Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - Törvényjavaslat a családi otthonról (az otthonról). Előadói tervezet

33. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 367. ság intézménye biztosítja a nőnek az eltartást és ápolást a szülés ideje alatt. Ha a nö ennek daczára beleegyezett a házasságon kívüli nemi közösülésbe s átadta magát egy férfinak, kinek egyéniségében ntm keresett garanciákat arra nézve, hogy teherbe esése alkalmával reá támaszkodhassék, ám viselje tette következményeit. Az atyának tartási kötelezettsége fönnáll a gyermekkel szemlén, a ki ártatlan s a kihez őt vérségi kapocs íüzi. De ez a kötelezettség nem terhelheti öt a növel szemben is, aki erkölcsileg épp oly hibás, mint ö. Itt nem az esetleg még ismeretlen atyának, hanem az államnak a kötelessége, hogy a teherbeesett nőknek segítségére legyen s ezáltal megóvja őket az anyagi és erkölcsi romlástól. Az állam ezt a kötelezettségét eddig is teljesítette s mindnyájunknak oda kell törekednünk, hogy ezután még fokozottabb mértékben teljesítse. Egészen más az eset, ha a nő joggal remélhette, sőt garanciákat is igyekezett magának szerezni arra nézve, hogy a férfi öt a szülésnél nem fogja magára hagyni; vagy pedig a közösüléshez beleegyezését nem adta. Jegyesek között, valamint a csábítás, vagy erőszak utján, vagy a függőségi viszony felhasználásával kierőszakolt nemi közösülés esetén helyes és indokolt ennek a kötelezettségnek a megállapítása. Normális viszonyok között azonban, aki népünket ismeri, be fogja látni, hogy ez az intézkedés igazságtalan túlzás volna, mely számos visszaélésre vezetne. A 359. §, mely a szülési költségek előlegezésére is kötelezné az atyát, már igazán ingatag alapokon nyugszik. Ez megérzik az Indokoláson is, mely igazán vért izzadva, igyekszik ezt a §-t igazolni. Kiinduló pontja az, hogy a legtöbb gyermek azért pusztul el zsenge korában lelketlen angyalcsinálóék kezei között, mert a nő a szülés okozta nyomorában sem magáról, sem csecsemőjéről nem képes gondoskodni. Ez csak annál sürgősebb köteleségévé tenné az államnak és a társadalomnak, hogy a szülőnőnek segítségére siessen. Mert azt az Indokolás is elismeri, hogy az atyaság csak a szülés után állapitható meg. De ezen nehézségen átsurran és azt mondja, hogy ilyen esetben a a szülési költségek viselésével járó kárt a nővel közösült férfi a házasságon kivüli közösülés cselekményének következményeképp elviselheti. Értsük meg jól: nem jogos és igazságos, hogy ö viselje, de elviselheti. És ha maga a közösülüs ténye vitás, miként az a legtöbb gyakorlati esetben vitás szokott lenni, (jüicl tunc? Még egy utolsó kérdést kell tisztáznunk. Az atyaság meg állapításának nehéz problémáját. A ki csak tiz-husz atyasági peren keresztül dolgozta magát s látta azt erkölcsi kloákát, mindazt a szenyt és piszkot ami egy ilyen perben napvilágra jut, ha talán nem is helyesli, de megérti a Code Civile s az ennek nyomán haladó Codice Civile intézkedését: La recherche de la paternité est interdite. Nemcsak nem érvényesíthető, de tilos. Ehhez azonban szükséges volna a tettekben és nem puszta szavakban élő humanizmusnak olyan foka, a milyen Franciaországban van megvalósítva, ahol attól a szerencsétlen anyától, ki újszülöttjét valamelyik lelencházban el akarja helyezni, kérdést tesznek föl neki: milyen nevet adjanak a gyermeknek, milyen vallásba neveljék és végül nem volna-e hajlandó az anya illő dijazás mellett kivenni dajkaságba a saját gyermekét? C'est tout. Mikor ezt nekem a Sorbonne kathedráiról először elmagyarázták, elpirultam. Eszembe jutott az exceptio plurium concubentium és járulékai. Fordítsuk azonban meg a dolgot és ismerjük el, hogy az atyaság megállapítása iránti keresetnek nálunk ma még bizonyos esetekben feltétlenül helye van. Lelkiismeretlen férfiak és szerencsétlen, a függőségi viszony kihasználásával vagy tapasztalatlanságuk folytán megejtett lányok minduntalan, nap-napután elénk bukkannak az életben. Véleményünk szerint a Tervezet 360. §-a lehető leghelyesebb elvi alapon áll s az elképzelhető legszerencsésebb megoldását nyújtja ennek a nehéz kérdésnek. ,A gyermek természetes atyjául azt kell tekinteni, aki a fogantatás időszakában az anyával közösült, kivéve, ha a fogantatás időszakában az anya mással is közösült. Oly közösülés, mely a fennforgó körülményekkel számbavéve, a fogantatást nem okozhatta, figyelembe nem vehető." Ez az egyedüli helyes álláspont. Erre az álláspontra kell helyezkednie mindenkinek, aki az atya tartási kötelezettségét a közte és gyermeke között fennálló vérségi kapcsolatra alapítja. Vagy pedig vissza kell térnie az obligatio ex delicto elméletéhez. Tertium non datur. A ki nem lehet a gyermek atyja, vagy atyaságához legalább is alapos gyanú fér, az nem kötelezhető annak eltartására sem.* A Föelöadmány és az 1907-iki előkészítő bizottság azonban meg akarja oldani ezt a tertiumot, mely pedig non datur. Megkonstruálták az atya által elismert gyermekek mellett a törvénytelen gyermekeknek még két kategóriáját a szerint, hogy rábizonvult-e az anyára a többekkel való közösülés vagy sem. S az exceptio beiga'zolása esetén is biztosítani kivánnak a gyermeknek kisebb terjedelmű, a szükségesre szorított tartásigényt. Kivéve azt az esetet, ha az anya a fogantatás időszakában feslett életet folytatott. Tehát eszerint volnának: 1. az atya által elismert, 2. egyszerű törvénytelen, 3. exeptio- s törvénytelen és 4. feslett anyától származó gyermek; külön jogállással, külön családjogi, vagyoni és társadalmi helyzettel. Gyönyörű hierarchia! És ezen az uton ismét sikerülne, mint. döntő kritériumot, belecsempészni az atyasági perekbe a feslett életmódot, ezt a teljesen határozottan s anyiszor kifigurázott fogalmat. A ki keresztül dolgozta magát a feslett életmódra vonatkozó bírói gyakorlaton, igazat fog nekünk adni akkor, mikor a legteljesebb mértékben helytelenítjük azt, hogy az a határozatlan fogalom döntő kritériumul elfogadtassék; eltekintve attól a morális megbélyegzéstől, mely azt a szegény gyermeket éri, kinek anyjáról a biróság állapította meg „Ö felsége a király nevében", hogy feslett életű. Csak egy pár példát. Megállapította a biróság annak a nőnek feslett életmódját, a ki A. és B. férfivel, mindkettőjük együttes jelenlétében, egymásután közösült. Ellenben nem állapította meg abban az esetben, mikor a nő A-val B. jelenlétében közösült, azután A. lakásáról eltávozva, B.-vel a lépcső házban közösült. Bizonyára azért, mert itt csak B. és nem mindketten tudták, hogy a nő mindkettőjükkel közösült. De tegyük föl, hogy A. utánna lopózik a távozó párnak és meglesi őket. Quid tunc? Más eset. Feslett élet módúnak minősíttetett az a nő, aki a közösülés aktusát állval fához támaszkodva végezte. Miért? Hiszen azok a nők, kiket a mai közfelfogás teljes joggal tart a legfeslettebb életüeknek, nem szokták a közösülésnek ezt a módját választani! Igazán nagy önuralmunkba kerül, hogy ne folytassuk tovább a feslett életmódra vonatkozó bírói gyakorlat ismertetését. Az a bizonyos tertium, mely non datur s a melyet némelyek mégis meg akarnak valósítani, csak egy alakban képzelhető. Ugy, amint azt a szász polgári tvkönyv konstruálja: az egyetemleges tartási kötelezettség alakjában. Igaz, hogy ebben az esetben annak a szegény gyermeknek törvényes atya helyett husz-harmic, bíróilag megállapított természetes atyja is lehet; de ezen az uton megállás nincsen. A feslett életmódnak döniő kritériumként való elfogadási helyett sokkal helyesebbnek tartjuk a zürichi ptkv. intézkedését, mely az atyasági keresetet a limine elutasítja, ha a férfi az állítólagos közösüléskor még nem volt 16 éves, ha bármelyikükházasságban élt s ezt a másik fél tudta, ha a nő előbb már más férfit perelt (ezt az optkv. kifejezetten megengedi) s végül, ha a nő nyilvános személy, aki kéjelgéssel iparszerüleg foglalkozik. Összegezzük az ellenmondottakat. Ha megállapítható emberi bizonyossággal a vérségi kapcsolat a természetes atya és gyeri meke között, akkor fönn áll a tartási kötelezettség is. Ha ellenI ben nincs meg ez a vérségi kapcsolat, akkor erkölcsi, sociális i és gazdasági szempontból egyaránt, valamint különösen a | kriminalizmus mérséklésének szempontjából az államot és társadalmat terheli az a súlyos kötelesség, hogy nem jogi formulákkal, hanem tettekkel és intézményekkel karolja föl a törvénytelen gyermek szomorú sorsát. Fölemelt fővel elmondhatjuk, hogy e tekintetben nem tettük meg a kötelességünket. X Töruényjouaslat a családi otthonról (az otthonról). -^<^ Előadói tervezet. — HARMADIK FEJEZET. 2. A jogügyleti rendelkezés tekintetében. Az otthon tulajdonának jogügyleti átruházása csak ugy hatályos, ha ahhoz az átruházónak kedvezményezett házastársa hozzájárul. * Igen helyesen jegyzi meg az Indokolás: „Az a nő, aki egyidejűleg többekkel közösül már nem a pillanatnyi gyengeség vagy csábítás ártatlan áldozata; támogatást tehát nem érdemel. Az ilyen természetes gyermeket pedig ugy kell tekinteni, mint a talált gyermeket, akit, ha az anya és rokonai nem tudnák eltartani, a társadalomnak kell felnevelni."