Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 31. szám - A magyar nyelv az ügyvédi kamarákban

124 Jogesetek Tára 31 szám. zési bíróság az ítéletében megállapított tényállás adataiból s jelesen a peres feleknek a tanuk vallomásaival tanúsított nyilatkozataiból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy felperes és alperes között, alperesi erdötermései eladásának kieszközlése érdekében szerződés jött létre. Anyagjogiszabály megsértésként emliti föl — indokolás nélkül alperes, hogy a felebbezési bíróság a peres felek közt létesült ügyletet tévesen minősítette, — amennyiben ez esetben nem munkabérszerződésről, hanem inkább az optk. 1002 § alá eső ügyletről, vagy pedig alkusz ügyletről lehetne szó. A panasznak ez irányban van alapja. Xem eshetik ugyan szó alkusz ügyletről, mert ilyet az optk. nem ismer és nem szabályoz, felperes pedig nem — a keresk. törvén/ értelmében vett alkusz s mert erdő termés eladásnak magánegyén által való közvetítése különös tekintettel arra, hogy ez esetben az sincs megállapítva, hogy a vevő kereskedő-e ? és hogy a vétel kereskedés czéljából történt-e? kereskedelmi ügyletnek nem minősíthető, alkusz ügylet pedig, a keresk. törv. 534. §-a szerint csak ilyen ügylet közvetítésével jön létre. Ezzel a bíró nemcsak nem sérti meg az eljárási szabályokat, sőt ellenkezőleg az 1893: XVIII. t. cz. 64. §-ában kifejezett eljárási szabályt alkalmazza. Minthogy pedig az 1893: XVIII. t.-cz. 185. §-a értelmében felülvizsgálati kérelem csak jogszabály megsértésére fektethető : nyilvánvaló, hogy a bírónak a szabadon mérlegelhető bizonyítékok mérlegeléséből nyert meggyőződése. — ha azt különben az idézett törvényczikk 64. §-ának megfelelően indokolta, — felül nem vizsgálható. Ami a tanuk érdekeltségét tárgyazó panaszt illeti; a felebbezési bíróság az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-sa adta jogán a bizonyító adatok értékét szabadon mérlegeli, s ekép attól sincs elzárva, hogy az érdekeltségi viszonyban álló tanuk vallomását is bizonyíték gyanánt elfogadja. Azt, hogy mily tanú vallomását kell mellőznie, — az 1893: XVIII. t.-cz. 85, 86. §-ai állapítják meg, — ezek pedig az érdekelt tanú vallomásának mellőzését ki nem zárják. De az idézett törvényczikk 95 és 96. §-ai a legérdekeltebb tanú, — az ügyfél — vallomásának figyelembe vételét is megengedik. A mikből önkényt folyik, hogy a biró, midőn érdekelt tanú nak vallomására, ennek okait kellően s az idézett 64. §-a rendelkezésének megfelelően előadva, súlyt fektet: eljárási szabályt nem sért, hanem az említett eljárási szabályt csak alkalmazza. Minthogy pedig a jelen esetben a felebbezési bíróság, mind a kéi, a fentiekben tárgyalt panaszpontra nézve a 64. §-nak megfelelően szabatosan felsorolta az okokat, meJ^ek az Ítéletben kifejezést nyert, meggyőződését előidézték : a felebbezési bíróság a ténymegállapításnál s a bizonyító adatok mérlegelésénél bizonyítási szabályt nem sértett, sőt épen a törvény idézett rendelkezésének megfelelően járt el. Alaptalan tehát az a panasz, hogy a felebbezési bíróság a tényállás megállapításánál eljárási szabályt sértett volna meg ; a megállapított tényállás tehát az i. t. 197. §-hoz képest e helyen is irányadónak fogadandó el. Tévesen keres alperes jogszabálysértést abban, hogy a felebbezési bíróság az alperes ellen folyamatban volt büntető periratának megszerzését mellőzte. Mert a bírónak, az 1893: XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében jogában áll a fél által ajánlott bizonyítékot mellőzni, ha ezt a biró arra, hogy a már megszerzett bizonyítékokból alkotott ténybeli meggyőződését megingathassa, alkalmasnak nem itéli. Mikor e jogával a biró él, jogszabályt nem sért, hanem az idézett eljárási szabályt csak alkalmazza. Anyagjogi szabály megsértéseképen hozza fel alperes, hogy a tanuk valomásából szerződési viszonyt kihozni nem lehet, a nélkül, hogy ebben az irányban a megsértett jogszabályt meg is jelölné. Ily általánosságban tartva, e panasz súlytalan. De mivel e ponton jogkérdésről van szó, a kir. Ítélőtábla, az 1893: XVIII. t. cz. 203. §-a alapján, e kérdést mégis vizsgálat alá vette, s vizsgálatának eredménye az, hogy a felebbeDe a kir. Ítélőtábla álláspontja is az, hogy az az ügylet amely a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás szerint a peres felek közt létesült, nem az optk. 1151. §-sában körülirt munkabéri szerződésnek, hanem az optk. 1002. §-sában meghatározott meghatalmazási szerződésnek és pedig — a jutalom Ígéretre tekintettel — a 1004. §-nak megfelelő visszterhes szerződésnek tekintendő. A felebbezési biróság Ítéletében megállapított, s az 1893: XVIII. t.-cz. 197. §-sához képest e helyütt irányadó tényállás szerint ugyanis ; alperes megbízta, tehát meghatalmazta felperest arra nézve, hogy alperes erdőtermésének eladását közvetítse; illetőleg arra vevőt szerezzen ; s a további ténymegállapításokból kitűnik, hogy felperes ezt a megbízatást elvállalván, az erdő eladása érdekében tevékeny munkásságot fejtett ki, s azt a megbízást, hogy az alperes erdejére vevőt szerezzen, eredményesen teljesítette. Az ügyfelek közt ekként létrejött szerződés fedi az optk. 1002. §-ban meghatározott meghatalmazási szerződést; ellenben nem fedi az optk. 1151 §-ában körülirt munkabéri szerződés fogalmát, mert felperes nem valamely szolgálattételre, vagy mii elkészítésére vállalkozott, hanem arra, hogy a tulajdonos helyett, ennek megbízásából vételügyletct készítsen elő, annak létesítését közvetítse. Az ügylet minősítésében való s fentebb kifejtett eltérés azonban még sem lehet ok a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatására; mert — eltekintve a minősítéstől — a döntés egyébként helyes, és az optk. 1002. §. és 1004. §-sában foglalt jogszabályoknak teljesen megfelel; s e jogkérdést a felülvizsgálati biróság az 1893. évi XVIII. t.-cz. 203. §-sa keretében helyesbithette. A felül is panaszol alperes, hogy felperes tevékenysége nem áll arányban a megítélt jutalommal. Ez a panasz is súlytalan. Mert a már ismertetett s e helyen kötelező tényállás szerint felperesnek alperes jutalomként 1000 korona kifizetését ígérte, tehát kötelezte. Minthogy pedig abban az esetben, ha a szerződők valamely megbízás diját szerződésileg maguk szabályozták, tekintettel arra, hogy az optk. 1004. §-sa a kikötött és kötelezett jutalom mérvét nem korlátozza: e tekintetben a szerződő felek, megállapodása a döntő. A felebbezési biróság tehát alperest az Ígéretének megfelelő jutalom megfizetésére, a szerződésnek kötelező volta alapján helyesen kötelezte, s helyesen mellőzte annak a kérdésnek vizsgálatát, vájjon a kikötött dij a teljesített megbízással nyert előny értékével kellő arányban áll-e ? Alperes panaszában nem annyira állította, mint inkább érintette, hogy a tényállásban megállapított ügylet nem viszterhes szerződés, hanem ajándékozás. Ennek sincs komoly alapja. A kifejtettek, s a tényállás szerint alperes felperes sikeres tevékenységével szemben, tehát viszontszolgálatként igérte a jutalmat, s ekép — az optk. 1004. §-sának is megfelelő — viszterhes szerződés forog fenn. Ezek szerint alperes feiülvizsgálati panasza elfogadható alapján semmi irányban sem bir. 1908. ápril. 14. Telekkönyvi eljárásból. A haszonbérleti jogra a jelzálog a tüvi rendtartás 63. és 54. §-ainak rendelkezéseire való tekintettel be nem keblezhető, sem pedig- eló nem jegyezhető. 1131/1908. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla zálogjog bekebelézése iránti telekkönyvi ügyben végzett: Az elsőfokú biróság végzését helybenhagyja. IndoJcok : M. Gyula adós javára a 2237/1903. tkvi számú végzéssel a haszonbérleti jog lett bekebelezve; téves tehát az elsőfokú bíróságnak azon megállapítása, mintha a bérleti jogot keblezték volna be. Az elsőfokú biróság megtámadott döntése azonban lényegben így is megáll. Mert a haszonbérleti jog, mint lényegében kötelmi jog, tkvbe bekeblezés folytán (ptkv. 1095.) dologi jognak hatályát nyerheti ugyan, ez a dologi jogi jelleg azonban csak bizonyos az optk. 1095., 1120. és 1121. §-aiban valamint az 1881. LX. t. cz. 181. §-ába és 191. §. második kikezdésében meghatározott vonatkozásban jelentkezik; zálogtárgyul alap természeténél fogva nem szolgálhat. Zálogul ugyanis az optk. 448. §-a értelmében csak oly dolog szolgálhat, mely forgalomban van. A haszonbérleti jog az optk. 1098. §. értelmében alhaszonbérletbe adható ugyan, de a tulajdonos beleegyezése nélkül másra át nem ruházható ; forgalomban álló dolognak (jognak) azt tehát minősíteni nem lehet. Az optk. 454. §-a értelmében csak zálogjogra szerezhető alzálogjog, a haszonbérleti jog pedig bekeblezés esetén sem válik zálogjoggá, arra alzálogjog sem szerezhető. Haszonbérleti jogra tehát a jelzálog a tkvi rendtartás 63. és 54. §-ainak rendelkezéseire való tekintettel és a fent kifejtettek szerint be nem kebelezhető, sem pedig elő nem jegyezhető. 1908. évi május hó 6-ik napján.