Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 34. szám - A "politika" a sajtójogban

OGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 34. számához. Kolozsvár, 1908. augusztus 9. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Anyagi magánjogiból. A részletfizetésre vo-atkozó kikötés a felperest illető jog, melylyeí ő rendelkezik, amelyre! tehát íc is mondhat. Síivel pedig- a felperes teljesítési készségrét kijelentette, ennek megfelelően helyesen kötelezte a felebbezési bíróság- í. r. alperest a hátralevő vételár megfizetése ellenében a felperes tulajdonjogra elismerésére. 1908. G. 73/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság következő Ítéletet bozott. A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet, s Ch. I. I. r. alperest arra kötelezi, hogy felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült 36 K. 30 fül. költségét 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. Indokok : A felebbezési bíróság ítélete ellen Ch. I. I. r. alperes adott be az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati kérést. A felhozott panaszoknak nincs megállható alapjuk. Nem sértett a felebbezési bíróság kötelező, lényeges eljárási szabályt azáltal, hogy a felek, különösen felperes eskü alatti kihallgatását mellőzte. Igaz ugyan, hogy az 1893. XVIII. t.-cz. 83. §. ama rendelkezése, hogy a bizonyító fél a kihallgatás költségeinek fedezésére a bíróság meghagyására bizonyos összeget köteles letenni az idézett § értelmében és mert a félnek eskü alatti hihallgatására irányadó 99. §. rendelkezése és a 82. §. ezen intézkedését sem alkalmazandónak nem mondja, sem ahhoz hasonló rendelkezést nem tartalmazván csak tanúkihallgatás esetében alkalmazható, tehát a felebbezési bíróság felperesnek az alperes által ajánlott eskü alatti kihallgatásánál a vonatkozó eljárási szabályt helytelenül alkalmazta; de miután a felebbezési bíróság a felperes eskü alatti kihallgatását egyéb okból is mellőzte s ítéletében a mellőzés okait tüzetesen kifejtette és miután nem forog fenn a S. E. T. 95. §. az az esete, melyben az eskü alatti kihallgatás elrendelése a bíróságra nézve kötelező, az emiitett szabálytalanság nem képez lényeges, az ügy eldön tésére kiható jogszabálysértést. Nem sértett kötelező eljárási szabályt a felebbezési bíróság ama ténymegállapításnál sem, hogy felperes a 800 kor. vételárból 440 koronát fizetett, hogy tehát a hátralékos vételár 360 koronát tesz ki, mert ezt a tényállást a perbeli összes adatok és bizonyítékok mérlegelésével s a meggyőződést előidézett okok tüzetes kifejtésével állapította meg, tehát megtartotta a S. E. T. 64. §-ában erre előirt szabályokat, miért ítélete e részben felülvizsgálat tárgyává nem is tehető Ezek szerint a felebbezési bíróság az ítélete alapjául vett tényállást eljárási jogszabálysértés nélkül állapította meg s ezért az az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tényállás szerint felperes a per tárgyát tevő s az alsóvidrai 1554. sz. tjkvben A + 4. r. 7397., 7402. hrsz. alatt felvett ingatlan felerészét 800 kor. vételáron megvásárolta Ch. 1.1. r. alperestől, mely vételárból 440 koronát kifizetett, 360 koronával hátralékban maradt. A megvásárolt tulajdonjoga nem kebeleztetett be felperes nevére, de azt I. r. alperes felperesnek birtokába adta ; utóbb önhatalmúlag visszavette az ingatlant, azt csak bírói ítélet alapján bocsátotta újra felperes birtokába vissza. Ezt követőleg azonban e jutalék az I. r. és II. r. alperes között ugyanazon ingatlan másik fele részére kötött adásvételi szerződésbe felvétetett annak alapján a pertárgya jutalék tulajdonjogi is a II. r. alperes nevére kebeleztetett tkviieg, aki azonban ahhoz jogot nem tart. Ily tényállás mellett nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, amikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy felperest a pertárgya ingatlan jutalék tulajdonjoga illeti, mert kétségtelen, hogy arra vonatkozóan felperes és I. r. alperes között érvényes és végleges adásvételi ügylet jött létre, mely felperes tulajdonjogát megállapítja. Az az alperesi ellenvetés, hogy a kereset időelötti, mert felperes részletekben köteles fizetni, az utolsó részlett 1908. évben jár le, felperes tényleg hátralékban maradt, így a maga részéről nem teljesítvén, ellenszolgáltatást sem követelhet, nem áll meg. A részletfizetésre vonatkozó kikötés ugyanis a felperest illető jog, melylyeí ö rendelkezik, amelyről tehát le is mondhat. Mivel pedig teljesítési készségét kijelentette, ennek megfelelően helyesen kötelezte a felebbezési bíróság I. r. alperest a hátralevő vételár megfizetése ellenében a felperes tulajdonjoga elismerésére, annyival inkább, mert I. r. alperesnek az a ténye, hogy felperesnek már eladott tulajdoni jutalékot utóbb II. r. alperesnek is eladta, felperes tulajdonjogának megtagadását foglalja magában, ami felperesre szükségessé tette tulajdonjogának perrel való érvényesítését. A most említett okból az 1893. XVIII. t.-cz. 108. és 109. §§-ra tekintettel nem sértett eljárási jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor I. r. alperest a költségekben marasztalta, mert alperes pervesztes, a perre okot ő szolgáltatott. 1 Ezekre való tekintettel az alaptalan felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. 1908. évi május hó 11. napján. Polgári törvénykezési jogból. Ha a pertárgya ing-atlannak nemcsak az eladó, hanem felperesek illetőleg: felperesi jogelőd is helyszinelési tkvi tulajdonosai, alpereseket a pertárg-ya tulajdonjogra csak az esetben illeti meg:, ha az általuk tényleg- birt s a vázrajzban megjelölt ing-atlan területe az eladó tulajdoni jutalékát képezte, vagy annak meg-felelő. 1908. G. 78/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mini polgári felülvizsgálati bíróság következő végzést hozott. A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletét az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §. alapján feloldja és utasítja a felebbezési bíróságot, hogy peresfelek szabályszerű idéztetésével kitűzendő szóbeli tárgyaláson a netán szükséges bizonyítás felvétele után állapítson meg szabályszerű tényállást a részben, hogy a buzai 284. sz. tjkvben A -\~ 2. r. 1385., 1385a. és 1390/2. hrsz. alatt felvett ingatlan minő arányban képezte a néhai özv. G. D. s minő arányban a többi, A. 2—4. illetőleg B. 1—3. alatti tkvi tulajdonosok tulajdonát, továbbá, hogy ez ingatlannak a vázrajzon a., d., é., f. betűkkel megjelölt része az özv. G. D. jutalékát képezte-e, vagy az öt a tulajdoni arány szerint megillető jutaléknak megfelel-e s ezek megtörténtével hozzon az alább megállapított felülvizsgálati elj járási költségekre is kiterjedő uj határozatot. Indokok : A kir. ítélőtábla felpereseknek a felebbezési bíróság ítélete ellen intézett felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta abban a részében, amelyben azon az alapon panaszol anyagi jogszabálysértést, hogy a felebbezési bíróság néhai özv. G. D. és alperesi jogelőd Cz. S. között a pertárgya ingatlanra vonatkozóan létrejött ügyle'.et nem zálog, hanem adásvevési szerződésnek minősítette. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja az általa a bizonyítékok s perbeli egyéb adatok mérlegelésével eljárási jogszabálysértés nélkül megállapított ezen tényállásnak szükségszerű