Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete különös tekintettel a magyar polgári törvénykönyv tervezetére

I. évfolyam. 33. szám. Kolozsvár, lOOS. augusztus 3. ERDELYRESZI1061 KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTARÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kuszlrich Jánes, kir. törv.-széki bíró. ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ ! Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 43. sz. Megjeíen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI »IJ: Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: A törvénytelen gyermek jogi helyzete, tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére. Irta: dr. Gyárfás Elemér marosvásárhelyi ügyvédjelölt. — Törvényjavaslat a családi otthonról (az ottthonról). — A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentése az igazságügyininiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában. Szerkesztette: dr. Fischer Róbert kolozsvári ügyvéd. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. ~X 9 töruénytelen gyermeh jogi helyzete, különös tekintettela magyar polgári törvénykönyv tervezetére. Az Erdélyrészi Jogi Közlöny pályazatán I. dijat nyert. Irta : Dr. Gyárfás Elemér ügyvédjelölt Marosvásárhelyről. Jelige: Legibus et utoribus constitutum est ius. A jog szabályozza a társadalmi élet folyásának a medrét. Következőleg hozzásimul, alkalmazkodik. De másfelől ott, ahol szükséges, egészen uj irányba tereli azt s megóvja az elposványodástól. E kettős szempont különös figyelmet érdemel épen a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének elbírálásánál, mely egyike azon kérdéseknek, a hol a legsúlyosabb igazságtalanságokra, ferde, egészségtelen kinövésekre vezetne, ha a törvényhozó figyelmen kivül hagyva a való életet, annak megoldatlan szociális és erkölcsi problémáit, merev, absztiakt észjogi elveket igyekeznék megvalósítani. Másfelől azonban, ha valahol, ugy itt merül fel igazán a szüksége annak, hogy a törvényhozó belenyúljon erős kézzel a társadalom szociális és erkölcsi szétziláltságába s lerakja egy szebb jövő alapjait. Ez a kötelesség fokozottabb mértékben terheli a törvényhozót, mióta a gyermekek törvényes avagy törvénytelen származásának kérdésében többé nem az egyes egyházaknak néha homlokegyenest ellenkező dogmatikus tételei, hanem az állam törvényei az irányadók. Mert azóta minden egyes törvénytelen gyermek születése bizonyos mértékben legalább meghiúsítása az állami akaratnak, melyről joggal föltehető, hogy a gyermekek nemzésének egyedüli módjául állította oda a házasság intézményét. Magasabb szempontból tekintve tehát e kérdést, itt elsősorban a házasság problémája nyomul előtérbe és követeli mindazoknak a szocziális, jogi és erkölcsi bajoknak, ferdeségeknek megszüntetését, melyek megakadályozzák azt, hogy a házasság intézménye a törvényhozó által kontemplált rendeltetését betöltse. S épen azért, mert köztudomású tény, hogy a házasság intézménye különböző, néhol gazdasági okoknál fogva nem illeszkedik bele sok helyütt a való élet kereteibe, parancsoló szükségként lép föl az a követelmény, hogy legalább az állam ne mutatkozzék szűkkeblűnek azokkal a szerencsétlen teremtésekkel szemben, kikben szüleik bűnét amúgy is eléggé megbünteti a társadalom. Anyagi magánjogunk kodifikácziójának hiánya a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének elbírálásánál is igen élénken érezhető. A magyar magánjog s az Erdélyben érvényben levő osztrák polgári törvénykönyv sok tekintetben homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselnek; a mellett mindkettőnek számos intézkedése ma már túlhaladott és elavult, valamint az ezen alapokon kifejlődött bírósági gyakorlat is. Ugy, hogy a jelenlegi állapothoz képest jelentékeny haladást jelent a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete, melynek törvénynyé válása mindenesetre sokat lendítene a bajokon. Ez annál is inkább óhajtandó, mert a tervezet foldozgatása közben a régi álláspont képviselői minduntalan fölütögetik fejüket s félős, hogy végre is az egész reform csuk félmunka lesz. EUi szempontból a kérdés elbírálásánál magunkévá teszszük az Osztrák Polgári Törvénykönyv 162. §-át, mely kimondja, hogy a házasságon kívüli születés a gyermeknek sem polgári becsületében, sem előmenetelében rövidséget nem okozhat. Vagy amint azt Dr. Doleschal Alfréd más szavakkal kifejezi: A törvénytelen gyermeket természetes szülőjével szemben ugyanazon jogok illetik meg, mint a törvényeseket, mert a kötelező alakiságok mellőzése az ö jogaikra sérelmes nem lehet; mindaddig, mig mások, (t. i. a törvényes gyermekek) erösebb, jogi szentesítés mellett nyert jogokat nem szereznek} Ez az álláspont, bármennyire semmitmondónak látszik is, véleményünk szerint az egyedül helyes. A világra jövő ártatlan gyermek nem viselheti egész életén keresztül annak következményeit, hogy szülői az ő fogantatása előtt nem irtak alá egy jegyzőkönyvet. Ez az érem egyik oldala. Másfelől azonban az állam a gyermekek nemzésének, hisszük és valljuk, egyetlen módjaként állította be jogrendszerébe a házasság intézményét. Joga van tehát hozzá, sőt kötelessége, hogy ennek az intézménynek tiszteletet követeljen. Minden törvénytelen gyermek létezése nyilt demonstráczió a házasságnak ama formája ellen, melyet az állam felállított és súlyos vád a társadalom fennálló rendje ellen. Épen azért eltekintve azoktól a gazdasági, szocziális és erkölcsi reformoktól, melyekre már rámutattunk, jogi szempontból legfontosabb feladata az államnak a természetes gyermeknek törvényesitését lehetőleg megkönnyíteni. A Tervezet, fennálló jogunk alapján, ennek két lehetőségét adja meg: az utólagos házasságkötéssel és a királyi kegyelemmel való törvényesitést. Az előbbire vonatkozólag a Tervezet 200. §-a kimondja, hogy a törvénytelen gyermek atyja és anyja között létrejött házasság következtében mindkettejük törvényes gyermekévé lesz; ennek egyetlen korlátjaként állítja föl a 203. §-ban azt a körülményt, ha a házasság megkötésekor mindkét házastársnak tudomása volt annak érvénytelenségéről. Az 1907-ik évi elökészitő bizottság azonban ezen egyetlen korlátnak is a mellőzését kívánta, igen helyesen. A királyi kegyelemmel való törvényesités korlátját képezné a Tervezet 204. §-a szerint a szülök közötti vérrokonság és egyeneságbeli sógorság. Az elökészitő bizottság ezen korlátozásnak is a mellőzését javasolta, igen helyesen, mert itt nem a 1 A házasságon kivül született gyermek jogállása, Magyar Jog. Egvl. Értekezések VII. köt. 5. füzet Bpest, lb91.