Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentés az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában

130. Jogesetek Felperes ezekkel szemben válaszirati csatlakozásában jog­szabálysértésként azt hozza fel, hogy a felebbezési bíróság a bizonyított kereseti jogalapon alperest nem marasztalta, jóllehet alperes 1907. éri július 22-én, tehát nagykorúsítás után is az elszámolás eredményében mutatkozott, kereseti összeg fennállását elismerte és kifizetni Ígérte s ennek dacára az ügyet az első bírósághoz visszautalta. E panaszok közül a kir. ítélőtábla a felperes által nyilván a S. E. 185. a) és c) pontjára alapított válaszirati csatlakozási kérelmében előadott panaszok közül az anyagi jogszabályra vo­natkozót alaposnak találta. A kir. ítélőtábla ugyanis a nagykorúsítás kérdését vizsgálva, első sorban kiemelendőnek találta, mikép nem vitás, hogy al­peres T. János 1907. július 20-án lett gyámhatóság által nagykorúsítva. Az 1877. XX. t. c. 4. §-a akként rendelkezik, hogy az életök 18. évét betöltött kiskorúnak teljes koruakká válnak, ha a gyámhatóság által nagykorusittatnak. E rendelkezéssel kapcsolatban peresfelek vitássá tették, hogy a nagykorusitást kimondó határozat keltétől vagy e határozat jogerőre emelkedése napjától hat-e? A hivatkozott 1877. XX. t. c. 4. §-nak utolsó bekezdése szerint: „ha a nagykorúsítás az ezen §. értelmében meghallga­tottak egybenhangzó véleménye alapján mondatik ki, akkor további jóváhagyás nem szükséges'', tehát az ily határozatnak hivatalból való felülvizsgálása nem foghat helyet. A kir. ítélőtábla tehát azt a jogelvet találta alkalmazandó­nak, hogy a korengedélynél fogva nyert teljeskoruság az e részben jogérvényes határozatra hivatott hatóság határozatának keltével azonnal hatályba lép s ez okból a nagykorúsítás tényének jog­hatályossága a határozat kelte, nem pedig annak kézbesítése napján veszi kezdetét amint ezt már a birói gyakorlat is megállapította. A felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a fel­peres által vitatott elszámolás meg nem történt. Hogy ez bizo­nyítottnak tekinthető-e, vagy sem, a felülvizsgálati eljárásban mérlegelés tárgyát nem képezheti s igy felperesnek e részben panasza nem bír megállható alappal. Azonban a felebbezési bíróság megállapította, hogy az alperes a kereseti követelést 1907. július 22-én elismerte s annak kifizetését ígérte. Ezt a ténymegállapítást alperes meg nem támadta. Eként a S. T. 197. §-a értelmében az irányadó. Nem tekinthető jogalap változtatások felperes amaz eljárása, hogy a keresetben előadott elszámolás mellett a per folyamán az elszámoltnak állított tartozás elismerésére is hivatkozott, anélkül, hogy az elszámolás tényérő] levezetett jogalapot elej­tette volna. A fenforgó esetben nem lehet szó jogalap változtatásáról azért sem, mert az elszámolás a tartozás elismerési szerződés­nek speciális alakja. Mind a kettőben függetlenítve van ugyan a kötelezés az alapul fekvő kötelemtől, de újításról egyik eset­ben sem lehet szó. Felperes a tartozás elismerést az el nem ejtett elszámolásra vezeti vissza. Nem lehet kétség az iránt, hogyha az alapul fekvő kötelemre valamely alakszerűség van előszabva, azt a tartozás elismerésnél is meg kell tartani. A jelen esetben azonban erről nincsen szó. A nagykorusitás után tett tartozás elismerés joghatályára nézve pedig alaptétel, hogy az , a hitelező követelésének önma­gában is önálló jogcíméül szolgál s eként az adós a régi jog­viszonyból származó kifogásait az elismerési szerződéssel szemben nem érvényesítheti. Ezek szerint tehát nincsen célja annak, hogy az ügy további eljárás végett az első bírósághoz visszautasittassék, mert a fenn­tebbiekböl folyóan az alapul fekvő kötelemből folyó kifogások feletti döntés tárgytalan. A felebbezési bíróság pedig csak e végből utasította vissza az első bírósághoz az ügyet. Minthogy a felebbezési bíróság az ügy érdemében nem határozott, a további eljárás mellett az ügy érdemében való itélethozást el kellett rendelni. 1908. évi június hó 15. napján. .4 végrehajtási eljárás köréből. Felperes az alperessel, mint árverési vevővel szemben létrejött, de még: foganatba nem ment megegyezés folytán az 1881. L.X. t.-c. 185. §-a alapján megillető visszárverési Xára 33. szám. jogát el nem vesztette. A visszárverési jog gyakorlása s az alperes által vállalt személyes Kötelezettség egymás mellett megállhatnak. 1908. G 88/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bí­róság a „Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság" budapesti cég felperesnek B. Béla magyarbodzai lakos alperes ellen 1026 K 07 f. iránt folyamatba tett sommás perében ítélt: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok: Alperes a felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 185. §. a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében megtámadva azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a felek között létrejött szerződést helytelenül értelmezve anyagi jogszabálysértéssel álla­pította meg felperes kereseti jogát és marasztalta alperest a kereset értelmében. Ez a panasz nem alapos. A felebbezési bíróság ugyanis az első birói Ítélet indoko­lásának vonatkozó részét elfogadva a felek által felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott s igy a S. E. 197. §-a értelmé­ben a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényként állapította meg, hogy az eredeti jelzálogadósok és személyes kötelezettek : A. Ferenc és neje ingatlanait alperes B. Béla birói árverésen megvásárolván, felperessel, mint az „Erdélyrészi Magyar Jelzálog Hitelbank részvénytársaság" engedményesével, 1906. évi január hó 16. napján oly szerződést kötött, hogy felperes a jelzálog kölcsönt az eredeti jelzálog hitelezőkkel kötött s C) alatt be­mellékelt kötelezvényben foglalt feltételek elfogadása esetén to­vábbra is az alperei által megvásárolt ingatlanokon hagyja, al­peres pedig, mint a kérdéses ingatlanok árverési vevője a G) alatti szerződést minden egyes pontjában elfogadta és aként ismerte el magára nézve kötelezőnek, mintha azt eredetileg ö állította volna ki és irta volna alá. Sőt ezen felül az 1906. január 16. napján kelt nyilatkozat­ban folytatólag még ez is foglaltatik : „mihez képest személyi és dologi adósként kötelezem magam.... az idézett kötelezvényben foglalt összes, ezennel átvállalt kötelezettségeket pontosan tel­jesíteni stb. Az esedékes annuitások azonban csak 1905. november hó l-ig voltak fizetve, ellenben az 1906. évi május elsején esedé­kessé vált annuitást B. Béla alperes, dacára az 1906. január hó 16. napján vállalt kötelezettségének, nem fizette ki, ugy, hogy 1906. május elsején 9712 K 66 f. tőke s ennek ugyanezen nap­tól számítandó 7% kamatai váltak esedékessé. Alperes azonban a- árverési feltételeknek sem tett eleget, amennyiben az 1906. január 16. napján létrejött szerződés értel­mében az árverési vételárba beszámítható összegen felül mutat­j kozó s a sepsiszentgyörgyi tkvi hatóságnak 1906. január 24. napján kelt végzése értelmében 750 K 56 fillért kitevő hátralé­kos vételárt nem fizette ki. Alperes sem az esedékes annuitásokat nem fizetvén, sem az árverési feltételeknek eleget nem tevén, felperes 1907. már­czius 9. napján alperessel szemben a visszárverés elrendelését kérte és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 1907. április 17. nap­ján kelt 1428—1907. p. sz. végzésével a visszárverést el is ren­delte, kimondván, hogy felperes az alperessel, mint árverési vevő­vel szemben létrejött, de még foganatba nem ment megegyezés folytán az 1881. LX. t.-cz. 185. §-a alapján megillető visszárverési jogát el mm vesztette. A visszárverés elrendelése folytán B. Béla az alap árverési feltételeknek teljesen eleget tett, birói letétbe helyezvén a még hátralékos összes vételárt 1907. május 29-én. A vételár-felosztás következtében azonban felperes a feleb­bezési biróság ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint a kere­seti töke után csak 3 és l/«°7o kamatot kapván, reá nézve 970 K 61 f. kamat különbözet, mint veszteség jelentkezik, amelyhez még a töke felvételéhez járó 55 K 46 fillért is hozzá számítva, a kereseti 1026 K 07 fillér követelés mutatkozik. Eme követeléssel szemben alperes azzal érvelt, hogy fel­peres visszárverési jogát gyakorolván, a visszárverés eredményét köteles elfogadni, ha nem az 1906. január 16. napján kelt ok­mány alapján követelt alperestől kielégítést, de mindkét alapon jogokat nem érvényesíthet, mert az egyik alap a másikat kizárja. Ez az alperesi álláspont azonban nem bír megállható jogi alappal és a kir. ítélőtábla ugy találja, hogy a felebbezési biró­ság a peresfelek között létrejött szerződést helyesen értelmezve, anyagi jogszabálysértés nélkül marasztalta alperest a sérelmezett

Next

/
Thumbnails
Contents