Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 4. szám - A kolozsvári kir. ítélőtábla újévi első teljes ülése

26. .Erdél.yrőszi Jogi Közlöny 4 szám. sem jogosultságot, sem egy évi birtokot nem tudok igazolni, akkor attól bárki megfoszhat. És hogy a possessorius per a fenti téves felfogás mellett megfelelhot-é feladatának, amely nem lehet egyéb, mint a gyors birtokvédelem, ezen kérdésre nagy megfontolás nélkül is kimondhatjuk, hogy nem. Nem pedig azért, mivel már a fentiekből is láthatólag alperes a felperesi egy évi birtoktagadásával elhúzhatja a pert. A tagadás folytán felperes hosszantartó bizonyitási processusra van kényszeritve, s csak ennek sikeres befejezte ulán kezdődik a voltaképeni érdemi rész, a háboritás és a repositió kérdése. Az egy évi birtok bizonyítása tehát oly körülmény e perben, amely nemcsak törvénytelen, de e per éltető elemét, a gyorsaságot talán ki is zárja teljesen. Már pedig, ha a possessorius per nem rövid és gyors, akkor mi értelme sincs, mert hisz a két hosszadalmas per közül bizonyára előnyösebb a jogkérdést is bíráló és eldöntő jogi pert igénybe venni. Megoldhatatlan problémák elé is állít az egy évi felperesi birtok. Hogy oldatik meg a spoliator spoliatioja? A. a békés, mondjuk mai egy éves birtokos, akitől B. erőszakkal elveszi a dolgot; B-\'6\ szintén és pedig az egy évi birtok eltelte előtt elveszi C. Már most, ha A. a dologgal nem törődik és B.—G-vel szemben visszahelyezést kér, visszahelyeztetik-e ? Nem. mert nincs egy éves birtoka. De hisz C. sem hivatkozhatik egy évi birtokra, tehát felperessége esetén szintén nem védetik, amiből in ultima analisi az a tétel formulázható, hogy nem a birtokos, hanem az erőszakos kivető védetik, más szavakkal: ismételt spoliaiio esetén mindig az utolsó spoliator. Voltaképen tehát ezen esetekben nem bizonyos állapot, hanem az egyik perbeli állás, t. i. az alperesség védetik, tehát az, akinek a védelmére ezen jogi intézmény krealtatott t. i. a felperes, az védelemben nem részesül. Világos pedig, hogy a repositorius pernek nem ez a czélja és feladata. Ugyanez az eset akkor is, ha A. lép fel, akár B-vel, akár C-vel szemben ; nem hivatkozhatván egy éves birtokra, alperes tagadása esetén szigora következetesség mellett elutasiLandó. Körülbelül ezek azon szempontok, amelyek az egy évi felper sá békés birtok postulatuma ellen szólanak : Összegezve ezen követelmény: 1. törvénytelen; 2. ellenkezik a birtok és birtokvédelem eszméjével; 3. kizárja, hogy a rövid útú biríokper, birtokvédelem hivatásának megfelelhessen A sommás törvény előtti időben e perek a Curia elé is kerülvén, az e kérdésben itt meghonosodott gyakorlat, sokféle indokból útmutatóul szolgál a jelenleg ezek perekben eljáró bíróságoknak. Érthető, hogy bíróságaink (törvényszékek) ezen gyakorlatot követik. Vagy nem bírálják meg azt, vagy ha igen, az általok felfedezett fenti kifogásokat pótolni látszik előttünk ezen határozatoknak tetszetősnek tünő indokolása, részben a Curia tekintélye. Ezért szükséges reá mutatni a gyakorlat ezen hibáira, mert a gyakorlatnak legáltalánosabb forrása, a Curia ebbeli gyakorlata is téves volt. És ha ezekhez azt is megemlítjük, hogy ha nem is minden esetben, de a concrét esetek nagy számában elvben a kolozsvári kir. törvényszék is megkívánja a kereset sikerességéhez az egy éves felperesi birtokot — körű!belől egy főbb indokát is jeleztük e szerény czikk aktuálitásának. Egyik szintén fontos indoka ennek az, is hogy jelenleg a törvényszékek legfelsőbb fokon ítélnek e perekben. Azon meggyőződésünk kifejezésével végezzük be e czikket, hogy jogintézményeink törvényes tulajdonait és tartalmát sem a téves magyarázat, sem a hibás gyakorlat nem jogosult és nem is fogja megváltoztatni. kolozsvári kir. ítélőtábla újévi első teljes ülése. A kolozsvári kir. ítélőtábla az újévben január 6-án tartotta meg első teljes ülését Fekete Gábor kir. Ítélőtáblai elnök elnöklete alatt. Jegyzett: Dr. Tóth György tjegyző. Az elnök ezen alkalomból üdvözölvén a kir. Ítélőtábla tagjait, megemlékezvén a mult év személyi és tárgyi mozzanatairól s előterjesztette a kir. Ítélőtábla 1907. év ügyforgalmi és tevékenységi adatait, összehasonlítva azt az előző évi adatokkal. I. A kir. ítélőtábla beadványi forgalma volt a lajstromrendszer szerint kezelt sommás felülvizsgálati ügyeken kivül: közpolgári és bánya 4453, úrbéri 98, váltó, kereskedelmi és csőd 451, büntető és pénzügyi kihágás 3613, fegyelmi 35 és elnöki 7084, összesen 15734. Ebből a kir. Ítélőtáblai forgalom volt összesen 8650, az előző évben 8852, a mult évben tehát a számforgalom több Időt, helyet, eseteket, törvényrészletezést, történeti levezetéseket átugorva, egyenesen réátérek a mai bagatell törvényre és felhívom a figyelmet arra, hogy ez a hires jószág, nem a bagatell ügyeket intézi el, hanem megcsinálja a bagatell igazsádot, ami valószínűleg nem azonos fogalom a bagatell ügygyei. Megkímélem az olvasót attól, hogy annak ismeretes paragrafusait fejtegessem, hanem e helyett, nagyrészben mások által is szerzett tapasztalatok révén, az összbenyomást foglalom ezen sorokba. A mai bagateli törvényre támaszkodó bagatell bíráskodás a következő benyomásokat kelti fel: van olcsó és nem olcsó-; van kis- és nagy ügyek-, kis- és nagy emberek-; szegények és gazdagok-, parasztok es urak feletti bíráskodás. Hogy ennek valójában van-e jogalapja, nem kutatom, de az bizonyos, hogy — anélkül, hogy azt szakszerüleg indokolni tudná — azt érzi, hogy ügy — és ügy, elintézési mód és mód s következőleg ember — és ember között különbséget tesz, az ő hite szerint, a biró; mert hát a nép a törvényt nem olvassa, hanem benyomásait a törvény alkalmazójától szerzi s igy amit a birótól lát, azt fogadje el. A biró akár alkalmazza, akár sem a bagatell törvényt, feltétlenül befolyást gyakorol annak a közönségnek felfogására, amelyikkel napról-napra és közvetlenül érintkezik az apró-cseprő, de a szegény emberre nézve mindig fontos ügyekben. Ezen befolyás természetesen nem a §§-ok magyarázására serkenti a népet, hanem egyenesen a köztudat alapjait rakja le és amely köztudatot a nép akként fejezi ki, hogy — ne kutassuk azt, vájjon joggal, vagy sem — mai napság szegény embernek szegi'ny az igazsága is.... A nép logikája, mely a bagatell bíráskodást kiséri, lehet néha téves, de feltétlenül következetes, amint ezt az „albiró" szerencsétlen elnevezésnek népies felfogásával és alkalmazásával igazol, úgy eszelvén ki a dolgot, hogy ha van al-, akkor van főbiró is, ami az ő logicája szerint nem ok nélkül, hanem azért van, hogy a fő parancsoljon az al-nak; ebben a hitben megerősíti őt minden egyébb is, amit más. vele érintkező hatóságoktól, illetve hatósági egyénektől lát és láthat, hogy t. i. a főszolgabíró parancsol a szolgabírónak j a falusbiró a kisbirónak; a káplár a bakának stb. tehátlan tehát, a járásbiró parancsol az albirónak, ergo megparancsolhatja azt is, hogy más Ítéletet hozzon, mint a milyent hozott, amint hogy tényleg ilyen kérés meg is történt. Természetesen óriási a népnek ezen tévedése, mivel ő az adminisztratio és bíráskodási kérdéseknek különbségeit nem ismeri, de feltétlenül logicus és legfőképen menthető, mert az „albiró" czim megteremtése és alkalmazásával egyenesen szájába van rágva az, hogy igy okoskodjék. Mondám, hogy a nép a bagatell bíráskodásból azon meggyőződést merítette, hogy szegény embernek szegény az igazsága is, ne csodálkozzunk tehát azon, ha igyekszik a maga esze szerint azon javítani és pedig úgy, amint az az ő cszejárása szerint leginkább lehetséges; itt aztán felette változatos módokat talál ki, elkezdve a malaczajándökozástól egész addig, hogy a fő parancsolja meg az al-nak, hogy más Ítéletet hozzon, mint a milyent hozott. . . . Egyébaránt jellemző a dologban az is, hogy mig egyfelől sok esetben, világosan igazságos ügyben akar ily módon segíteni, másfelöl legmélyebb érzéseit is latba veti, imádkozik a jó sikerért. Csak mellékesen emlitem meg, hogy a biró megbabonázása sem ritkaság; hanem azt, vélem, hogy joggal lehet kérdezni, mi okon lehet és szabad bagatellnek, csekély fontosságúnak tekinteni és nevezni a kis emberek ügyét és az ezek körül forgolódó igazságkeresést, vagy igazságszolgáltatást. Elismerem, hogy nem rendszeresen, hanem ötletszerüleg tárgyalom kérdésemet, de mentségem az, hogy a hol annyi a hiba, mint a bagatell bíráskodásban, nem szükség azt mind felhozni, annyival is inkább, mert azok közismertek; elégséges tehát, ha kostolót adok, biztosítván mindenkit arról, hogy a milyen izü az egyik, olyan izü a többi is. hogy tehát csak általánosságban beszélek, annak is ez legyen a mentsége. Ezen mentsvárból szólok, midőn arra is utalok, hogy a törvénytudomány által ismert és alkalmazott „rövidség", „olcsóság", „sommás elintézés'- s hasonló elvek a bagatell biráskodás mai mód-