Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete különös tekintettel a magyar polgári törvénykönyv tervezetére

366. Erdélyrészi Jogi KSzlony 33 szám. szülök bűnének kisebb vagy nagyobb fokát, hanem kizárólag a gyermek érdekét kell a törvényhozónak tekintetbe vennie. Ezen törvényesitési mód feltételeként pedig megkívánja a Tervezet az atyának közokiratba foglalt azon nyilatkozatát, hogy a gyermeket magáénak elismeri és törvényesíteni kívánja. Megkívánja továbbá az anyának, s ha az atyának felesége van, ngy ennek is, végül pedig magának a gyermeknek a beleegyezését. A legutóbbi nyilvánvalóan felesleges és czéltalan. E helyett azonban feltétlenül megkívánandó volna annak beigazolása, hogy a szülök valamely fontos és elhárithatlan, gazdasági, jogi, vagy erkölcsi akadály miatt nem léphetnek egymással házasságra és ezért nem törvényesíthetik a gyermeket utólagos házasságuk által, ami egyetlen reparácziója volna különben jogi és erkölcsi ballépésüknek. Ezeknek a feltételeknek fennforgása esetén azután tovább mennénk egy lépéssel és kimondani kivánnók azt, hogy ilyen esetekben a királyi kegyelemmel való törvényesités iránti kérelem nem tagadható meg. Bármily liberális intézményeket valósítson is meg azonban a jog a természetes gyermekek törvényesítése tekintetében, pusztán jogi intézkedésekkel, mélyreható szociális reformok nélkül, nem lehet a bajon segíteni. A törvényhozónak tehát ugy kell vennie e dolgokat, amint vannak és foglalkozni kell a természetes gyermekek jogi helyzetével. És itt valósággal Scylla és Charibdis között kell elhaladnia. Nem lehet igazságtalan ezekkel a szerencsétlen, de ártatlan teremtésekkel szemben; másfelől azonban nem dezavuálhatja önmagát és a házasság intézményét. Ami legelőször is a törvénytelen gyermek családjogi helyzetét illeti, igen lényeges és üdvös haladásnak kell tekintenünk fennálló jogunkkal szemben a Tervezet 343. §-át, melynek értelmében a törvénytelen gyermek anyjának és anyja rokonainak ép oly rokona lesz a jövőben, mintha törvényes származású volna. Fennálló jogunk a törvénytelen gyermeket kizárólag anyjával helyezi szabályozott jogi kapcsolatba, anélkül, hogy e kapocs az anya családjára is kiterjesztetnék. Családjogi szempontból tehát ma a törvénytelen gyermek mondhatni res nullius. Ezzel szemben a Tervezet családjogi pozíciót teremt számára az által, hogy teljes joggal belehelyezi anyja családjába. Ez az intézkedés különösen a gyámság és az örökösödési jog szempontjából különösen fontos. Fennálló jogunk szerint ugyanis az anyát házasságon kívül született gyermeke fölött törvényes és természetes gyámság illeti meg ugyan, de mivel a törvénytelen gyermek sem atyjával, sem anyjának rokonaival jelenleg jogi rokonságban nem áll, nem is kerülhet törvényes gyámság alá, hanem a gyámhatóság kirendelése folytán kap gyámot. (1877. XX. t.-cz. 39. §.) Ezt a Tervezet hallgatólagosan megváltoztatja az által, hogy midőn a 363. és 364. §-okban a törvényes gyámság sorrendjét megállapítja, törvényes és törvénytelen gyermekek felett viselendő gyámság között különbséget nem tesz. További fontos kihatása mutatkoznék ennek az intézkedésnek az örökösödési jog terén. Jelenleg ugyanis a természetes gyermek törvényes öröklési kapcsolatban csak anyjával állván, öröklési jog kizárólag anyja után illeti. Ez nyilvánvalóan igazságtalan, különösen ha azt az esetet vesszük tekintetbe, mikor a természetes anya előbb hal meg, mint a vagyonos anyai nagyatya. Ilyen esetben a törvénytelen gyermek elesik attól az örökségtől, mely különben anyjáról közvetve ő reá szállott volna. A Tervezet az örökösödési sorrend megállapításánál törvényes és törvénytelen gyermekek között nem látszik különbséget tenni, midőn szószerint csak ennyit mond az 1804. §-ban: „Örökös első sorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek egyenlő részben örököl." E §. kétségtelenül kiegészítésre szorul, mert ennek alapján egyenlő részbeni örökösödési jogot nyerne a természetes gyermek atyjával szemben is, kinek atyaságát esetleg csak per utján kierőszakolva, talán éppen makacssági ítélet alapján sikerült megállapítani. Ennek kétes értékére alább még visszatérünk. A mi általában a törvénytelen gyermek családjogi helyzetét illeti, erre vonatkozólag a Tervezet 345. §-a, hogy közte és anyja között ugyanaz a jogviszony áll fönn, amely a törvényes gyermek és anyja között áll fönn az atya halálozása esetében. A törvénytelen gyermek és atyja közötti jogviszonyt illetőleg pedig egy kellőleg eléggé nem méltányolható reformot szándékozik a Tervezet életbeléptetni, midőn a 346. §-ban felállítja az atya által az anyakönyvvezető előtt vagy közokiratban elismert gyermekek kategóriáját. Az ilyen gyermekek anyjuk beleegyezésével atyjuk családi nevét viselhetik és az anya halála vagy akadályoztatása esetén, nem az anyai nagyatya. hanem a természetes atya gyámsága alá kerülnének. A Föelőadmány és ennek alapján az 1907-iki előkészítő bizottság az ilyen elismert gyermekek jogkörét még jobban kitágította; megállapította a törvényes gyermekével egyenlő tartásra, valamint atya hagyatékéban való örökösödésre igényüket egy bizonyos, meg nem határozott hányadában a törvényes gyermekek örökrészének. Dr. Szladits Károly (Jogállam VII. évf. 1. füzet) igen helyesen jegyzi meg erre a tervbevett reformra vonatkozólag, hogy ezáltal a törvénytelen gyermek elismerése reális tartalmú intézménynyé, amolyan kisebb fokú törvényesitéssé lenne. Ámbár ha a királyi kegyelemmel való törvényesitést a fennebb vázolt irányban kiterjesztené a törvényhozás, a minek szerény véleményünk szerint, semmi számba vehető akadálya sincsen, akkor ezen ujabb kategória feállitására nem volna szükség. Elérkeztünk problémánknak legfontosabb, legtöbbet vitatott és legnehezebben megoldható pontjához: a törvénytelen gyermek tartásának kérdéséhez. Gyakorlati szempontból legtöbbször ennek eldöntése végett kell a törvénytelen gyermekek jogi helyzetével foglalkoznunk. A Tervezet 348. §-a mitsem változtat az Optkv. azon rendelkezésén, hogy a tartásra első sorban az atya köteles s az anya tartási kötelezettsége csak subsidiarius. Igen lényeges különbség van azonban a Tervezet és az Optkv. elvi álláspontja között. Az Optkv. az atya tartási kötelezettségét az annyiszor elcsépelt obligatio ex delicto elvből származtatja, mely a jelen esetre vonatkozva, ép oly abszurd, mint igazságtalan. Ezt a kérdést különben az elmélet annyira megosztotta, hogy arról ujat mondani ma már igen nehéz. Csak azt jegyezzük meg, hogy magának a házasságon kivüli nemi közösülésnek a ténye elítélendő lehet ugyan erkölcsi szempontból, de miután sem fennálló jogszabályba nem ütközik, sem harmadik személyek érdekeit nem sérti, nem lehet sem büntetőjogi, sem magánjogi delictum. Következőleg nem lehet abból sem jogokat, sem kötelességeket származtatni.* A gyermek nemzése az egészen más dolog. Az már állapithat meg kötelezettségeket a teherbe ejtett növel és a születendő gyermekkel szemben. Az atya tartási kötelezettségének egyetlen indoka az a vérségi kapcsolat, mely közte és a születendő gyermek között fennáll. Ha megvan ez a vérségi kapcsolat, akkor jogos és igazságos az a további követelmény is, hogy első sorban az atya legyen köteles a gyermek eltartására, mert a mai társadalmi és gazdasági rendben első sorban a férfi bir önálló vagyonjogi személyiséggel, ennélfogva ő rá háramlanak az ebből folyó jogok és kötelezettségek is. Megnyugtató tudat, hogy a Tervezet is ezen a jogi állásponton áll és a törvénytelen gyermeknek a természetes atyával szemben való tartási igényét nem magánjogi, obligatióból eredő követelésként, hanem családjogi tartozásként formulázza. Véleményünk szerint azonban túlmegy a célon a Tervezet, midőn a 351. §-ban az anyának is megadja a jogot, hogy a múltra nézve, tehát a kereset beadása előtti időre is követelhessen az atyától tartásdijat. A Tervezet itt figyelmen kivül hagyja azt a körülményt, hogy a gyermek nemcsak az atyának, hanem az anyának is ép olyan vérszerinti leszármazója ; sőt „mater semper certa est", a mit ellenben az atyáról nem lehet mindig elmondani. Ha tehát az anya egy bizonyos ideig tartotta a gyermeket, akkor csak kötelességét teljesítette s az által, hogy keresetét nem indította meg rögtön, azt a látszatott keltette, hogy a tartásdíjra nem reflektál. Éppen más az eset. ha az anya beigazolja, hogy valamely elháríthatatlan akadály miatt nem léphetett föl korábban keresetével. Ugyanerre az álláspontra helyezkedünk a Tervezet 356. §-ával szemben, mely azt az intézkedést tartalmazza, hogy az atya köteles az anyának a szülés költségét és a szülést követő hat hétre élet fenntartásának költségét megtéríteni; sőt a 359. §. szerint még a lebetegedés előtt ideiglenesen birói intézkedésekkel kötelezni lehet az atyát illetve azt, .,a ki akörülménveknél fogva a gyermek atyjául vélelmezhető" arra, hogy ezeket k költségeket fizesse előre ki. Nem tudjuk magunkévá tenni azt az eszmemenetet, melyet ezt az intézkedés szülte. A közösülés ugyanis normális viszonyok között nem hatalmi ténye a férfinak a nő fölött, hanem egy közös megegyezéssel, mindkettőjük nemi ösztönének kölcsönös kiegyenlítésére szolgáló aktus, melyben összefonódik, egybekapcsolódik testük és lelkük, akaratuk és érzelemviláguk. A feminizmus nem vitte ugyan még keresztül a sexuális felvilágosítás elvét, mindazonáltal talán nem lesz túlzás az az állitásunk, hogy ezer közösülő nő közül legfeljebb egy nem tudja azt, hogy tettének következménye teherbe esés lehet. A házas* Nem tehetünk róla, de direkt komikusnak tartjuk azt, hogy ugyanaz az állam, mely bordélyházakat protegál, magánjogi delictumnak minősítse magát a puszta házasságon kivül, de a nő beleegyezézével elkövetett nemi közösülést s abból ily suiyos természetű jogokat származtasson.