Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

29. szám. Jogesetek Tára 115. merült költségekért az 1881: LX. t. e. 136 §. alapján a vhajtási zálogjog bekeblezve, ugyanezen törvény 144. §. értelmében vhajtató egyenesen árverést az ingatlanokra nem kérhet, mely okból az elsöbirósági végzés helvbenhagvatott. 1908. április 29. Oulkv. 1159. §-hoz. Felperes által érvényesíteni Kívánt szol-almi jognak a gyakorlata a községi utczának, tehát közhasználatban álló szomszédos teleknek a birtokával van összekötve és czélja az, hogy az uton felállított községi válu itatásra, tehát előnyösen használtassék: a vitatott szolgalom telki szolgalmat és pedig nemleges (negátiv) telki szolgalmat képez, mert a felperes által vindikált jog lényegében arra irányul, hogy alperesek a tulajdonaikat képező telken olyat ne tegyenek, ami meggátolná azt, hogy a forrásnak telkükről lefolyó vize a községi ntezára lefolyón és az azon felállított itató válnba jusson. 1909. G. 96/3. szám. A kolozsvári kir. ilélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság Kalotaszentkírály község felperesnek Sz. József kalotaszentkirályi lakós és a nevezett ügyvéd, mint ügygondnok által kép viselt ismeretlen tartozkodásu Sz. Zsófia férj. K. Jánosné alperesek ellen szolgalmi jog tlcvi kitüntetése s jár. iránt a bánffyliunyadi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében itélt. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad : a felebbezési bíróság Ítéletét megváltóztatja.s felperest keresetével elutasítja. Indokok. A felebbezési bíróság ítélete ellen K. Jánosné I. r. alperes adott be a S. E. 185. § a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérést. Anyagi jogszabálysértést abban lát, hogy a felebbezési bíróság egyes községi lakósoknak magánérdekű használatát a község, mint jogszemély használatának minősítette s abból a község javára a vitatott jognak, mint személyes szolgalomnak elbirtoklás utján történt megszerzését megállapította, holott a községnek magának semmi olyan ténykedése, melyet 30 éven át saját szervei által gyakorolt volna — igazolva nincs s igy elbirtoklás utján szolgalmi jogot sem szerezhetett s mert a concrét esetben nem személyes, hanem csak az utcza mindenkori használóit illető telki szolgalomról lehetne szó, de ilyen sem állapitható meg, mert felperes is elismeri, hogy az alperesi telken magán semmi jogot (birtoklást) nem gyakorolt. E panasz részben alapos. A felebbezési bíróság Ítéletében megálapitott tényállás szerint felperes kereseti jogát arra alapítja, hogy az alperesek tulajdonát képező kalotaszentkirályi 415. sz. tjkvben 66. hrsz. a. felvett belsőségen levő forrás vize emberemlékezetet meghaladó idő óta lefolyt a községi utcában levő községi itató vályúba, a melyből a község lakói marháikat állandóan itatják és itatták s hogy a község mint erkölcsi testület ezen 30 évet meghaladó használat által az említett forrás lefolyó vizéből való itatási szolgalmi jogot elbirtoklás által megszerezte. Minthogy ezen tényállásból kétségtelen, hogy a felperes által érvényesíteni kivánt szolgalmi jognak a gyakorlata a községi utczának, tehát közhasználatban álló szomszédos teleknek a birtokával van összekötve és czélja az, hogy az uton felállított községi válu itatásra tehát előnyösen használtassék: a vitatott szolgalom telki szolgalmat és pedig nemleges (negátiv) telki szolgalmat képez mert a felperes által vindikált jog lényegében arra irányul, hogy alperesek a tulajdonaikat képező telken olyat ne tegyenek, ami meggátolná azt, hogy a forrásnak telkükről lefolyó vize a községi utczára lefolyón és az azon felállított itató váluba jusson. Felperes keresete tehát nemleges telki szolgalom megítélésére irányul és alperesek ellen tilalmi jogot kiván érvényesíteni. Az Optkv. 1459. §. szerint azonban ezen jog birtoka s az elbirtoklás csak azon időponttól kezdődik, amely időponttól kezdve alperesek felperes azon tilalmának, hogy a forrás vizének lefolyását felperesekre hátrányosan meg ne változtassák — engedtek. Az első bíróságnak a felebbezési bíróság által is elfogadott ítéleti ténymegállapítása szerint ez az időpont, a felperesre nézve legkedvezőbb esetet véve 1894. év, amely időponttól a kereset beadásáig azonban a 30 év még nem telt el és igy felperes javára a jogszerző elbirtoklás be nem következett. A felebbezési bíróság ennek következtében anyagi jogszabályt sértett az által, hogy felperes javára személyes szolgalomnak elbirtoklás czimén történt megszerzését megállapította és felperes keresetének helyet adott. Ez okból felülvizsgálati kérelemnek helyet adni és a rendelkező rész szerint kellett Ítélni. A felülvizsgálati kérelemben felhozott többi panaszok a fenntebbiek folytán tárgytalanná váltak. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Az optkv. 103T. 8-hoz, Az épületemelések a szükséges és hasznos kiadások fogalmának körét jelentékenyen túlhaladják, az ily építkezések beruhiizások fogalma alá esnek, a mely utóbbiak értékének megtérítését a beruházó mint megbízás nélkül való ügyvivő az optkv. 1037. §. értelmében követelheti, ha t. i. a beruházások a másik fél világos túlnyomó hasznára vezetlek 1908. G. 60/3. szám. r A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla D. Miklós és neje felpereseknek, gróf M. K. alperes ellen 1000 kor. tőke és jár. iránt folyamatba tett sommás perében alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán következőkép üéU: fZ^vJo' A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság alperes bérbeadót arra kötelezte, hogy felperesek, mint albérlők által a bérleményre épített ház és egyébb felülépitmények ültetett növények értékét nekik az optkv. 1097. §. jogalapján térítse meg. Alperes felülvizsgálati kérelmében — a melyet az 1893. XVIII. t.-c. 185. § a) és c) pontjára alapit — megtámadja a ténymegállapítást, mert az nem felel meg az iratokból megállapítandó tényállásnak ; megtámadja a helytelen ténymegállapításra alapított jogi következtetést azért, mert a megbízás nélkül való ügyvitel elvei alkalmaztattak a köztük levő jogviszonyra, jóllehet felperesek az építkezésekre (beruházások) alperes jogelőde 3ngedélyével és oly kikötéssel vállalkoztak, hogy az épületek a főtulajdonos alperesnek visszamaradjanak föntartotta a kereset felemelése, az elévülést és a kamatok megítélését tárgyazó kifogásait vitatta, hogy ezen kifogásai jogszabály sértésével mellőztettek. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt ténymegállapítások födik az abban megjelölt hizonyitó adatokat, a megállapítások az 1883. XVIII. t.-c. 64. §-ában foglalt eljárási szabályoknak megfelelnek; ennek megfelelően történt ama ténymegállapítás is, hogy a felperes sem alperes jogelődével gróf M. K. Jánossal, sem ennek megbízottjával (T. Jánossal) sohasem kötött oly egyezséget, amely szerint az általa emelt, vagy emelendő építmények a földtulajdonosnak (alperesnek) megtérítés nélkül maradjanak vissza; a felülvizsgálati panasznak a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás ellen intézett támadása ennélfogva alappal nem bír. Az egyébként meg nem támadott tényállás tehát megáll, s az 1893. XVIII. t.-c. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó. A felebbezési bíróság a tényállás adataiból vont jogi következtetésképen az optkv. 1097. § át találta alkalmazandónak, azért, mert a per tárgya felülépitményeket (ház, csűrös istálló stb.) a bérlő felperesek által tett szükséges és hasznos beruházásoknak minősítette, a melyeknek értékét a bérleti jogviszony megszűntével a földtulajdonos (alperes), mint megbízás nélküli ügyvivő (ptkv. 1036. §.) megtéríteni tartozik. A felebbezési bíróság az anyagi jogszabály alkalmazásánál tévedett ugyan, mert az optkv. 1097. §. arra az esetre kötelezi a bérbeadót a bérbevevővel szemben megtérítésre ha ez a bérleményre annak feniartása végett a bérbeadót illető, tehát őt terhelő szükséges és hasznos „kiadást" tett. Nyilvánvaló azonban, hogy ily kiadás fogalma alá nem vonható a jelen perbeli eset, a midőn t. i. arról van szó, hogy bérbevevő a bérlemény területén épületeket emelt. Az épületemelések a szükséges és hasznos kiadások fogalmának körét jelentékenyen túlhaladják, az ily építkezések, beruházások fogalma alá esnek, a mely utóbbiak értékének