Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 32. szám - Jegyzetek a polgári perrendtartási javaslatokhoz. Vége - Törvényjavaslat a családi otthonról (az otthonról). Előadói tervezet

128. Jogesetek Tára 32. szán;. létezett s ennek a külföldön lévő alperes, elmaradása miatt s ekép csak formai alapon hozott alapperbeli Ítéletnek felperes részére tartási járadékot megitélö rendelkezése csak a felperes utólag bekövetkezett nyomora megállapított időpontjától kezdve nyert a valóságnak megfelelő alapot, ugy, hogy az alapperbeli ítéletnek ez ítélet keltéig s így az alapbeli költségről Tendere­zéséig is ténybeli és jogi alapja teljesen hiányzott, tehát felpe­res alapperbeli tényelöadása még teljesen alaptalan s így nem is jóhiszemű volt; már pedig az a bírói gyakorlati szabály, hogy a perújítás az alapperbeli költségre rendszerint ki nem terjed, csak a jóhiszemünek tekinthető pernyertes félre alkalmazható, ellenben e szabály alkalmazásának a kifejtettek szerint felperes javára okszerű helye nincs. Abból a felperesre nézve is irányadó tényállásból, hogy az ö vagyontalansága mellett munka- és keresőképtelensége csak április hó 10. napjáig visszamenőleg nyert megállapítást, önként következik, hogy felperes 1907. április 10. napját megelőző időre az optkv. 154. §-a alapján tartást nem követelhetett s arra az időre az alapperbeli Ítélet hatálya megdőlt. Felperesnek amiatt való csatlakozási panasza tehát, hogy az alapperbeli Ítélet 1907. évi április hó 10. napját megelőző időre is nem lett fenntartva, annál kevésbbé lehet alapos: mert állítja ugyan, hogy munka- és keresetnéptelensége előbbi időre is megállapítható lett volna, de nem mutatta ki. hogy az ezzel ellenkező tartalmú ténymegállapítás valamely jogszabály meg­sértésével történt s ezt a kir. ítélőtábla sem észleli. Alaptalan felperesnek amiatt emelt csatlakozási panasza is, hogy a felebbezési bíróság az alapperbeli ítéletet az utolsó felebbezési tárgyalást követő időre sem tartotta fenn. A felebbezési bíróság ugyanis megállapította tényként azt, hogy alperes komolyan és határozottan tette azt a kijelentést, hogy eltartásra a felperest magához veszi; a ténymegállapítás ellenében csupán a csatlakozási kérelemben felhozott körülmé­nyek, melyekből felperes arra akar következtetést vonni, hogy alperes jelzett kijelentése nem lett volna komoly, az ÍS'JS. XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében a felülvizsgálat során figyelembe nem jöhetnek. Viszont a felebbezési bíróság azt is tényként állapította meg, hogy felperes azt jelentette ki, hogy neki természetben való eltartás nem kell s hogy ennek indokát adni nem tudta. E ténymegállapítás ellenében azokat az ujon felhozott körül­ményeket, mikkel felperes kijelentése indokát csatlakozási értel­mében figyelembe venni szintén nem lehet. Már pedig a birói gyakorlatnak megfelelő és a felebbezési bíróság ítéletében helyesen van indokolva az a jogi álláspont: hogy alperes elsősorban természetben való eltartásra levén köteles, ha az eltartásra igényt tartó felperes a természetben való eltartást minden ok nélkül visszautasítja, ugy alperest tar­tásdíj fizetésre jogszerűen kötelezni nem lehet. Anyagjogi szabályt sem sért tehát a felebbezési bíróság megtámadott döntése s így a csatlakozási kérelem nem telje­síthető. Alperes felülvizsgálati kérelme lényegesebb részben felpe­res csatlakozási kérelme pedig egészben sikertelen lévén, a felül­vizsgálati költséget mindenik fél maga viseli. Egyebekben a felülvizsgálati költség s a képviseleti költség iránt tett rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz. 204. 168. 110. és 108. §-aiban találja. 1908. évi június hó 11-ik napján. Oly bizonyiték tekintetéiben, melyet a bíróság: hivatalból is alkalmazhat, nincs szükség- a félnek birói figyelmezteté­sére, a figyelmeztetés ily esetben nem lehet birói köteles­sége s annak elmaradása nem sértheti az 1893. XVIII. t.-cz. 37. §-ának a tárgyalás vezetésére vonatkozó szabályát. Tör­lési perekben is kötelező szabály az, hogy jóhiszemüleg senki sem követelheti vissza a bár hamis czimen átadott dolgot, ha ugyanazt a dolgot valódi ügylet okából szolgál­tatta, vagy e czimen szolgáltatni tartozik. 1908. G. 77—3. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla K. Ferencz felperesnek, S. Károlyné K. Mária alperes ellen, szerződés érvénytelenítése s tulajdonjog bekeblezés törlése és jár. iránt folyamatba tett som­más perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme és alperes válaszirata folytán itélt. A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad s felperest vég­rehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek felülvizsgálati költsé­get fizessen. Indokok : A felebbezési bíróság Ítéletében az a tényállás van meg­állapítva, hogy a peres felek között 1906. évi május hó 11. nap­ján létesült és a törölni kért tkvi bejegyzés alapjául szolgált , írásbeli adásvevési szerződés színleges ugyan annyiban, hogy a felek adásvételi ügyletet nem is szándékoztak kötni, de nem színleges oly értelemben is, mintha felek valóságos tulajdonjog­átruházást egyáltalán nem akartak volna, sőt ellenkezőleg fel­peres részéi öl a tulajdonjognak valósággal megszerzésére irányult a felek egyező akarata. Az a kérdés, vájjon felek akarata mire volt irányítva, hogy a tulajdonjog tkvilcg megtörtént átruházását és megszerzését nem csupán színleg, hanem valósággal akarták-e, a felülvizsgá­lat szempontjából ténykérdés akkor, ha e kérdés, mint a jelen­legi esetben, nem szerződés-magyarázat utján, hanem bizonyított vagy nem vitás tényekből vont következtetés utján van a kérdést eldöntő tényállás megállapítva. Az igv megállapított előrebocsátott tényállás tehát csak az 1893. XVIII. t.-cz. 197. § alapján támadható meg. Minthogy azonban felperes nem mutatta ki, hogy a 197. §-ban megszabott támadási alapok valamelyike ebben az esetben fennforog, hogy nevezetesen a felebbezési bíróság ítéleti tény­állása valamely jogszabály megsértésével lenne megállapítva; minthogy továbbá a felebbezési bíróság a jelzett ügydöntő tény­állást a tárgyalás és bizonyítás egész anyagának szorgos mélta­tása alapján állapította meg, azokat az okokat pedig, melyek ténybeli meggyőződését előidézték s melyek miatt a felperes ki­vett ellenbizonyitékait elfogadhatónak, felajánlott és meg nem szerzett bizonyítékait pedig elmellőzendőnek tartotta, itéle'.ében tüzetesen előadta; az ily módon a felhívott törvény 61. §-ának I megfelelő eljárás utján alkotott birói meggyőződés pedig a felül­vizsgálat alól a 197. § értelmében el van vonva s mert a kir. j ítélőtábla nem lát abban jogszabálysértést, hogy a felebbezési I bíróság a felebbezési tárgyaláson ügyvédi képviselet nélkül eljárt felperest nem figyelmeztette arra, hogy eskü alatti I ihallgatását • kérheti, az eskü alatti kihallgatást ugyanis a biróság a nélkül is alkalmazhatja, hogy a felek azt kérnék (1893. XVIII. t.-cz. 95. §) már pedig az nyilvánvaló, hogy oly bizonyíték tekintetében, me­lyet a biróság hivatalból is alkalmazhat, nincs szükség a félnek birói figyelmeztetésre, a figyelmeztetés ily esetben nem lehet birói kötelesség s annak elmaradása nem sértheti az 1^93. XVIII. t.-cz. 37. §-ának a tárgyalás vezetésérc vonatkozó szabályát, ezeknél fogva a megtámadott előrebocsátott tényállás a felül­vizsgálati eljárásban irányadó marad. A törlési perekben is kötelező szabály az, hogy jóhisze­müleg senki sem követelheti vissza a bár hamis czimen átadott dolgot, ha ugyanazt a dolgot valódi ügylet okából szolgáltatta, vagy e czimen szolgáltatni tartozik, felper es tehát ebből az általános anyagjogi szabályból folyólag nem követelheti vissza az ingatlan tulajdonjogát alperestől csupán azért, mert alperes nevére a tulajdonjog hamis czimen lett bekebelezve, midőn egy­szersmind a megállapított irányadó tényállás szerint a felek a tulajdonjog átruházását s megszerzését valóban akarták s ez által köztük a tulajdonjog átruházása iránt az optkv. 861. §-a értelmében nem adásvételi, de mégis a kötelmi jogszabályai sze­rint minősítendő más szerződés létesült s a tulajdonjog átruhá­zását ennek okából vették foganatba. Hanem erre az utói bi valódi szerződésre tekintettel a kifej­tettekből folyólag felperes törlési keresete csak a valóban létesült szerződés érvénytelenségének kimutatása esetén lehetne sikeres­Ámde felperes részéről e tekintetben felhozottnak csak az tekinthető, hogy az állítása szerint, az ügylet közte és alperes közt a hitelezők kijátszása végett létesült. Ez azonban felperes keresete szempontjából teljesen közön­bös tény azért, mert ha ez való volna, ugy az ingatlan tulajdon­jogára vonatkozó szolgáltatás a jó erkölcsökbe, sőt a Btk. 386. §-ába ütköző tilos cselekménynek a kielégítési alap elvonásának eszközlésére történt, mely okból azonban az optkv. 1174. §-a szerint a visszakövetelés, tehát a tulajdonjognak törlés utján fel­peresre visszaszállítására való kereseti jog is ki van zárva. Minthogy pedig a felek egyező akarata szerint létesült és érvénytelenség alapján sikeresen meg nem támadott szerződésre nézve az is lényegtelen a kereset szempontjából, hogy az a szerződés mily ügyletnek minősül; a minősítés ellen emelt felülvizsgálati panasz tehát, mint nem lényeges körülményre vonatkozónak felülvizsgálatra alapul nem szolgálhat (1893. XVIII. t.-cz. 185. §.) felperes felülvizsgálati panaszai minden lényeges és figyelmbevehető részükben alaptalanok és sikertelenek; ellen­ben a felebbezési biróság jogi döntése a kifejtettek szerint az irányadó anyagjogi szabálynak megfelel; a felülvizsgálati kérelem tehát nem teljesíthető. A felülvizsgálati költség viselése s a képviseleti költség iránt tett rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz. 204.168. és 103. §-aiban találja. 1908. évi június hó 15-ik napján.

Next

/
Thumbnails
Contents