Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 35. szám - A birtokrendezési törvény végrehajtása. Két igazságügyminiszteri rendelet

136 .Jogesetek Tára. 35 szám. mikor abból az okból, hogy a kölcsön biztosítására kiállított s az első tehén vételárát is magában foglaló 600 K értékű váltón végrehajtást szenvedettek szerepelnek elfogadókként, azt a jogi álláspontot loglalta el, hogy a váltóval fedezettkölcsön a végrehajtást szenvedettek adóssága, tehát az azon vásárolt ingók is az ö tulajdonukat képezi, következőleg felperest ez ingókra tulajdoni igény nem illeti. A váltólevél által tanúsított kötelezetti minőség ugyanis a jelen esetben a tulajdoni igény megállapításánál nem döntő, mert a felek között létrejött s egyedül irányadó köztörvényi jogviszony mellett csak formai és járulékos, s nem alkalmas arra, hogy az érvényesen létrejö'.t jogviszony alap természetét megváltoztassa. Mivel pedig kétségtelen, hogy a kölcsönt felperes vette fel s e pénzzel ö rendelkezett, a marhalevelek is a létrejött s nem tiltott, vagy színleges ügyletet tartalmazó megállapodásnál fogva az abban kifejezett s már ismertetett tulajdonosi minőségének megfelelően az ő nevére állíttattak ki, az az előadottak szerint különben is közömbös tény, hogy a másod izben fedezetül adott váltót végrehajtást szenvedettek írták elfogadói minőségben alá, felperes tulajdoni igényének megszüntetésére nem alkalmas. Ezért az e tekintetben alapos felülvizsgálati kérelemnek helyt kellett adni, a felebbezési bíróság Ítéletének egyedül sérelmezett részét meg kellett változtatni s a megjelölt ingókat foglalás alól fel kellett menteni. 1908. évi május hó 16. napján. Anyagi magánjogból. Az állandó biró gyakorlat szerint ugyanis a kiskorúság:' Következőleg; a gyámhatóság;! jóváhagyás hiánya oly Kifogás, amelyet csaK a kiskora, jelen esetben a felperes, érvényesíthet. Ha azonban a KisKorn ily Kifogást nem tesz, sőt a szerződéshez, illetőleg; az az által megállapított jogaihoz ragaszkodik, vele szemben a szerződött másik félnek önmagában érvényesen tett s igy reánézve teljes szerződési Kötelezettséget szülő akaratkijelentése mellett a szerződő félneK jogutódaként jelentkező perbeli ellenfél, a kiskorúság Kifogását sikerrel nem érvényesítheti. 1908. G. 91/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési birósag ítéletét megváltoztatja, alperest kötelezi, hogy felperesnek a tamáspataki 58. sz. tjkvben felvett ingatlanokhoz való tulajdonjogát ismerje el s feljogosítja felperest, hogy amennyiben alperes 15 nap alatt bekebelezésre alkalmas okiratot nem adna, az ingatlanok tulajdonjogának jelen Ítélet alapján nevére leendő bekebelezését közvetlenül a tkvi hatóságnál kérhesse. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást felperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg s igy az J893. XVIII. t.-c. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó. E tényállás szerint felperes és alperes jogelőde között a pertárgya ingatlanokra vonatkozóan oly jogügylet jött létre, melyszerint ez utóbbi az ingatlanok tulajdonát felperesre ruházta át, oly ellenszolgáltatás mellett, hogy felperes az eladó összes adósságait kifizetni s eladót eltartani és ruházni köteles. Felperes az ügylet megkötése idejében kiskorú volt, az ügylet nevében gyámhatóságilag jóváhagyva nem lett; felperes szerzett jogai tkvi kitüntetését nem kérte s az ingatlanok tulajdona később létrejött adásvételi szerződés alapján alperesre kebeleztetett be. Xem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, mikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a felperes és az eladó között létrejött ügylet nem ajándékozási, hanem visszterhes szerződés, mert ha nem is tényleges teljesítésből álló, de oly ellenszolgáltatás köttetett ki, melynek vagyoni értéke van, amely tehát az ügylet ingyenességét s igy ajándékozás létrejövetelét kizárja. Anyagi jogszabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság akkor, a mikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a létrejött szerződés — gyámhatósági jóváhagyás hiányában — érvénytelen s felperes arra jogokat nem alapithat. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a kiskorúság, következőleg a gyámhatósági jóváhagyás hiánya oly kifogás, amelyet csak a kiskorú, jelen esetben a felperes, érvényesíthet. Ha azonban a kiskorú ily kifogást nem tesz, sőt a szerződéshez, illetőleg az az által megállapított jogaihoz ragaszkodik, vele szemben a szerződött másik félnek önmagában érvényesen tett s igy reá nézve teljes szerződési kötelezettséget szülő akaratkijeJentése mellett a szerződő félnek jogutódaként jelentkező perbeli ellenfél — jelen esetben az alperes — a kiskorúság kifogását sikerrel nem érvényesítheti. Ehhez képest a felperes és alperesi jogelőd közt létrejött adásvételi szerződés érvényesnek tekintendő. Mivel pedig az a szerződés, melyre alperes alapítja tulajdonjogát, a felperes által kötött szerződésnél később köttetett s az eladó és alperes között fennálló rokonsági viszonynál fogva alperesnek a már létező előbbi szerződésről tudomással kellett birnia, anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság az által is, hogy ily tényállás mellett alperes jóhiszeműségére vont jogi következtetést, mert alperesnek a szerzése körüli rosszhiszeműsége nyilvánvaló s ebből folyóan kétségtelen, hogy ily módon szerzett tulajdonjoga felperes korábbi szerzésével szemben meg nem állhat. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemnek helyet kellett adni s a fellebbezési bíróság ítéletét meg kellett változtatni. Sajtójog köréből. Btkv. 258. 259. §§. Sajtó utján elkövetett rágalmazás esetében ha vádlott a valódiság bizonyítás megengedése mellett közleménye ineriminált részeinek valódiságát lényegükben bebizonyítja, a vád alól felmentendő, ha egyes tényállások szószerinti értelemben nem is bizonyittattak, mert a tényállások önállóan a közleményből nem kiszakítva, hanem a sajtó közlemény egész tartalmával egybefüggően bírálhatók csak el. 1393/907. II. Tényállás: Vádlott egyik napilapban „Brutális anya" cim alatt egy cikket tett közé, melyben sértett nőről azt is állította, hogy 3 kis gyermekét oly brutális módon verte és kínozta, hogy egyik gyermeke a verés következtében megvakult s félig-meddig hülyén az örültek házába, vagy más humánus intézetbe szálitatott. Vádlott a cikkért a felelősséget elvállalta s védelmét a Btkv. 263. §. 5. pontjára alapítva, a valódiság bizonyításának megengedését kérte. A bíróság a kérelemnek helyet adott. Tanuk igazolták, hogy sértett nő három gyermekével állandóan édesanyához nem illő módon, embertelenül és kegyetlenül bánt, őket napról-napra fadarabokkal, bottal, tüzesitővassal bántalmazta, sőt az is megtörtént, hogy a gyermekek éjnek idején az ablakon keresztül menekültek anyjuk bántalmazása elől, amely bánásmód még a szomszédokat is fölháboritotta, akik jónak látták erre a rendőrség figyelmét is felhívni. I. A kolozsvári tszék vádlottat a Bp. 326. §. 3. p. alapján felmentette. II. A tábla az I. bíróság ítéletét helybenhagyta, mert az inerimált cikkben foglalt tények valódiságát, ha nem is szószerinti értelmükben, de lényegökben bizonyítottnak találta. III. Curia 4041/907. számú végzésével a II. b. ítélet ellen vádlott felmentése miatt bejelenlett semmiségi panaszt elutasította, illetve a II. b. ítéletet helybenhagyta. Indokok: A semmiségi panasz nem bir törvényes alappal, mert a kir. tábla által szószerint bizonyítottnak el nem fogadott az a tényállás, hogy a főmagánvádló 15 éves leányának a szemét is kiütötte, s ez most a sok verés következtében félig-meddig hülyén az őrültek házában, vagy más humánás intézetbe élvezi távollétét, nem mint különálló tényállások, hanem kapcsolatosan, annak jellemzésére használtatott, hogy a főmagánvádló a saját gyermekeivel embertelenül, anyához nem illő módon, állandóan kegyetlenül bánik, azokat üti, veri, egyik gyermekét véresre verte s az kinozása elől éjjel az ablakon át is menekültek, s ezen embertelen bánásmód a szomszédokat is felháborította, akik erre a körülményre a rendőrség figyelmét is felhívni jónak látták, s igy ez a tényállás is nem önállóan a körülményből kiszakítva, hanem a sajtóközlemény egész tartalmával egybefüggően bírálhatók el; ez a tényállás tehát a büntethető rágalmazás vétségének tényálladékot csak akkor állapittaná meg, ha a főmagánvádlónak a gyermekeivel való állandó kegyetlen és embertelen bánásmódja valónak nem bironyult volna. Minthogy azonban a kir. it. tábla ez utóbbi körülményt bebizonyitottnak fogadta el s minthogy ezzel a sajtóközlemény lényeges részében bebizonyitottnak elfogadtatott, e mellett vádlott terhére nem jöhet tekintetbe, hogy a főmagánvádlónak gyermekeivel szintén tanúsított kegyetlen bánásmódja tényleg eredményezte-e egyenként is mindazokat a külső sérüléseket, amelyek a közleményben a kegyetlenkedésnek felismerésére alkalmas jelei gyanánt felsoroltattak. Ezekhez képest a tábla nem tévedett akkor, amikor az általa valóknak elfogadott tények alapján büntethetőséget kizáró okot látott fennforogni. Az alaptalan panasz tehát a Bp. 437. §. 4. bekezdéséhez képest elutasítandó volt.