségesnek mutatkozik, nem tartom helyesnek. Nézetem szerint leghelyesebb, ha a telekkönyvi egyes bíró: (és sohasem a telekkönyvvezető, vagy a telekkönyvi irodában alkalmazott valamely más hivatalnok) minden egyes előforduló esetben belátása szerint határozza meg, hogy' vájjon van-e eltérésnek helye a sorrendtől és adja meg erre az engedélyt. Nincs ezzel kizárva az, hogy a telekkönyvi biró valamely gyakran előforduló és soronkívüliséget igénylő okot általánosságban előre is meghatározhasson; de feladatában áll ellenőrizni, hogy ilyen általános rendelkezése oda nem tartozó megrendelésekre ki ne terjesztessék. Példaképen felsorolva az alábbi eseteket olyanoknak tartom, melyekben a sorrendtől eltérésnek lehet helye: a) ha a perben bíróság felhívása folytán, vagy valamely hatósághoz annak felhívása folytán kell kiadni másolatot. b) ha sürgős kölcsönügyben, átruházási ügyben szükséges a másolat. c) ha a fél távoli lakóhelyéről személyesen kéri a másolatot. d) ha valamely hatóságnak felsőbb hatósághoz kell felterjeszteni a másolatot. e) ha sürgősség törvényen vagy törvényes szabályon alapj szik (pl. 1894: XVI. t.-c. 45. §.) A megrendelésekről csak egy jegyzék vezetendő s abba ugy a bélyegesen, mint a bélyegtelenül kiadandó másolatokra vonatkozó megrendelések a megrendelés idejének sorrendjében bejegyzendők. Az a körülmény, hogy valamely másolat bélyegesen adandó ki, nem nyújt elsőbbséget a bélyegtelenül kiadandó másolat fölött, ha csak a sürgősséget más ok szükségessé nem teszi. Megrendelési bizonyítvány kívánatra adandó. A feleknek — tekintettel a telekkönyvi rdts. IV 0. §-ának rendelkezésére, nem lehet megengedni, hogy a másolatokat — maguk készítsék el. Ennek pontos betartására fölhívom a bíróságok vezetőit és a telekkönyvi egyes bírókat. II. A megrendelt másolatok — ha csak időközben a megrendelés vissza nem vonatik, mely esetben a bélyeg vissza adandó — a megrendelések sorrendjében elkészítendők, a menyiben bélyegesen adandók ki, a bélyeg felhasználásánál és mindaddig mig a fél annak átvétele végett nem jelenkezik, a megrendelési lajstrom mellett visszatartandók; év végével pedig a megrendelési lajstrom mellett az irattárban elhelyezendők, honnan kívánatra később is kiadhatók. Helyes azonban a megrendelés alkalmával a féltől megkérdezni, hogy személyesen, vagy megbízottja által fogja-e a másolatot átvenni, avagy annak elküldését kívánja. Figyelmeztetendő egyúttal a fél, hogy utóbbi esetben az elküldés bérmentetlen levélben fog történni s a posta dijat ő köteles hordozni. A fél kívánsága a megrendelési lajstromba röviden feljegyzendő, s ha fél az elküldést kívánja, ugy az elkészített másolat cimére í postán, a címzettre nézve potóköteles bérmentetlen levélben hivatalból elküldendő s az elküldés napja a lajstromba feljegyzendő. A posta-dijaknak előre való bekivánását nem tartom helyesnek, mert annak kezelése felesleges munkát ad a bíróságnak. A másolat postán való elküldésének mi sem áll útjában, mert a telekkönyvi rendtartás 175. §. utolsó bekezdése szerint az írásban megrendelt másolatok a megrendelőnek elküldendők. E szabály analógiája szerint tehát az elküldésnek helye lehet akkor is, ha megrendelés személyesen történt és a fél akkor az elküldést kívánta. írásban történt megrendelés esetében az idézett §. értelmében a másolat mindig elküldendő; önként értetődik, hogy hatóság részére a szokott módon. Ellenben személyes megrendelés esetében, ha a fél az elküldést nem kívánta, a másolat azért tartandó vissza, mert annak elküldését nem kívánta, kézbesítését a vonatkozó szabályok nem rendelik, és mert ebben az esetben ugy tekintendő, hogy a félnek akarata a másolat át nem vételére irányul, kivált ha előre figyelmeztetve volt erre; éppen ezért helyes öt erre a megrendelés alkalmával figyelmeztetni. Kolozsvárt, 1897. augusztus hó 2-án.