Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

114 Jogesetek Tára. 29 szám. egyedül az alperest terheli a felelősség, holott az Uptkv. 1804. §-ának rendelkezése lett volna alkalmazandó. Igaz ugvan, hogy az orvosi véleményben a fenntebb érintett kijelentés foglaltatik és hogy ez a körülmény bir-e befolyással a kárösszeg mennyiségének megállaoitásánál, vagy nem, a felebbezési bíróság e részben a S. T. 04. §-a szerinti indokolási kötelezettségének eleget nem tett, de ez a mulasztás a fennforgó esetben nem lényeges, mert feltéve, hogy a felebbezési biróság az alperesi felülvizsgálati kérésben előadottakhoz képest tényként meg is állapította volna a fentebb érintett szakértői vélemény helyességét, az Optkv. 1304. §. rendelkezésének s ekként anyagi jogszabálynak megsértéséről még sem lehetne szó, mert az alperes az iratok szerint fel nem hozott oly tényeket, amelyekből az a jogkövetkeztetés lenne levonható, hogy a felperes részéről is forog fenn vétek. Egymagában az a körülmény, hogy a felperes a veszélyes műtétnek alá nem vetette magát, nem elegendő annak a megállapítására, hogy felperest is hiba terhelné, annál kevésbbö; mert bár a megállapított tényállás szerint felperes orvosi gyógykezeltetésben részesült, nincsen további tényállás szerint felperes orvosi kezelés közben a siker reményében fel lett volna hiva arra, hogy a műtétnek magát alávesse és mert ha a felebbezési biróság a szakértői véleményt a továbbiakban is elfogadta volna, abból csak az lenne esetleg megállapítható, hogy a látási képesség a műtét alkalmazása mellett is csak egy ideig maradt volna meg. Továbbá jogszabálysértésként azt is felhozta alperes, hogy a felebbezési biróság a törvényt helytelenül alkalmazta s lényeges eljárási szabályt sértett meg akkor, midőn a felmerült per és felebbezési eljárási költségekben a S. T. 109. §-ára való hivatkozással alperest marasztalta el, holott felperes kereseti követelésének összege "tekintetében részben pervesztes lett. E panaszt illetőleg tény az, hogy a íelebbezési biróság a költség viselése tárgyában hozott határozatánál jogszabályt sértett akkor, midőn a S. T. 109. §-ra hivatkozva, a 110. §. felhívását mellőzte, inert felperesi követelés nem egészben lett megítélve. Minthogy azonban a felebbezési biróság akkor, a mikor az alperest az egész perköltség viselésére kötelezendőnek tartotta az eset körülményeit nyilván vizsgálta, mert kifejezést is adott annak, hogy a felperes keresetének nagvrészc tekintetében nyertes (1000 koronából 908 K megítélve) és így a S. T. 109. §-ára való hivatkozás nyilván tévedésből történt. De nem jöhet figyelembe alperesnek az a jogszabálysértés miatti panasszá sem, hogy a felebbezési biróság a S. T. 113. és 114. §-aiban foglalt rendelkezéseket sértette meg akkor, amidőn alperest az első tárgyalással felmerült költségek megtérítésében is marasztalta, holott a megelőzőleg folyamatba tett bünper e tárgyaláskor harmadfokulag még befejezve nem volt s igy ez első tárgyalás az idő előiti kereset keretében folyt le. E panaszt a kir. ítélőtábla azért találta alaptalannak, mert a felebbezési bíróságnak e vonatkozásban meg nem támadott indokolása nem tartalmaz oly tényállást, melyből a S. T. 113. és 114. §-ainak alkalmazhatósága következnék. Végül alaptalan alperesnek az az alaki jogszabálysértés miatti további panasszá is, hogy a székhelyen kivül lakó felperesi ügyvéd részére megállapított költségtöbblet megfizetésében is elmarasztaltatott, mert a felebbezési biróság mérlegelési körébe esik, hogy a székhelyen kivül lakó ügyvéd megbízatását a pernek czélirányos vitelére szükségesnek találja-e ? A felebbezési biróság azzal az eljárásával, hogy az alperes terhére ugyanazt az összeget állapította meg, rnint amennyit a felperesi ügyvéd javára megállapított, nyilván abból a felfogásból indult ki. hogy a költségtöbblet megállapításának is helye van. 1908. évi május hó 23. napján. A ténymegállapítás terjedelme és az indokolási kötelezettség a sommás eljárásban. \ S. E. ISO. § rendelkezéséhez képest a felebbviteli eljárás rendén is alkalmazást találó 131. §-ban, valamint a 170. £-ban foglalt szabályok értelmében a ténymegállapításnak azokra az összes ténykörülményekre ki kell terjeszkednie, amelyek a perbevitt vitás kérdésnek eltérő jogi megítélése esetében is ügydöntők lehetnek. A ténymegállapítás azonban - bármily határok között történjék is - az 1893. XYIH. t.-c. <; l. £-ban meghatározott szabályok szerint eszközlendő és valamely tényállítás valósága vagy valótlansága a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélendő meg s azok az okok, a melyek a biróság meggyőződését előidézték, az ítéletben tüzetesen előadandó. 1908. G. 67/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság végzett : A felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a kir. törvényszék ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja és az eljárt Íelebbezési bíróságot utasítja, hogy a peresfelek idézésével tartandó tárgyalás és a netán szükségesnek mutatkozó további bizonyítás felvétel eredményéhez képest: szabályszerű módon állapítsa meg részletesen azokat a tényeket, amelyek a perben vitatott szerződések ; nevezetesen a kelt szerződés létrejöttének körülményeire vonatkoznak stb. Indokok. Az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §. 1 bekezdésében foglalt ama rendelkezéséből, hogy a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó és hogy u tényállás kiegészítése csak a 204. §-ban megvont szűk határok között történhetik, következik, hogy a S. E. 130. §. rendelkezéséhez képest a felebbviteli eljárás rendén is alkalmazást találó 121. §-ban, valamint a 170. §-ban foglalt szabályok értelmében a ténymegállapításnak rendszerint azokra az összes ténykörülményekre ki kell terjeszkednie, amelyek a perbevitt vitás kérdésnek eltérő jogi megítélése esetében is ügydöntők lehetnek. A ténymegállapítás azonban bármily határok között történjék is, az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-ban meghatározott szabályok szerint eszközlendő és valamely tényállítás valósága vagy valótlansága a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélendő meg s azok az okok, a melyek a bíróság meggyőződését előidézték, az Ítéletben tüzetesen előad andók. Emez indokolási kötelességét sértette meg a felebbezési biróság, a midőn a felülvizsgálat alá vett Ítéletében az okok tüzetes előadása nélkül: „tényként megállapítja, hogy a keresethez G "|. alatt becsatolt szerződés a H. Simon elhalálozása után egy pár napra s akkor állíttatott ki, mikor R. Mária férj. K. Mihályné alperes a H. Simon elhalálozásáról csupán felperestől értesült, mikor tehát nevezett alperes az öröklendő vagyon mennyiségét még nem is ismerte", továbbá szintén az okok előadása nélkül megállapítja: ..hogy első rendű alperes R. Mária férj. H. Mihályné nagybátyja H. Péter, Özv. H. Simonné szül. G. Margit másodrendű alperesnek ugy a saját, mint R. Mária tJperes örökrészét már előbb eladta" ámbár H. Péternek ezen eladásra elsőrendű alperestől megbízása nem volt. Tekintettel már most arra, hogy az indokolási kötelesség megszegésével, tehát eljárási jogszabály megsértésével eszközölt s az ügy elbírálásánál döntő fontosságú tény megállapítás a S. E. 197 §. 2-ik bekezdése értelmében megtámadható, minthogy felperes a S. E. 185 §. a. és c. pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében a ténymegállapítást sérelmezte is s az előrebocsátottak alapján a felebbezési biróság ítéletében foglalt ténymegállapítás a felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat, s minthogy az 1893: XVIII. t. cz. 204 §. rendelkezései alapján sem állapítható meg a felülvizsgálati eljárásra alkalmas tényállás: a felebbezési biróság ítéletét felkellett oldani és az eljárt törvényszéket a rendelkező részben jelzett irányban való eljáiásra kellett utasítani. A képviselők dijai és költségei az 1868: LIV. t. cz. 204. §-a alapján nyertek megállapítást a megbízó féllel szemben. 1908 május hó 2-án. A végrehajtási eljárásból. Az ingó árverés foganatosításával felmerült költségekért az 1881. L.X. t. e. 136. §. alapján a vhajtási zálogjog bekeblezve ugyanezen törvény 111. g. értelmében vhajtató egyenesen árverést az ingatlanokra nem kérhet. 1438—1908. I. szám. A kolozsvári Ítélőtábla K. Prekupnak K. Gavrilla ellen, árverés elrendelése iránt, a mocsi kir. jbiróság mint tkvi hatóság előtt folyamatba tett végrehajtásos ügyében végzett. Az elsöbiróság végzése helyben hagyatik, mert a végrehajtási zálogjog végrehajtató részére az aranykuti 266 és 302 sz. tjkvben foglalt ingatlanokból a K. Gábor jutaléka, illetően az egész ingatlanra 14 kor. és 11 kor. költség erejéig be van ugyan keblezve, de végrehajtató nem ezen összeg, hanem a mócsi kir. járásbíróságnak 1908. V. 58—2. sz. a. kelt végzéssel megállapított 30 K 21 f hátrálékos ingó végrehajtás foganatositási és árverési költségei behajtásáért kéri az árverést a fenti ingatlanokra. Való ugyan, hogy az ingósági vhajtás a már felmerült s később felmerülendő költségek erejéig rendeltetett el, de a tkvbe csak a fenti összegek kebeleztettek be. Nem lévén tehát a tkönyvekben a 30 K 21 f. ingó árverés foganatosításával fel-