Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 32. szám - Jegyzetek a polgári perrendtartási javaslatokhoz. Vége - Törvényjavaslat a családi otthonról (az otthonról). Előadói tervezet

126 Jogesetek Tára. 32 szám. nak s így a javadalmul szolgáló természetbeni lakásnak megszüntetése kérdésében az 1896. XXVI. t.-cz. 27. §. 2. pontja értelmében végérvényesen a közigazgatási bíróság határoz, tekintve, hogy ugyanezen t.-cz. 149. §. értelmében ily határozat végrehajtása közigazgatási hatáskörbe tartozik: rendes birói eljárásnak csak akkor lehet helye, ha a közigazgatási végrehajtás foganatosítása után oly tények merülnek fel, amelyek birói eljárás tárgyát képező magánjogi jogviszony alkotására s ebből folyóan magánjogi kereseti jog alapítására alkalmasak. A jelen esetben tehát megállapítandó, vájjon alperes végrehajtás terhével lett-e kötelezve az ingatlan visszabocsátására, foganatosítva lett-e a határozat közigazgatási uton s alperes a foganatosítás után fejtett-e ki a felperes tulajdonjogát sértő s alperesnek az előbbi feltételek fennforgása mellett s az előrebocsátott tényállásra tekintettel az ingatlanhoz való már csupán magánjogi igényét tanúsító ténykedést? A felebbezési bíróság ítélete azonban mind e kérdések tekintetében ténymegállapítást nem foglal magában s mivel igy az ügy eldöntésére nem alkalmas, kifejezett ily irányú perbeli előadás nélkül is, a bíróság pervezető jogából folyóan s az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §. alapján a felülvizsgálati kérelemnek ebből az okból helyet kellelt adni s a felebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani. 1908. évi június hó 1. napján. A kötelmi jogköréből. Az 1886. XXII. t.-cz. 86. g-a Kártérítés Kérdésének megbirálását a rendes bíróság hatásköréibe utalja a nélkül, hogy a kártérítési igény érvényesithetését azon feltételhez kötné, hogy azt a fegyelmi eljárás megejtése előzze meg, vagy pedig a vagyoni felelősség fegyelmi uton állapiíassék meg. Az intézkedés alperes mint községi biró hatáskörébe tartozott s ha intézkedése megtétele előtt a főszolgabíró utasítását kérte is ki s azt tévesen parancsnak tekintette, a kapott utasítás tanácsadásnál egyébnek nem tekinthető s alperest felelőssége alól fel nem menti. 1908. G. 113—3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok : A felebbezési bíróság ítéletét T. Juon I. r. alperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel, melyben bár nem kifejezetten, de tartalmából megállapithatólag a S. T. 185. § a) és c) p.-jára alapított anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt panaszolt. Eljárási j ogszabálysértésként azt hozta fel, hogy mindkét alsófoku bíróság megsértette az 1886. XXII. t.-cz. 95. §-ában foglalt rendelkezést az által, hogy vele, mint közigazgatási tisztviselővel szemben, az ügy érdemleges elbírálásába bocsátkozott, mielőtt ez ügybe ellene folyamatba tett fegyelmi eljárás befejezést s ezzel kapcsolatban megállapítást nyert volna az, hogy vagyoni felelősséggel tartozik-e vagy sem. Ennek a panasznak alapja nincsen, mert az 1886. XXII. t.-cz. 86. §-a a kártérítés kérdésének megbirálását a rendes bíróság hatáskörébe utalja a nélkül, hogy a kártérítési igény érvényesithetését azon feltételhez kötné, hogy azt a fegyelmi eljárás megejtése előzze meg, vagy pedig a vagyoni felelősség fegyelmi uton állapíttassák meg. Ebből folyóan a bíróság mindazon körülményeket, amelyek a kártérítési kötelezettség megállapítására befolyással vannak — vizsgálata tárgyává tartozik tenni s igy azt is, hogy az alperes terhére rótt mulasztás olyan-e, melynek alapján a kárra nézve alperes vagyoni felelőssége megállapítható, mindezeket pedig a felebbezési biróság ítélete meghozatalakor vizsgálat tárgyává tette. De nem bir alappal alperesnek az az anyagi jogszabálysértés miatti panasza sem, hogy miután a felperes tilosba talált juhait a főszolgabíró parancsa folytán — tehát kötelességszerűen hajtotta be — az ezen cselekménye folytán felmerült kárért felelősséggel nem ő, hanem csakis a főszolgabíró tartozhatik. E panasz alaptalan azért, mert a felebbezési biróság e panaszban állított tényeket nem állapította meg, de ha megállapította volna is, azokból az alperes a kártérítési kötelezettség alól való mentesítését megállapító jogi következtetést levonni ugy sem lehetett volna, mert a község területén tilosban talált marhák feletti rendelkezés az 1894. XXII. t.-cz. — mely a mezőrendőr; kihágásokat foglalja magában — I. fokban kizárólag a községi elöljáróság és ennek közegei hatáskörébe tartozván — az intézkedésre a főszolgabíró jogosult nem volt — az intézkedés alperes, mint községi bíró hatáskörébe tartozott s ha intézkedése megtétele előtt a főszolgabíró utasítását kérte is ki s azt tévesen parancsnak tekintette, a kapott utasítás tanácsadásnál egyébnek nem tekinthető s alperest felelőssége alól fel nem menti. További anyagi jogszabálysértésként azt is felhozta alperes, hogy kártérítési felelőssége azért sem lett volna megállapítható, mert a kár felperes azon mulasztása folytán állott be, hogy a kiszabott biztosítéki összeget letétbe helyezni elmulasztotta s ez által törvényes kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanis, ha a biztosítékot letette volna, juhait azonnal visszakapta volna, úgyszintén a legfelső közigazgatási határozat folytán a letétbe helyezett összeget is s igy kára nem lett volna. Ez a panasz ezintén alaptalan, mert felperes alperesi hivatali ténykedésével szemben minden jogorvoslati eszközt igénybe vett, mélynek eredményében a legfelsőbb közigazgatási fórum az alsóbb fokú hatóságok határozatait jogszabálysértőknek találva semmiseknek nyilvánította, miből önként folyik, hogy felperes biztosíték tételre jogszerűen kötelezhető nem is volt, annál kevésbbé követett el a bekövetkezésével okozati összefüggésbe hozható mulasztást, vagy kötelességszegést. Fentebbiek szerint a felebbezési biróság jogszabálysértés nélküli ténymegállapítása, amely a S. T. 197. § szerint a felülvizsgálati bíróságra is kötelező s ezen a S. T. 64. § szerint megállapított s minden irányban indokolt ténymegállapításból vont s felperes anyagi felelősségét megállapító jogi következtetése helyes lévén — a felülvizsgálati kérelmet, mint alaptalant, elutasítani kellett. 1908. július hó 4. A kir. ítélőtábla is az 5. /. alatti nyilatkozat szerint a felperes által adott 100 K. előleget foglalónak tekinti, mert nem az elnevezés, hanem a feleknek akarata az irányadó annak meghatározásánál, hogy a kérdéses összeg előleg, vagy foglalónak tekintessék. 1908. G. 89/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek hely adatik s feljogosittatik felperes, hogy tulajdonjogának bekebelezését jelen ítélet alapján az illetékes tkvi hatóságnál kérhesse és amennyiben fenti 15 nap alatt a vásártárgya ingatlant alperesek nem tehermentesítenék, felperes feljogosittatik, hogy a 400 K. vételár hátralékot birói letétbe helyezze és az mindaddig letétben tartani rendeltetik, míg alperesek az eladás tárgya ingatlant nem tehermentesítik. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmét az 1893. XVilI. t.-cz. 185. §-ának a) és c) pontjára alapítja. Anyagi jogszabálysértést panaszol azért, mert az 5. '/. alá csatolt elismervényböl megállapítható, hogy alperesek a 100 K. előleget a kolozsvári Hegyes dombon levő, a keresetben részletesen körülirt szöllőjük eladása feltétele mellett vették át. tehát nyilvánvaló, hogy az előleg azon feltétel mellett adatván, hogy a kérdéses ingatlan felperesnek eladassék s a 400 koronát csakis azon feltétel alatt kell fizesse, ha a szerződés neki átadatik, s anyagi jogszabályt sértett a felebbezési biróság, a midőn dacára annak, hogy alperesek a kérdéses ingatlanra vonatkozó szerződést át nem adták s az ingatlant nem tehermentesítették, csak őt tekintette szerződésszegőnek s keresetével való elutasítása mellett a 100 K. előlegének elvesztésére ítélte. Előre bocsátásával annak, hogy a kir. ítélőtábla is az 5." alatti nyilatkozat szerint a felperes által adott 100 K. előleget foglalónak tekinti, mert nem az elnevezés, hanem a feleknek akarata az irányadó annak meghatározásánál, hogy a kérdéses összeg előleg, vagy foglalónak tekintessék, miután "pedig az 5/. alatti nyilatkozat szerint, ha felperes a 400 K hátrálék vételárt legkésőbb 1907. október 5-ig meg nem fizeti, a 100 K elvész; nyilvánvaló, hogy a felek akarata arra irányult, hogy az foglalónak tekintessék. A felek között a pertárgya ingatlanra vonatkozólag adásvevesi szerződés jott létre, az ily kétoldalú szerződéseknél jogsza baly az, hogy az egyik fél csak annyiban követelheti a szerződés teljesítését, amennyiben annak a maga részéről is eleget tesz A felebbezési biróság Ítéletének indokaiban azt állapította meg, hogy felperes feltétlenül kötelezte magát az 5/ alatti nyilatkozatban a 400 K vételárhátralék megfizetésére és miután ezen kötelezettségének nem tett eleget, csak felperest tekintette szerződésszegőnek. A midőn a felebbezési birósá* az 5/ alatti