Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 34. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete, tekintettel az általános polgári törvény tervezetében lefektetett elvekre is

34. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 375. humanitás követelményei szempontjából még mindig sok kívánnivalót hagynak hátra. A mint már emitve volt. a törvénytelen gyermekek alárendelt jogi helyzete, mondhatni jogfosztottsága, főleg a családi és öröklési jog terén észlelhető. A mi a családjogot illeti, e tekintetben mai jogunkból mindenekelőtt azon szabály szűrhető le, hogy a törvénytelen gyermek meg van fosztva az atyával való rokonságtól s teljesen ki van zárva ugy annak családjából, mint rokonságából s ezeknek minden jogaiból. Nincs igényök atyjok családnevének viselésére, hanem anyjok családi nevét viselik, nem osztoznak atyjok nemességében, rangjában, czimerében és semmi egyéb előnyeiben sem. Nem követik atyjok állampolgárságát, községi illetőségét és vallását, hanem mindezek tekintetében csupán anyjokat követik. Ezen elvnek természetes folyománya aztán, hogy a törvénytelen gyermekekre nézve atyai hatalom sincs, hanem felettök a szülői jogokat és kötelességeket az anya gyakorolja s ennek gyámsága alatt állanak, amenynyiben ez nagykorú, egyébként pedig gyám által képviseltetnek. A mondottak szerint tehát rokonságuk a törvénytelen gyermekeknek nincs. Van anyjuk és senki más. Mert — következetlenül és indokolatlanul ugyan — de anyjuk rokonaival való rokonságból is kizárja őket a törvény, legalább is ezen rokonsági kapcsolatnak a consequentiáit sem vonja le reájok nézve az öröklési jog terén. Mindezekkel szemben nyújt a törvény a törvénytelen gyermekeknek egy morzsát is, mert csak morzsának nevezhető a mai jogunk szerinti tartási kötelezettség. Ez a törvény azon rendelkezése, mely szerint a törvénytelen gyermeket szülőik eltartani kötelesek. Még pedig szabály az, hogy a gyermek eltartására első sorban az atya van kötelezve, addig azonban, a mig a biróság a tartási kötelezettség s ezzel együtt az atyaság tekintetében határoz, valamint ha az atya tartásra nem képes, a tartási kötelezettség az anyát terheli. S ámbár a törvény (optkv. 166. §.) a törvénytelen gyermek részére a szülők vagyonához mért ápolást, nevelést és ellátást ir elő, mai joggyakorlatunk ugy a tartási kötelezettség időtartamának, mint a tartásdíj mennyiségének kiszabásában meglehetősen szűkmarkú. A tartási kötelezettség ugyanis a gyermek 12—14 éves életkoráig szokott megállapittatni, holott a törvény intentióinak s a méltányosság követelményeinek figyelembevételével a tartásdíj a gyermeket keresetképes korának eléréséig illetné. Már pedig ki mondaná azt, hogy a gyermek 12 éves korában már keresetképes s tartásra nem szorul ? Mai joggyakorlatunk szerint pedig bizony ezen koron tul a gyermek tartása az anya nyakába szakad. A mi pedig a tartásdíj mennyiségét illeti, a mai joggyakorlatunk szerint rendesen megállapittatni szokott tartásdijból nemhogy a gyermeknek nemzője „vagyonához mért ápolására és neveltetésére" futná, hanem bizony még elemibb életszükségleteire : élelmezésére és ruháztatására sem elegendő. A gyermek erkölcseinek megóvására szolgál végül a törvény azon rendelkezése, mely szerint, ha az anya nevelése által „a gyermek java" veszélyeztetik, az atya köteles öt magához venni, vagy más biztos és tisztességes helyre adni. Végül a törvénytelen gyermekek tartásának biztosítására szolgál a törvény azon intézkedése, mely szerint a gyermekek ápolására és ellátásárai kötelezettség a szülők örököseire is átszáll. A mi a törvénytelen gyermekeknek az öröklési jogban elfoglalt helyzetét illeti, ezzel a törvény kurtán végez. Egyetlen §-ban. Ez az optkv. 754. §-a s tartalmazza azt, hogy a törvénytelen gyermekek csak anyjuk után örökölnek (törvényesekkel egyenlően) mig az atya és atyai rokonok, valamint az anya rokonai hagyatékából való öröklésből ki vannak zárva. Úgyszintén csak anyjuk után illeti meg őket a kötelesrész is. Némi — azonban még mindig nem kielégítő — javulást mutat a törvénytelen gyermekek jogi helyzete a családjog terén az általános polgári törvény tervezetében. Formai szempontból kifogásolható mindenekelőtt, hogy fentartja a felette megbélyegző „törvénytelen" kifejezést, holott a „házasságon kivüli" vagy „természetes" jelzők kevésbbé megbélyegzők volnának. Egyébként mai jogunk azon tételét, hogy a törvénytelen gyermek és természetes atyja egymással rokonságban nincsenek, a Tervezet is fentartja, még pedig indokolatlanul. Mert mi a rokonság alapja ? A vérségi kötelék, a vérközösség. Hát a természetes gyermek és atyja között nincs vérközösség ? Pedig a kettő közötti rokonsági kapocs el nem ismerésének a gyermekre nézve sajnálatraméltó következményei vannak az öröklési jog terén. Ezzel szemben javulást mutat a Tervezetnek azon intézkedése, amely szerint a törvénytelen gyermeknek anyja rokonaival vaíó rokonságát kifejezetten elismeri, sajnos azonban, hogy az öröklési jog terén mégsem vonja le ezen rokonsági viszonynak a consequentiáit a gyermek javára. Habár csak félintézkedésnek mondható, mégis nagy haladást jelent a Tervezetnek azon intézkedése, amely szerint ha a természetes atya a törvénytelen gyermeket az anyakönyvvezető előtt személyesen, vagy közokiratban elismerte, neki családneve viselését az anya beleegyezésével megengedte és ez a születési anyakönyvbe bejegyeztetett: a gyermek az anya családneve helyett az atya családnevét viseli. Humánus és helyes intézkedés ez, de miért legyen kizárólag az atya tetszésétől függővé téve? Nem volna-e igazságosabb és az egyenlőség követelményeinek inkább megfelelő: ezt minden esetre kimondani, természetesen éppen azért, mivel „páter incertus est", csak oly esetekben, a hol az atyaság beismerés, vagy birói Ítélettel megállapittatott. Legfeljebb az anyának már a tartás iránti perben kifejezett akaratától volna függővé tehető, esetleg értelmi fejlettségének elérése korában a gyermek kívánságától. Mert a Tervezet intézkedése folytán a törvénytelen gyermekek is két kategóriába osztatnának, olyanokra, akik atyjuk családnevét viselnék és olyanokra, akik anyjuk családnevét, a mi mindenesetre az egyenlőség rovására menne ki. Javulást tartalmaz a törvénytelen gyermekek jogait illetőleg a Tervezet azon intézkedése, amely szerint, ha az anya meghalt, vagy ha a gyámhatóság az anyának a gyermek személyére vonatkozó szülői jogát megszüntette, a természetes atya pedig a gyermeket az előbb emiitett módon elismerte s őt eltartani és nevelni kész és képes is: a gyermek személyére vonatkozó szülői jog az anya helyett a kiskorú anyai rokonainak és gyámjának megelőzésével a természetes atyát illeti és vele szemben a gyám csak az ellenőrző gyám jogkörével bir. Ezen intézkedéssel megadja a Tervezet a törvénytelen gyermekeknek az atyjuk általi képviseltetési jogot, amelyet ma még nélkülöznek, úgyszintén elismeri reájok nézve is az atyai hatalmat. Örvendetes javulást tartalmaznak a Tervezetnek az eltartásra vonatkozó intézkedései. Az eddigi alamizsnával szemben, a mennyiben a gyakorlat is követni fogja ez intézkedések intentióit, nemcsak a törvénytelen gyermekek elemi életszükségletei, hanem neveltetésük és kiképeztetésük is biztosítva lesz, a mi mindenesetre méltányos és igazságos, ha elismerjük azt, hogy a törvénytelen gyermekek sem kötelesek megelégedni azzal, hogy a társadalom söpredékei kerüljenek ki belőlük, hanem tisztességesebb és magasabb kiképeztetéshez is jogot formálhatnak. A tartási kötelezettség időtartamát is meghosszabbítja a Tervezet a 16. éves korig. Minthogy azonban a legtöbb pályára való előkészület ezen korig be nem fejezhető, igen helyes és méltányos a Tervezet azon intézkedése, amely szerint, ha a gyermek e kor elértével is rászorulna, az atya kötelezettsége a gyermek teljeskoruvá váltáig tart. Valamint mai jogunkkal és gyakorlatunkkal szemben, mely az egyszer megállapított tartási összeget változhatatlannak ismeri, örvendetes javulás a Tervezetnek azon intézkedése, mely szerint a tartás összege, a házassági törvényben foglaltak analógiájára, az atya vagy a gyermek viszonyai változásához képest mérsékelhető vagy emelhető. Helyes ujitás a Tervezetben az, hogy a gyermek eltartásának kötelezettsége az atya örökösére akkor is átháramlik, ha az atya a gyermek születése előtt halt meg, valamint hogy a gyermek temetési költségét, a mennyiben a gyermek hagyatékából ki nem kerül, szintén az atya tartozik viselni. Feltűnő hézagokat mutat azonban az általános polgári törvény tervezete a törvénytelen gyermekek jogi helyzetét illetőleg az öröklési jog terén. Teljesen mellőzi ugyanis e téren helyzetük javítását s tagadhatatlanul megillető jogaiknak bármily csekély mértékben való elismerését is. Holott méltányos és igazságos volna a törvénytelen gyermeknek atyjuk utáni törvényes öröklési jogát is elismerni s azon esetekben, a melyekben az atyaság az atya beismerése vady birói Ítélettel megállapittatott, nem is volna ennek semmi akadálya. Az egyetlen akadály az, hogy a Tervezet szerint is a törvénytelen gyermek atyjával rokonságba nincs, ami pedig alapját képezi a törvényes öröklésnek, könnyen elhárítható volna az által, hogy kimondassék, miszerint igen is rokonságban van, amithogy a dolog természetéből kifolyólag ez amúgy sem tagadható el. így kerülhető volna azon semmiképpen sem jogos és igazságos helyzet, hogy az esetleg törvényes örökösök létezése esetén sem indokolt és humánus az atya hagyatékának kizárólag a semmi külön érdemet sem szerzett, csupán szerencsésebb körülmények között született törvényes gyermekeknek juttatása s velük szemben a törvénytelen gyermeknek atyja hagyatékából való kérlelhetetlen kizárása. A törvénytelen gyermek törvényes öröklési joga elismerésének természetes folyománya volna aztán részére a kötelesrész kedvezménvének megadása is. Még indokolatlanabb a tervezetben az, hogy a törvénytelen gyermeknek atyja, rokonai után való törvényes öröklési jogát sem ismeri e\ holott ezekkel való rokonságát a Tervezet már kifejezetten elismeri. A Tervezetnek utóbb fejtegetett elvei egy modern humánus