Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 34. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete, tekintettel az általános polgári törvény tervezetében lefektetett elvekre is

374. Erdélyrészi Jogi Közlöny 34. szám. subbnak kell tartanunk ama további rendelkezését, amely szerint a természetes atyát a 16 életéven tul is kötelezi a tartás, ha a gyermek rászorulna, szükség esetén egész nagykorúságáig. Sőt a tervezet ennél tovább megy a midőn kimondja, hogy a tartási kötelezettség az apa halála után annak örököseire is átszáll. Lehetővé teszi ez intézkedés azt, hogy a gyermek, ha képességei vannak, az állam tisztességes polgárává fejlődjön. Ez intézkedéssel inkább társadalomgazdasági célt óhajt a tervezet elérni, mert az eddigi tapasztalat arra tanított, hogy mihelyt a serdülő gyermektől a tartás megvonatott, arról tovább nem gondoskodtak, szóval a maga erejére, útjára eresztették, az a legtöbb esetben tisztességes munka helyett züllésnek indult. Különben a tartásdíj is oly nyomorúságos a legtöbb esetben, hogy abból a szükséges élelem is alig kerül ki. Hozzá adva ehez azt, hogy a gyermek környezete a legtöbb esetben olyan, a mely inkább a roszra, a bűnre csábítja, semmint a nemesre készteti, nyilvánvaló, hogy a tervezett ismertetett intézkedése oda irányul, hogy e társadalmi betegség terjedése meggátoltassék. Az ez irányban összeállított statistikából azt látjuk, hogy a fiatalkori bűnösök óriás nagy százaléka törvénytelen gyermek s be kell ismernünk, hogy e tény nem a véletlen müve, hanem majdnem szükségszerű folyománya a gyermekek jogi helyzetének. Már most ha az ilyen ember gondolkozni kezd, magától rájön arra, hogy vele valami igazságtalanság történt, ő hibáján kivül rósz s ez a tudat ingerli őt arra, hogy a társadalom által rajta elkövetett sérelemért, a társadalom álljon boszut. Bár vannak intézményeink a bajt orvoslandó, de ezektől teljes gyógyulást soha nem várhatunk. Megemlíthetném a javitó intézetekét, bár a mint e részben szakemberek állítják ez minden egyebet eredményez, csak javulást nem. Ettől eltekintve oly kevés számúak, hogy az „anyag" befogadására képtelenek. Ehez hasonló intézmények a gyermekmenhelyeit, e célt igyekszik szolgálni az északamerikai „Juvenille Courts", ám mindez intézmények nem alkalmasok arra, hogy a bűnözésnek elejét vegyék s a legtöbb a mit elérhetnek az, ha az illetőt a visszaeséstől megmentik. A tartási kötelezettség az Optkv. szerint mint emiitettem is, különösen az atyát terheli. Ugyancsak az Optkv. 171. §-a kimondja azt az elvet is, hogy „az ápolásra és ellátásra kötelezettség, ugy a mint más tartozás, a szülök örököseire is átszáll." Joggyakorlatunk tisztább formában öntötte a §-barí foglaltakat, a midőn ugy Ítélkezik, hogy „a természetes apát illető tartási kötelezettség az apán kivül más egyénre külön kikötés vagy a nemzés ténye körüli büntetendő cselekmények esetén kivül csak mint hagyatéki, vagy mint valamely vagyonnal járó teher szálhat át." Ezzel egészen ellentétes álláspontra helyezkedik a tervezet, a mennyiben azt javasolja, hogy a tartási kötelezettség háruljon át az apa örököseire is a továbbiakra való tekintet nélkül. Megeshetik azonban igen könnyen, hogy ez az intézkedés az örökséggel arányban nem álló terhet róna az örökösökre s ezen a tervezet ugy vél segíthetni, ha kimondja, hogy az örökösök a tartást egy bizonyos összeggel megválthatják. A megváltási összeg a törvényes gyermek köteles részével volna egyenlő. Ennyit kívántam röviden megjegyezni a törvénytelen gyermek addigi jogviszonyaira, míg a szülők élnek s bár a jogosság, annál inkább azonban a méltányosság a mondottak alapján nagy csorbát szenved a törvénytelen gyermek hátrányára, még nagyobb igazságtalanság sújtja őt az örökösödésben. Bizonyos az a tény, hogy a törvényes gyermek az öröklésre való igényét pusztán születésével, vagyis egy rajta kivül eső, de őt létrehozó életfolyamat által szerzi meg. Vájjon — kérdem — a törvénytelen gyermek nem éppen ugy átesik-e a születés tényén, mint a törvényes? Miért nem nyilik meg hát rá nézve is oly mértékben az örökölhetés, mint a törvényes gyermekre nézve? Ugy a magyar jogfelfogás, mint az Optkv-ből kivehetőleg, de még a tervezet szerint is a törvénytelen gyermek a természetes apával rokonságba nem jut. Kimodhatja e tételt 1000 §. magyarázhatja az elvet száz meg száz tudós, sohasem fogja kimutatni, hogy ez igy van s hogy ez az igazságnak, a jogosságnak megfelel. Rokona bizony, sőt ép oly rokona, ép oly vére, mintha törvényes gyermek volna. Hanem hát a § nem enged magyarázatot. Nem lévén az apának rokona, eo ipso nem lehet az ő fel vagy lemenőinek a rokona sem s igy utánuk nem is örökölhet, szóval az apa családjából ki van zárva. A magyar joggyakorlat, az Optkv. s a terzezet is csak az anyával szemben mondja ki a rokonságot. Okát nem tudom azonban adni, hogy miért. Az apa szerepe abban a tekintetben, hogy a gyermek létezik épolyan mint az anyáé. Ha ez igy van, amint a hogy van, akkor igazságtalan, hogy a teher egyedül az anyát illesse. A vétket az apa épugy elkövette, mint az anya, szükséges tehát, hogy annak következményeit ő is viselje. Nézzük mi hátrányok érik az apát azért, hogy a törvénytelen gyermeket nemzette? Semmi egyéb csak a havonkénti 10—12 kor. tartás fizetése. Bizony az olyan könnyű teher, hogy nem gátolja meg öt abban, hogy hasonló esetben — gondolkodás nélkül — ismét nemzője legyen egy törvénytelen gyermeknek. Ha egyébért nem, már csak azért is helyet kellene adni a törvénytelen gyermeknek az atya családjában, hogy legyen a mitől féljsn akkor, a midőn alkalom kínálkozik a bün elkövetésére, hogy szenvedjen is a bűnért, legalább is az anyával egyenlően, hiszen legjobban úgyis a gyermek lakol a vétekért. Erős a meggyőződésem, hogy a törvénytelen gyermekek száma ez esetre rohamosan megapadna. A mostani jogfelfogás szerint a törvénytelen gyermek rokonságban áll az anyával, de nem annak felnevelőivel. Nézzük meg azonban azt, hogy az anya lemenőivel áll-e rokonságban s ha igen, mi haszna van belőle? A hetvenes években, a mint azt Dr. Márkus egyik értekezésében kifejti (Jogt. közi. 1905. év. 44. sz.) joggyakorlatunk oly felfogást tanúsított, hogy a törvénytelen gyermek anyja után, akkor is örököl, ha annak van törvényes leszármazója is. E felfogás azonban csak rövid pár évig tartott, mert később legfőbb bíróságunk — alapul véve az ideiglenes törvénykezési szabályokat, a mely szerint, ha végrendelet nincs, a vagyon „a törvényes leszármazókra" száll — olyan álláspontra helyezkedett, a mely mellett a törvényes gyermekekkel concurráló törvénytelen gyermeknek mi sem vagy legalább is édes kevés jutott az anyai örökségből. E helyütt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályokba a „törvényes leszármazók" kifejezés csak tévedésből, de feltétlenül a most ismertetett utógondolat nélkül jutott. A mai felfogás el is veti az addig követett gyakorlatot s kimondja, hogy a törvénytelen gyermek örököl anyja után, jóllehet annak törvényes lemenői vannak is. A tervezet e téren jobban körülírja, határozottabb formába önti ezt a tisztultabb felfogást, a mikor javaslatba hozza, hogy a törvénytelen gyermek a törvénynél fogva is az anya rokonainak époly rokona legyen, mintha törvényes származású volna. Ámde a most elmondottak többet is foglalnak magukban. Ha u. is a törvénytelen gyermek az anyával s illetve annak rokonaivá rokonságba jut, következik, hogy azok után örököl s hogy ezek utána szintén örökölnek. S ezt nemcsak az anyagiakért tartom oly fontosnak, de, és főleg az eredményért, a melyet biztosan remélem el is fog érni a társadalmi téren. A törvénytelen gyermeknek ugyanis a mai viszonyok szerint nincs családja, a mellett tőle mindenki igyekszik távolodni, annál is inkább, mert a törvény nem kényszeríti az illetőket a közeledésre s ha helyzete a törvény életbelépését követő első időben nem is javul oly rohamosan.... a jobbrafordulásnak feltétlenül be kell következni. Sok egészséges ujitást igyekszik tehát a tervezet megvalósítani, de még mindég nem eleget arra nézve, hogy az emberi igazság mértékét e téren megüsse. II Az Erdélyrészi Jogi Közlöny pályázatán jutalmazva. Irta: Miksa Romulus dési ügyvédjelölt. Jelige : „Mater semper certa est, páter est, quem instae nuptue demonstrant." A törvénytelen gyermekek nemcsak a társadalomnak mostoha gyermekei, hanem mai jogunk a jogélet terén is — indokolatlanul és igazságtalanul — a modern korszellemmel és a humanitás elveivel épen nem megegyező, alárendelt helyzetet juttat nekik. Illuzórius aztán a törvénynek azon kegyes kijelentése: „a házasságon kívüli születés a gyermeknek sem polgári becsületében, sem előmenetelében rövidséget nem okozhat", (optkv. 162. §) mert mindaddig, a mig a törvény oly éles határvonalat von a törvényes és a törvénytelen gyermekek jogai között az utóbbiak rovására s oly lealacsonyító helyzetet szab ki nekik a jogélet (nevezetesen családi és öröklési jog) terén az előbbiekkel szemben, mindaddig hiába várjuk a társadalomtól, hogy levetkőzze a törvénytelen gyermekekkel szemben tanúsított ellenszenvét, lenéző és megvető magatartását. A jogra hárul tehát elsősorban a feladat, előljárni a törvénytelen gyermekek helyzetének javításán és jogaiknak a lehetőségig való kiterjesztésében. Sajnos azonban, a mint az alábbiakból ki fog tűnni, a polgári törvény tervezetében e tekintetben foglalt újítások — bár eddigi jogunkkal szemben mindenesetre haladást tanúsítanak — az igazság és a