Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 32. szám - Jegyzetek a polgári perrendtartási javaslatokhoz. Vége - Törvényjavaslat a családi otthonról (az otthonról). Előadói tervezet

32. szám. Jogesetek Tára 127. nyilatkozat tartalmából folyólag felperes szerződésszegését megállapította jogszabálysértést követett el, mert jóllehet az 5/. alatti nyilatkozat a 400 K fizetés tekintetében feltétlen kötelezést tartalmaz, de kétoldalú terhes szerződésnél külön kikötés nélkül is — ha az ellenkező kifejezetten kikötve nem lett — magából az alapszerződésből folyik, hogy tekintettel az optkv. 921. §-ának rendelkezésére, felperes köteles volt 400 K vételárhátralékot 1907. október 5-ig alperesnek megfizetni, de csakis annak ellenében, a vételtárgya ingallan neki örökáron tehermentesen eladassék; miután pedig alperesek sem teljesitették szerződésbeli kötelezettségüket, az ingatlant nem tehermentesítették, tehermentes bekebelezésre alkalmas okirattal nem kínálták meg, nemcsak, hanem még jelen perben is, ahelyett, hogy a szerződés teljesítését szorgalmaznák — a foglaló elvesztése iránti igényüket kívánják érvényesíteni — a kir. Ítélőtábla a vételár hátrálék fizetés tekintetében felperest késedelmesnek nem találja. Ezen okból a felülvizsgálati kérelemnek helyadásával alperesek az adásvételi ügylet teljesítésére a 400 K hátrálék fizetése ellenében a kereseti kérelemhez képest marasztalandók voltak. Igaz ugyan, hogy a kereseti kérelem vagylagosan arra is kiterjed, hogy a mennyiben a vételi ügylet teljesíthető nem lenne : alperesek a foglaló kétszeresének visszafizetésére köteleztessenek, ezen utóbbi kereseti kérelem tárgyábani rendelkezés, mint tárgytalan mellőzendő volt, mert az Ítélet rendelkezése szerint alperesek a vételügylet teljesítésére lettek kötelezve. 1908. évi június hó 22. napján. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Knsztrich János, táblai tanáetfégyzö. Felülvizsgálati eljárásból. ítélt dolog- esetén Kívül az a Körülmény, hogy felperes szüKség nélKül lépett lel perrel, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 111. §-a értelmében nem a Kereset elutasítására, hanem csaK arra szolgálhat oKnl, hogy a feleslegesen indított per Költségeit a szüKség nélKül pert indító felperes viselje. 1908. G. 75. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság, M. Ferenczné L. Zsuzsánna felperesnek R. Katalin és ennek természetes és törv. gyámsága alatt álló kiskorú L. Benjámin alperesek ellen 930 kor. és jár. iránt sommás perében alpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla alperesek felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok : A felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-ának | megfelelően megindokolta, hogy miért nem fogadta cl bizonyítottnak alpereseknek azt a kifogását, miszerint felperes jogelőde a kereseti követelésről lemondott. Eleget tett tehát a felebbezési bíróság az 1893. évi XVIII. t.-cz. 04. §-ában irt indokolási kötelezettségének, s igy alpereseknek a miatt emelt panasza, hogy a felebbezési bíróság az előbb idézett törvényszakaszban foglalt indokolási kötelezettség megsértésével, tehát jogszabály sértésével nem fogadta el bizonyítottnak felperesi jogelődnek a kereseti követelésről történt lemondását, nyilván alaptalan. A felebbezési bíróság itétetében kifejtett, e helyütt is elfogadott és az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §-ának felhívásával kiegészített vonatkozó indokoknál fogva, L. Lajosnak a kereseti követelésről történt lemondása felperessel szemben nem joghatályos. Anyagjogi szabály sértés nélkül elmarasztalhatta tehát a felelebbezési bíróság alpereseket a L. Lajos részéről történt lemondás ellenére is, s igy alpereseknek e miatt anyagjogi szabálysértés czimén emelt panasza sem alapos. Alperesi képviselő által a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott az az állítás, hogy a felebbezési biróság B. Zsuzsánnának a kiskorúságát iratellenesen állapította meg, nyilván tévedés, mert a felebbezési biróság ítéletében B. Zsuzsánna kiskorúságáról szó sincsen. Felperest az anyagjogi szabály, az optk. 447. §-a alapján megillető azt a jogot, hogy most már az alperesek tulajdonát képező ingatlanból jelzáloggal biztosított követelését kielégítheti az a kérdés vájjon felperes ezt a jogát előzetes peres eljárás nélkül is érvényesíthette volna-e. nem érinti. Mert itélt dolog esete alperesek felülvizsgálati kérése szerint sem forog most fenn, s mert itélt dolog esetén kívül az a körülmény, hogv felperes szükségnélkül lépett fel perrel, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 111. §-a értelmében nem a kereset elutasítására, hanem csak arra szolgálgálhat okul, hogy a feleslegesen indított per költségeit a szükség nélkül pert indító felperes viselje. De a fennforgó esetben, midőn alperesek alaptalanul a kereseti követelésnek elengedése folytán történt megszűnésével védekeztek, alperesek azon az alapon, hogy felperesek ellenükben az 1881. LX. t.-cz. 16. és 137. §-a szerint egyenesen végrehajtást is kérhettek volna még a perköltségben történt elmarasztalásuk miatt sem panaszolhatnak alaposan, mert alpereseknek jelzett és általuk végrehajtás megszüntetési perben is érvényesíthető kifogására tekintettel, felperes olyannak, mint a ki ezt a pert alperesek hátrányára szükség nélkül, csak felesleges költségokozás czéljából indította, nem tekinthető, s felperes azzal, hogy e per megindításával módot nyújtott alpereseknek a követeles megszűntének bizonyítására alpereseknek sérelmet nem okozott. A minden irányban sikertelen felülvizsgálat költségeire vonatkozó rendelkezés, az 1893. évi XVIlí. t.-cz. 204. §-ában találja alapját. 1908. év június hó 9-ik napján. Az a birói gyaKorlati szabály, hogy a perújítás az alapperbeli Költségre rendszerint Ki nem terjed, csaK a jóhiszemüneK teKinthetö pernyertes félre alKalmazhatő. A gyermeK szülőjével szemben elsősorban természetben való eltartásra lévén Köteles, ha az eltartásra igényt tartó felperes a természetben való eltartást minden oK nélKül viszszautasitja, ugy alperest tartásdíj fizetésre Kötelezni nem lehet. 1908. G. 80—3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla S. János felperesnek, S. Katalin alperes ellen, havi 16 korona tartásdíj és jár. iránti perujitási sommás perében alperesnek felülvizsgálati kérelme s felperesnek kellő időben beadott válaszirati csatlakozási kérelme folytán itélt. A felebbezési biróság ítéletét részben megváltoztatja; az alapperbeli 1906. Sp. II. 202—2. sz. Ítéletet a 34 kor. 50 fillér perköltségre nézve is hatályon kivül helyezi; egyebekben sem az alperes felülvizsgálati, sem a felperes csatlakozási kérelmének helyt nem ad s a felülvizsgálati költséget kölcsönösen megszünteti. A felebbezési biróság Ítéletében tényállásként az van megállapítva, hogy felperes, ki alperesnek törvényes atyja, teljesen vagyontalan s 1907. évi április hó 10. napja óta munkaképtelen. Igaz ugyan, hogy e tényállást a felebbezési biróság az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-ának nem mindenben megfelelő eljárással állapította meg, minthogy azonban a felebbezési biróság ítéletéből I mégis kivehető, hogy jelzett ténybeli meggyőződését a tárgyalás és bizonyítás egész anyagának mérlegelése nyomán alkotta meg: a kir. ítélőtábla ebben az esetben amiatt, hogy a felebbezési biróság a meggyőződése indokait s némely bizonyitékok elmellőzése okait tüzetesebben elő nem adta, nem lát fenforogni oly jogszabálysértést, mely miatt a jelzett tényállást felülvizsgálati döntés alapjául a törvény helyes értelmében el nem fogadhatná. Minthogy pedig az ekként irányadó előrebocsátott tényállásra az Optkv. 154. §-ának a szülő eltartására vonatkozó rendelkezése nyilván alkalmazást találhat, mert e törvényszakasz nem szól a szülő végszükségbe jutásáról, melynek fenn nem forgása miatt panaszkodik alperes az atyja részére elmarasztalása miatt, hanem a 154. § arról szól, hogy a szülő gyermekétől eltartást követelhet, ha ő nélkülözést, vagy szükséget szenvedő helyzetbe jut; ez a helyzet pedig akkor, midőn a szülő vagyontalan és teljesen munka és igy teljesen keresetképtelen, az általános birói gyakorlat által elfogadott helyes értelmezés szerint bekövetkezettnek tekintendő : ezeknélfogva alaptalanul panaszolja alperes azt, hogy a 154. § nem helyes alkalmazása folytán lenne a munka és keresetképtelenség megállapított ideje, vagyis 1907. április hó 10. napja óta — felebbezési biróság ítélete előtt már lefolyt időre eső 192 korona tartási dij fizetésében elmarasztalva. Azt a panaszát ellenben, hogy ebben az esetben az alapperbeli ítéletnek az alapper költségeire nézve történt fentartása, nem jogszerű, a kir. ítélőtábla alaposnak találta. Mert a tényállás szerint 1907. évi április hó 10. napjától kezdődik csak felperesnek az a helyzete, melyre tekintettel alperestől tartást követelhet; tehát felperesnek eltartás iránt való igénye az alapperbeli ítélet meghozatalakor valójában még nem