Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentés az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 33. számához. Kolozsvár, 1908. augusztus 2. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Ezekre való tekintetlel a felülvizsgálati kérelemnek helyet kellett adni s a felebbezési bíróság Ítéletét fel kellett oldani. Az ügyvédi munkadíj megállapítása az 1868. LIV. t. c 252. §-án alapszik. 1908. évi június hó 20. napján. A perjog köréből. Eljárási szabályt sértett a felebbezési bíróság az által, hogy oly 9 darab magánokiratba foglalt nyugta alapján állapította meg azt, hogy felperes alperes tulajdonjogáról tudomással bírt, mert a magánokiratnak feltétlen bizonyító ereje nincs. 1908 G. 107/3 szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad. a felebbezési bíróság ítéletét az 1893. XVIII. t. c. 204. §. alapján feloldja s utasítja a felebbezési bíróságot, hogy peresfelek szabályszerű idéztetésével kitűzendő szóbeli tárgyaláson, a kövendi 463. és 465. sz. tjkvek teljes hiteles másolatának felperestől bekivánása s a netán szükséges bizonyítás felvétele után állapitson meg szabályszerű tényállást a részben, hogy a hivatkozott mindkét tjkben felvett ingatlanok adásvevés tárgyát képezték-e, hogy azok azonosak-e, vagy pedig a természetben külön létező ingatlanokat képeznek-e, s utóbbi esetben tényleg melyik 2005 hrsz. ingatlan volt az árverés tárgya, továbbá állapítson meg oly szabályszerű tényállást, melynek alapján felperes esetleges rosszhiszeműsége eldönthető legyen s ezek megtörténtével hozzon a felülvizsgálati eljárással felmeiült s alább megállapított költségekre is kiterjedő uj határozatot. Indokok : A kir. ítélőtábla felperesnek a felebbezési bíróság ítélete ellen az 1893. XVIII. t. c. 185. §. a) és c) pontja alapján beadott felülvizsgálati kérését annak alaki jogszabálysértést panaszló részében alaposnak találta. A kövendi 463. és 503. sz. tjkvnek az iratok között fekvő másolataiból kitünőleg a 2005. hrsz. megjelölésű ingatlan ugy a kövendi 46S. mint a 46o. sz. tjkvben felvétetett, azon Tordán, 1894. november 27. napján kelt adásvevési szerződés szerint pedig, amelylyel felperes és neje özv. S. Jenőnétöl tulajdonjogot szereztek, ugy a 463. mint a 465. sz. tjkvben felvett ingatlanok adásvétel tárgyát képezték. Tekintve már most, hogy alperes már az első bírói ítélet ellen beadott felebbezésében utalt arra, hogy a 2005. hrsz. ingatlan az idézett mindkét tjkvben helyszinelési felvétel alapján felvétetett, de valójában egy és ugyanazon ingatlant képez, ez ügyállás mellett döntő súlya van annak a ténynek, vajon a per tárgya 2005. hrsz. ingatlan vétetett-e fel mindkét tjkvben, vagy pedig, bár ugyanazon hrsz. alatt, de természetben külön fekvő ingatlanok vétettek fel, mely utóbbi esetben az is megállapítandó, hogy az elárverezett 2005. hrsz. ingatlan azzal azonos-e, amelyet alperes tart az e részben meg nem támadott tényállás szerint birtokában. A felebbezési bíróság ítélete azonban e tekintetben tényállást nem tartalmaz s így nem alkalmas az ügy eldöntésére. Lényeges eljárási szabályt sértett a felebbezési bíróság az által, hogy oly 9 darab magánokiratban foglalt nyugta alapján állapította meg azt, hogy felperes alperes tulajdonjogáról tudomással bírt, mely okiratok alaki és tartalmi valódiságát felperes megtagadta s arra tanubizonyitást is ajánlott. Magánokiratnak ugyanis feltétlen bizonyító ereje nincs, azzal szemben a bizonyításnak helye van s a felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t. c. 64. §. rendelkezése ellenére azt sem fejtette ki, hogy az ajánlott bizonyítás felvételét minő okokból mellőzte. A kötelmi jog köréből. A kir. ítélőtábla tehát azt a jogelvet találta alkalmazandónak, hogy a korengedélynél fogva nyert teljeskoruság az e részben jogérvénycs határozatra hivatott hatósás határozatának keltével azonnal hatályba lép s ez okból a nagykorúsítás tényének joghatályossága a határozat kelte, nem pedig annak kézbesítése napján veszi kezdetét. Sem tekinthető jogalap változtatásnak felperes amaz eljárása, hogy a keresetben előadott elszámolás mellett a per folyamán az elszámoltnak állított tartozás elismerésére is hivatkozott, a nélkül, hogy az elszámolás tényét ől levezetett jogalapot elejtette volna. Az elszámolás a tartozás elismerési szerződésnek speciális alakja. 91 ind a kettőben függetlenítve van ugyan a kötelezés az alapul fekvő kötelemtől, de újításról egyik esetben sem lehet szó. 1908. G. 86/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság a .,Bánffyhunyadi fakereskedő társaság Deák és társa cég" felperesnek T. János (képv. T. György a Vilii gyám által) Jósikatelepi lakós favállalkozó alperes ellen 100 kor. s jár. iránt a bání'fyhunyadi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, alperesnek az 1908. évi március hó 24. napján 1907. D. 219/14. szám alatt beadott felülvizsgálati kérelme és felperesnek 1908. évi május hó 15. napján 1908. G. 86/2. szám befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon hozta a következő 'déletet: A kir. ítélőtábla alperes felülvizsgálati kérelmének nem ad helyet, felperes válaszirati csatlakozási kérelmének ellenben helyet ad s ennek folytán felperesnek a tartozás elismerésből folyó kereseti jogát megállapítja, az ügyet az első bírósághoz visszautalbatónak nem találja, az ítéletnek a perköltségről s az ügyvédi dijakról rendelkező részét feloldja s a felebbezési bíróságot az ügy érdemében való további eljárásra és a felülvizsgálati eljárás rendén megállapított költségek viselésének kérdésére is kiterjedő érdemi határozathozatalra utasítja. Indokok: Felperes keresetét az alperessel kötött ügyletekből folyó elszámolásra és az ennek eredményében mutatkozott s alperes által elismert követelésre alapította. A felebbezési bíróság az I. bírósági marasztaló Ítéletet megváltoztatva a jelen pert az elszámolás alapján elbirálhatónak s alperest a per rendén emelt igényével külön perutra utasithatónak nem találta s az ügyet a további eljárás s a felebbezés során felmerült költségek viselésére is kiterjedő uj ítélet hozatala végett az első bírósághoz visszautasította. Alperes az Ítéletet a S. E. 185. §. a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati kérelemmel támadta meg s azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel állapította meg az 1907. jidius 20-án történt nagykorúsítás lényéből folyó joghatályosságot és további anyagi jogszabálysértést abban lát, hogy dacára annak, hogy a felebbezési bíróság a kereset alapjául vett elszámolás megtörténtét bivonyitottnak nem találta, a kereset elutasítása helyett az első bíróságot további eljárásra és határozat hozatalára utasította, holott szerinte kereset változtatás esete forog fenn, aminek azonban a S. T. 148. §. értelmében nincsen helye. Sérelmezi végül azt is, hogy a felebbezési bíróság a per során az ügylet érvnyessége szempontjából emelt kiskorusági kifogást alaposnak nem találta.