Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 31. szám - A magyar nyelv az ügyvédi kamarákban

31. szám. Jogesetek Tára 123. 1875—1904. k. i. számú határozatával jóváhagyta ugyan, de ez a jóváhagyó határozat az 1886. évi XXII. t.-cz. 113. §-a értelmében a törvényhatósághoz felebbezhetö volt és a SJ napi felebbezési határidő alatt, felebbezés esetén pedig a felebbezés elintézéséig nem volt végrehajtható. A felebbezési bíróságnak meg nem támadott s ezért az 1898. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a alapján itt is irányadó tényállás szerint, felperes r. t. városnak 1875—1904. k. i. számú képviselőtestületi határozatát a törvényhatósághoz felebbezték. Csikvármegye törvényhatósági bizottsága 1905. évi május hó 25, és 26-án tartott rendes közgyűlésében hozott 2368—1905. sz. határozatával azt megsemmisítette és ezt a törvényhatósági bizottsági határozatot a m. kir. belügyminiszter 1905. évi aug. 12-én kelt 83316—1905. II. B. sz. határozatával helybenhagyja. Ezek szerint ugy a keresetnek, mint alperes beszámítási kifogása és viszonkeresetének is alapul szolgáló haszonbéri szerződés joghatálytalannak, nem létezőnek tekintendő. Ebből pedig az következik, hogy a szerződés alapján követelést egymás ellen egyik szerződő fél sem támaszthat, hanem mindketten csak az előbbi állapot visszaállítását követelhetik. Kijelentették ugyan a felek, hogy ők a szerződés megsemmisítése ellenére is mindketten e szerződés alapján állanak és alperes felülvizsgálati kérelmében az 1886. XII. t.-cz. 113. §-ában foglalt anyagjogi szabály megsértése miatt a miatt, hogy a bíróság öt joghatálytalan szerződés alapján marasztalta el, panaszt nem is emelt, de minthogy az 18b6. évi XXII. t.-cz. 113. §-a értelmében rendezett tanácsú város képviselőtestületének felebbezéssel megtámadott határozata a felebbezés elintézése előtt semmi esetre, tehát a szerződő felek beleegyezése esetén sem hajtható végre és minthogy az 1893. évi XVIIÍ. t.-cz. 203. §-a szerint a felülvizsgálati bíróság a jogszabályok alkalmazásában nincs a felektől felhozottakhoz kötve, alperesnek a leszállított kereseti követelésben történt elmarasztalása miatt emelt és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontjára is alapított felülvizsgálati panasza alapos, mert a felebbezési bíróságnak alperest a kereseti haszonbéri szerződés alapján elmarasztaló döntése a fentebb kifejtettek szerint az 1886. évi XXII. t.-cz. 113. §-ában meghatározott anyagjogi szabályt sérti, míg alperesnek viszonkeresetével és beszámítási kifogásával történt elutasítása miatt emelt panasza alaptalan, mert a fentebb kifejtettekből folyólag a haszonbérleti szerződésből folyólag alperes sem támaszthat felperes ellenében követelést. Ebből az álláspontból alperes többi felülvizsgálati panaszai tárgytalanok s ezért külön elbírálást nem igényelnek. Mindkét fél részben nyertes, részben vesztes, alperes felülvizsgálati kérelme is csak részben vezetett sikerre, a per felebbezési és felülvizsgálati költségek ezért az 1893. évi XVIII. t.-cz. 110. 168. 204. §-ai alapján megszüntetendők voltak. 1908. évi június hó 15-ik napján. A törvénytelen gyermek tartási kötelezettsége. Törvényes alapon sem a többekkel közösülés sem a feslett életmódra irányuló kifogás nem érvényesíthető, s az optk. hatályossága területén a jelzett irányban való döntésre a joggyakorlat sem nyújt alapot. 1908. G. 92. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság előbb V. János atyai hatalma alatt álló kiskoru V. Mária felperesnek, G. Miklós atyai hatalma alatt álló kiskoru G. György alperes ellen törvénytelen gyermek tartása és járulékai iránt folyamatba tett sommás perében alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt: A kir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyet nem ad; felperes válasziratát visszautasítja. Indokok: Felperes képviselője a felülvizsgálati tárgyalásra idéző végzést 1908. május 25. napján vette kézhez; eszerint a tárgyalásnak 1908. június 30. napjára történt kitűzésére tekintettel a tárgyalási időköz első felének utolsó napja 1908. június 12 volt. Minthogy pedig felperes válasziratát csak 1908. június 15. napján adta be, annak visszautasítása az 1883. XVIII. t.-c. 194. §-nak megfelelően indokolt. A felülvizsgálati kérelem, az 1893. XVIIÍ. t.-c. 135. § a. és c. pontjaira fektetett panaszokra van alapítva. Alperesnek a felhívott szakasz c. pontjára alapított az a panasza azonban, hogy a felebbezési bíróság annak a bizonyítására, hogy a terhesség külsőleg a fogamzás után mennyi idővel ismerhető fel, szakértői bizonyítást a bizonyítási szabályok megsértésével nem rendelte el: alaptalan: mert a felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-a szemelött tartásával azt, hogy a kért szakértői bizonyítást szükségtelennek miért tartotta és hogy azt miért mellőzte el, tüzetesen előadta, s ez által vonatkozóan fenálló indokolási kötelességének teljesen megfelelt, mert nincs olyan kötelező jogszabály, a mely szerint a bíróságnak a fél által ajánlott bizonyítást nyilvánvaló szükségtelensége esetén el kellene rendelnie. A felülvizsgálati kérelem kapcsán is sürgetett bizonyítás szükségtelenségét illetőleg pedig a kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által elfoglalt állásponton áll. Az lb93. XVIII. t.-c. 185. § a. pontjára alapított panasz alaptalan azért, mert az optk. 163. §-ban lefektetett törvényes vélelem csak is a közösülés tényének a bizonyításához s illetőleg beismeréséhez köti a nemzés tényének a megállapítását: törvényes rendelkezés hiányában e szerint törvényes alapon sem a többekkel közösülés sem a feslett életmódra irányuló kifogás nem érvényesithető, s az optk. hatályossága területén a jelzett irányban való döntésre a joggyakorlat sem nyújt alapot. Minthogy pedig alperesnek az 1892. XVIII. t.-c. 185. § a. pontjára fektetett panasza a fenti értelemben alaptalan. Önként megöltnek kell tekinteni alperesnek az 1893. XVIII. t.-c. 185. § c. pontjára fektetett azt másik panaszát is, hogy a felebbezési bíróság a felperes feslett életmódjának bizonyítására felajánlott tanukat ki nem hallgatta. Az elkésetten benyújtott s következéskép czéltalan válaszirati beadványért, az 1S68. LIV. t.-c. 252. §-ra tekintettel, a képviselő díjazásra nem érdemes; s e szerint azért díjazás őt felétől sem illeti meg. A felülvizsgálati eljárás költségének viselése az 1893. XVIII. t.-c. 204. § értelmében, az ügyvédi dij és költség összege pedig az 1868. LIV. t.-c. 252. §-nak megfelelően nyert megállapítást. 1908. évi június hó 30-ik napján. A kötelmi jogból. Alperes megbízta, tehát meghatalmazta felperest arra nézve, hogy alperes erdőtermésének eladását közvetítse: illetőleg arra vevőt szerezzen, s ígéretet tett, hogy ha vevőt szerez felperes, akkor alperes neki ÍOOO koronát íizet. Az ügyfelek közt ekként létrejött szerződés fedi az optk. 1002. §-ban meghatározott meghatalmazás! szerződést; ellenben nem fedi az optk. 1151. §-ában körülirt mnnkabéri szerződés fogalmát, mert felperes nem valamely szolgálattételre, vagy mű elkészítésére vállalkozott, hanem arra, hogy a tulajdonos helyett, ennek megbízásából vételügyletet készítsen elő, annak létesítését közvetítse. 1908. G. 46—3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság, D. Béla kovásznai lakós felperesnek, K. Ákos kézdivásárhelyi lakós alperes ellen, 1000 korona és jár. iránti sommás perében, a felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad, s végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy a felülvizsgálati eljárással fölmerült költség fejében felperesnek 8 nap alatt 21 koronát fizessen. Indokok. A felülvizsgálati kérelemből kivehetöleg, alperes megtámadja a felebbezési bíróság által megállapított tényállást, s eljárási szabály megsértését abban látja: hogy a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tények és a tanuk vallomása nem fedik egymást, hogy a ténymegállapításnál figyelembe vett tanuk közül felperes neje, I. Ferenczné, és J. Lajos és érdekeltek, állítja továbbá, hogy T. József felfogadott tanú, amely állítás támogatására azonban alperes épen semmi adatot sem hoz föl; s végül fölemlíti hogy I. Dénes tanú vallomása igen fontos és lényeges. Hogy miért nem fedik egymást az Ítéletben megállapított tények s a bizonyító adatul vett tanúvallomások ? azt alperes felülvizsgálati panaszában nem fejti meg ; a tanúvallomásoknak a megtámadott Ítéletben megállapított ténymegállapításokkal való i egybevetése ezt az állítást egyenesen megezáfolja. De természetes, hogy ha a tanúvallomások eltérők, a bíró, az 1893: XVIII. t. cz. 64. §-ában neki a bizonyítékok erejének szabad mérlegelésére vonatkozólag megadott jogosítványnál fogva az ellentétes vallomások közül hitelt annak a vallomásnak tulajdonithat, amely vallomás a bíró ténybeli meggyőződését előidézni alkalmas.