Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 32. szám - Az "Erdélyrészi jogi közlöny" pályázata

I. évfolyam. &£. szám. Kolozsvár, 590*. július 3«. ERDELVRESZI30CI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRAVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, kir. törv.-széki biró. Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Beák Ferencz-utcza 42. sz. Megjeleli minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK : Az Errlélv részi Jogi Közlöny pályázata. — Jegyzetek a polgári perrendtartási javaslatokhoz. Irta: dr. Mészöly Endre. — Törvényjavaslat a családi otthonról (az otttlionról). KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. y, 8z „ErdBíyrészi jogi közlöny" pályázata. •— A bíráló bizottsáy döntése. — Jelentettük olvasóinknak, hogy „A törvénytelen gyermek joyi helyzete, tekintettel az általános polgári törvény tervezetében lefektetett elvekre is" ezimü pályázatunkra három pályamunka érkezett szerkesztőségünkbe és pedig: 1. „Sacerdos". 2. „Legibus et moribus constitutum est jus". 3. „Mater semper eerta est, páter est, quem justae nuptiae demonstrant" jelige alatt. A pályamunkákat a biráló-bizottság megbírálván, döntését a következőkben ismertetjük. I. A biráló-bizottság legjobbnak és az első pályadíjra érdemesnek a „Legibus et moribus constitutum est jus" jelige alatt beérkezett pályamunkát tartja, azért, mert kiindulva abból a helyes pontból, mely szerint a kérdésnél nem lehet figyelmen kivül hagyni az életnek megoldatlan socialis és erkölcsi problémáit a tisztán jogi szempontokkal szemben, ügyesen fejtegeti, hogy egyfelől az ártatlan gyermek érdekét különös figyelembe kell venni, de másfelől a házasság erkölcsi .intézményét sem szabad tekinteten kivül hagyni. Helyes annak kiemelése is a pályamunkában, hogy az államnak fontos feladata a törvénytelen gyermekek törvényesitését lehetőén megkönnyíteni s ezekkel összefüggően helyes annak konstatálása, hogy a m. ált. ptkv. tervezet a jelenlegi állapothoz képest haladást jelent. A biráló-bizottság nem osztja ugyan szerzőnek nézetét mindenben, különösen nem abban a tekintetben, hogy megtámadja a tervezetnek azt az intézkedését, mely szerint az atya köteles az anyának a szülés költségét és a szülést követő hat hétre életfenntartásának költségét, esetleg a terhesség és szülés következtében felmerült egyéb kiadásait megtéríteni (356. §.) továbbá, hogy a vélelmezett atyát még az anya lebetegedése előtt ideiglenes birói intézkedéssel kötelezni lehet arra, hogy a szülésnek s az anya 6 heti s a gyermek 3 havi eltartásának költségeit a szülés megtörténtével az anyának, vagy a gyermek gyámjának azonnal fizesse ki. A megfelelő összeget a fizetés kötelezettségének beálltáig birói letétbe helyezéssel addig is biztosítani köteles. Nem osztja a bizottság a szerző nézetét e részben azért, mert egymagában az a körülmény, hogy a nő is hibás, nem lehet indok arra, hogy a szintén hibás férfi meneküljön oly költség viselésétől, melynek felmerülése oki összefüggésben van az ö cselekményével is. Megfontolandó kérdést képezhet azonban, hogy a 359. §-ban tervezett intézkedés minden esetben alkalmazást nyerhessen-é; esetleg nem-é csupán akkor, amikor az anya valóban reá van szorulva arra a költségre? Mégis a bizottság az első pályadijai e munkának itélte oda azért, mert általában véve a dolgozat szélesebb körben tárgyalja a kérdést, mint a két másik pályamunka s az anyagnak kellő összehordása mellett elég tüzetesen és szabatosan fejti ki szerző önálló álláspontjait. Ü. Mater semper certa est stb. jelige alatt beérkezett pályamunka helyesen emeli ki, hogy a „törvénytelen" kifejezés helyett „házasságon kívüli", vagy „természetes" jelzők lennének használandók, de nem alapos az ált. ptkv. tervezetének abból a szempontból való megtámadása, hogy miért nem létesít rokonságot a törvénytelen gyermek és természetes atyja között s ennek folytán a törvénytelen gyermek öröklési jogára vonatkozó érvelés sem árthat meg, mert a házasság intézményének a közerkölcsiség szempontjáoól való nagy jelentőségét különös figyelemre kell méltatni s így a törvénytelen gyermeket csupán a vérközösség alapján a természetes atya családjába befogadni nem lehet. Á közerkölcsiség szempontjából határt kell szabni a gyermek érdekében megkívánható intézkedéseknek is. Általában kisebb keretben mozgó dolgozat. Inkább ismertetése és bírálása a mai jogállapotnak, mint önálló nézetek fejtegetése. III. A „Sacerdos" jeligéjű pályamunka kellően fejti ki, hogy a tartás idejét illetően a 12—14 éves korhatár s a birói gyakorlat szerinti havi tartásdíj összege nem megfelelő. Helyesen mutat rá azokra a statistikai adatokra, melyekből az tűnik ki, hogy főleg a kellő tartás és gondosság hiánya miatt a fiatal bűnösök nagy százaléka törvénytelen gyermek. Ezekből azonban nem vonható alapos következtetés annak az álláspontnak helyességére, hogy a természetes atya s gyermeke között rokonsági kapcsolatnak kellene lenni. Régebbi jogunk még az anya után sem adott a törvénytelen leszármazónak törvényes öröklési jogot. (1840. Vlll.t.-cz. 2. §.) Ezzel szemben az ált. ptkv. tervezete a törvénytelen gyermek jogi helyzetére vonatkozóan a szerző által is elismert nagy haladást mutat, de a tervezett intézkedéseknek határt kellett, hogy szabjon a közerkölcsiség szempontja, melyet a szerző nyilván nem méltat kellő figyelemre akkor, amikor a természetes atya s gyermeke között családi kapcsolatot kívánna létesíteni. Általában véve a biráló bizottság véleménye erre a pályaműre azonos a II. alattival s ennélfogva a II. és III. pályadijat e két utóbbi pályamunka szerzői között felosztja. A biráló-bizottság ezen döntése után a jeligés levelek felbontattak s megállapittatott, hogy az első pályadij-nyertes mii szerzője dr. Gyárfás Elemér marosvásárhelyi, a II. és Ill-ikpályadíjjal jutalmazott müvek szerzői pediy Miksa Romulus dési és Papp Sándor kolozsvári ügyvédjelöltek. Ezen döntés alapján dr. Gyárfás Elemérnek az 50 koronás pályadíjat és Miksa Romulusnak és Papp Sándornak a II. és Ill-ik dijat (megosztva egyenként tehát 25—25 koronát) postai uton elküldöttük.