Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 34. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete, tekintettel az általános polgári törvény tervezetében lefektetett elvekre is

I. évfolyam. 34. szám. Kolozsvár, 1908. augusztus 9. ERDÉLYRÉSZI30GI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Téth György, Kusztrich János, kir. törv.-széki biró. Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 42. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI 1>IJ: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendok. TARTALOMJEGYZÉK: A törvénytelen gyermek jogi helyzete, tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére. Irta: dr. Papp Sándor kolozsvári ügyvédj elölt. — Törvényjavaslat a családi otthonról (az ottthonról). KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X B törvénytelen gyermek jogi helyzete, v tekintettel az általános polgári törvény tervezetében lefektetett elvekre is. t Az Erdély részi Jogi Közlöny pályazatán jutalmazva. Irta: Papp Sándor kolozsvári ügyvédjelölt. Jelige: „Sacerdos" Sohasem volt nálunk a törvénytelen gyermek helyzete valami irigyelésre méltó s jóllehet állapotunk a legutóbbi időkben lényegesen javult, mindazáltal még a tervezet sem tartalmaz olyan intézkedéseket, melyek teljesen elejét vehessék annak, hogy ne szenvedjen a gyermek olyan bűnért, a melyet soha el nem követett, ne legyen helyzete, különösen társadalmilag anynyira szánalomra méltó olyan bűnért, melyben egyáltalán nem részes. Nézzük azonban helyzetét a születéstől fogva. A törvénytelen gyermek, miként a törvényes is, gyámság alá kerül, de nem az atyának, hanem a mennyiben az anya nagykorú, az ő gyámsága alá. Ha azonban az anya még kiskorú volna, ugy az újszülött vele együtt jut gyámi hatalom alá. A tervezet e tekintetben nem mutat eltérést sem ujitást. Miként a magyar joggyakorlatban, vagy az Optkv. területén (165. §.) ugy a tervezet szerint is a gyermek az anya nevét viseli. A tervezet alkotói azonban belátták, hogy a névnek a társadalmi életben, különösen a mai viszonyok között, igen nagy fontossága van, s ezért alkalmat kívántak nyújtani ahoz is, hogy a törvénytelen gyermek atyja nevét viselhesse. A természetes atya ugyanis közokiratilag vagy az anyakönyvvezető előtt apaságát elismerheti s az anya hozzájárulásával jogot adhat a gyermeknek ahoz, hogy az ő nevét viselhesse. E tény — ha a gyermek 14.-ik életévét még nem haladta meg — hozzájárulása nélkül, ha meghaladta, akkor az ő hozzájárulásával — bejegyezhető a születési anyakönyv vonatkozó rovatába, mi által a jog állandóan fixálva lesz. Folyománya ez intézkedésnek az, hogy a mennyiben az anya meghal, vagy a gyámhatóság tőle a gyermekre vonatkozó szülői jogot megvonja, az a természetes atyát illeti. A törvénytelen gyermek jogi helyzete — ha a nemző apasága meg van állapítva — annyira a menyire tisztán áll. Compli cáltabbá ez akkor lesz, ha ez még nem történt meg. Mindkét szülőre nézve nagyon is kellemetlen lehet az, hogy bűne nyilvánosságra kerüljön s tapasztalható, hogy igen sok esetben maguk a szülők okai annak, hogy a természetes atya apasága nem állapittatik meg, a gyermek nélkülözi a tartást s ezzel quasi a szülők kényszeritik a züllés útjára. A mennyiben azonban az apaság megállapításához birói beavatkozás szükséges, tudnunk kell, hogy törvényes gyakorlatunkban az az irány uralkodik, a mely kedvez azon elvnek, hogy a gyermek atyja megtaláliassék s ezért az apasági keresetben csak azt kívánja bizonyitandónak, hogy alperes a gyermek anyjával a fogamzási időszakban nemileg érintkezett légyen. Nem jön tekintetbe sem a magyar joggyakorlat, sem az Optkv. területén az exceptio plurium concubentium, csak az esetre, ha alperes kimutatja, hogy az anya feslett életű. A tervezet eltér a most ismertetett joggyakorlattól, a menynyiben az apaság megállapításához szükségesnek tartja, hogy az anya a eritikus időben mással nemileg ne érintkezzék. Helyet enged tehát az exceptio plurium concubentiumnak. E változás magyarázatát talán abban leli, hogy némelyek a joggyakorlat által kifejlődött s előbb ismertetett előnyöket roszhiszemüen kiaknázták, nem is a gyermek, hanem a maguk érdekében: a mennyiben tudatával birván annak, hogy mily nehezen védheti magát az alperes, megesett, hogy csalárdul az apaság elismerésére kényszeri tettek olyan egyént, ki az anyával a eriticus időben nem is érintkezett, annál több esetben olyant ki a eritikus időben érintkezett ugyan az anyával, de a gyermeket ennek dacára más nemzette. Kétségtelen, hogy ez állapoton is segiteni kell, de olyan módon, hogy mindég szem előtt lebegjen a gyermek érdeke. A gyermek tartásáról a magyar jog szerint első sorban az anyának kell gondoskodni. A természetes atya is köteles vagyonához mérten a gyermek tartásához és neveltetéséhez hozzájárulni, ha apasága az ő beismerése vagy birói Ítélet alapján megállapittatott. Az Optkv. határozottan intézkedik ez irányban (167. §.) kimondván, hogy „tartással különösen az atya köteles." A tartást pedig viselni kell — az általánosan elfogadott elv szerint — mindaddig mig a gyermek magát önállóan fentartani nem tudja. Az ez irányban kifejlődött joggyakorlat ugy találta, hogy a gyermek 12. s illetve 14-ik életévében már képességgel bir arra, hogy magát fenntarthassa s e nézetnek megfelelően ugy intézkedett, hogy a tartás a 12, 14. életvégig illeti a gyermeket. Igaz ugyan, hogy 12. 14. éves korában a gyermek már szolgálatba állhat s mint ilyen talán meg is tudja szerezni azt, a mi élete fenntartásához szükséges, ámde bajosan képzelhető, hogy ennél többre vihesse valaha. Legyen bár kiváló szellemi tehetsége, akarata, jelleme a törvény békóba veri akaratképességét azzal, hogy kényszeríti, miképp ö maga küzdjön meg az élet nehézségeivel, megvonván tőle azt a támogatást, a melyben a törvényes gyermekek részesülnek s a melyek segítségével egyénisége érvényesülhetne. E mellett a felfogás mellett a törvénytelen gyermekek százezrei praedestinálva vannak arra, hogy mindenesek, pásztorok, béresek s hasonló élethivatásu emberjk, legyenek, alig lévén meg a remény arra, hogy valaha, de mindenesetre szinte emberfeletti munkával többre vihessék. A tervezet segiteni óhajt ezen is, a midőn az atya tartási kötelezettségét a gyermek 16.-ik életévéig feltétlenül megállapitja. Bár ez az intézkedés is haladást jelent, azonban fonto-