Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

334. Erdélyrcszi Jogi Köslön.y idézett mulasztás elkövetője, épen a beszámítást kizáró állapota miatt, más valakinek felügyeletére bizva nincs, mert ellenkező esetben a felügyelettel megbízott egyén válik tettessé, mint a kinek a felügyeletben való mulasztása okozta az előállott eredményt. A beszámítást kizáró egyéb okok (végszükség, jogos védelem) alapján felmentésnek belye nem lehet. Ezen okok csak határozott czélra irányzott, tehát szándékos tevékenységnél állapithatók meg, az akarat gondatlansága esetén tehát alkalmazásuk elvileg ki van zárva. Ezeken kívül még akkor van helye felmentésnek, ha a mulasztás s az eredmény között az oki összefüggés hiányzik, ha mulasztás tényleg van, de az eredménynek nem ez a közvetetlen előidézője, hanem valamely más, független körülmény. Itt az összekötő lánczszem hiányozván, a mulasztás elkövetője az eredményért büntetőjogilag nem felelős. A felmentés egyéb esete gondatlan bűncselekmény esetén alig képzelhető. X" 9 per szünetelése Q felebbezési bíróság előtt. (S. E. 52. 162. §. ut. bek.) A S. E. 162. §-ának utolsó bekezdése is olyan törvényhely, a mely csak addig világos, a mig alkalmazásra nem talál. Eddig annak értelme felett vita nem támadt. A ..megfelelöan alkalmazandók'" kifejezés (S. E. 162. §. ut. bek.) nyugodtan foglalt helyet a többi §§. közt. De előfordult az az egyébként ritka eset, hogy a felebbezési bíróság előtt a felebbezési tárgyalás elmulasztásától számított 3 évig szünetelt a per. S vége volt a §. világos rendelkezésének. Mert a három év elteltével ki kellett mondani a szünetelés joghatályát. Igen, de minő hatálya van ennek a három évi szünetelésnek? — ez a kérdés. Az-e, hogy a három év elteltével csupán a felebbezés hatálya szűnik meg (tehát az I. bírói ítélet jogerőre emelkedik), vagy az, hogy megszűnik az egész per (ennélfogva az I. birói Ítélet hatálya is.) Az egyik bíróság igy. a másik máskép határozott. A „megfelelően alkalmazandók" kifejezés értelme felett tehát vita támadt. S meg volt, illetve meg van a sokat hangoztatott jogszolgáltatás egyöntetűségének a hiánya. Ismerni kellene a bírósági eseteket egész terjedelmükben, hogy azokon a gyakorlatnak eligazodni lehessen. De nem közölte egy döntvénytári gyűjtemény sem. Azok csak per tangentem vannak említve. A Magyar Jogász Újság (1907. deczember 1. 23. szám) és a Jogtudományi Közlöny (f. évi 16. száma) tesznek említést a budapesti kir. ítélőtáblának e kérdésben hozott 1908. G. 78. és 1908. márczius 24-én kelt 2029 908. p. számú határozatairól. Ebből a két határozatból megállapítható, hogy a táblának az a véleménye ebben a kérdésben, hogy a 3 évi szünetelés elteltével a felebbezett per szűnik meg, s nem csupán a felebbezés hatálya. Az 1907. G. 78. sz. határozata szerint: „téves a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a S. E. 162. §-a utolsó bekezdése esetében a felebbezés hatálya szűnnék meg, s hogy ekként a felek meg nem jelenése azzal a jogkövetkezménynyel járna, hogy az első birói Ítélet jogerőre emelkedésének a közbevetett felebbezés többé útját nem állná, téves pedig azért, mert a S. E. 52. §-a utolsó bekezdése szerint 3 év elteltével a szünetelő per megszűntnek tekintendő; a 162. §. utolsó bekezdésének pedig, a mely az 52. §-t megfelelően rendeli alkalmazandónak, értelme az, hogy a felebbezési eljárásban bekövetkezett szünetelés alapján is maga a per tekintessék megszűntnek, mely álláspont különösen abból az okból helyes, mert a sommás eljárásról szóló törvény egész rendszere a mellett szól, hogy a fellebbezési eljárás voltaképen csak folytatása az elsőbiróság előttinek s attól oly élesen, mint a felülvizsgálati eljárás a felebbezési eljárástól elválasztva nincs." 2029—b08. p. számú határozatában ugyanezt a véleményt már részletesebben fejti ki. Az eset az volt, hogy a felebbezési bíróság — minthogy felek a kitűzött folytatólagos felebbezési tárgyaláson nem jelentek meg s ezen határnap óta 3 év eltelt a nélkül, hogy felek az ügy újra felvételét kérték volna: a pert megszűntnek nyilvánította, a periratokat az első bírósághoz visszaküldte és erről feleket értesítette. Ezt követöleg alperes az első birói Ítéletben megállapított perköltségek iránt kért végrehajtást. A járásbíróság e kérelmet hivatalból visszautasította, mert a per megszűntnek mondatván ki, kielégítési végrehajtás alapjául szolgálható birói határozat nem létében a kérelemnek nincs jogalapja. Ez ellen alperes felfolyamodást jelentett be. így került az ügy a táblához, mely 2029—1908. p. sz. határozatában a járásbíróság visszautasító végzését helybenhagyta a következő indokolással: „Az 1893. XVIII. t.-cz. 162. §-ának utolsó bekezdése, az 52 és 56. §-okat, a felebbezési tárgyalás elmulasztása esetén is, megfelelően alkalmazandóknak mondja ki. Az 52. §. pedig utolsó bekezdésében akként rendelkezik, hogy az elmulasztott tárgyalástól számított három év elteltével a per megszűntnek tekintendő. Ez utóbbi rendelkezés a törvényjavaslat indokolása szerint is, fontos ujitást célzott a régi joggal szemben és feladata meggátolni a folyamatban levő perek felszaporodását és megszüutetni azok nyilvántartásával járó nehézségeket. Hozzáteszi még az indokolás azt is, — ami különben a per megszüntetésének természetes következménye — hogy a per megszüntetés által elenyészik az ujabb perindítás tilalma, s újra folyni kezd a kereset elévülés. Ha figyelembe vesszük ezen felül még azt is, hogy a felebbezési eljárás az elsöbirósági eljárásnak a folytatása, és hogy a 162. §. rendelkezései módot nyújtanak a felebbező fél mulasztása esetében ellenfeleinek arra, hogy az elsöbirói ítélet hatályának fentartásáról gondoskodjék: nem lehet kétséges, hogy az 52. §. utolsó bekezdése a felebbezési eljárásban megfelelően csak akként alkalmazható, hogy maga a per, nem pedig csupán a felebbezés hatálya mondandó ki megszűntnek. Ez az értelme a felebbezési biróság 1904. D. 363 szám alatt kelt végzésének is. Helyesen járt el tehát az elsőbiróság, a mikor a megszűnt perben hozott elsöbirósági Ítélet alapján, a végrehajtást el nem rendelte." A közölt két határozatból kitűnik, hogy a budapesti tábla területén sem egybehangzók a vélemények, mert pl. az 1907. G. 78 számú esetben a felebbezési biróság elienkezőkép határozott. De beszéljünk pro domo is ! Az eset — és pedig nem is oly rég — a folyó évben előfordult a kolozsvári kir. Ítélőtábla területén is. A kolozsvári kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsa kimondta, hogy „a sommás pert az 18893: XVIII. t.-cz. 52. §-a utolsó bekezdése értelmében megszűntnek tekinti s az iratokat az elsőbirósághoz visszaküldi, mert 1904. évi november hó 15-ére kitűzött és elmulasztott tárgyalási határnapot, mint a per szünetelés napjától folyó év november hó 15-éig azaz az ujabb határnap kitűzése iránti kérés benyújtásáig a jelzett törvényben meghatározott három évi perelévülési idő beállott. (1904. D, 370/4. 1907. deczember 4.) Felperes — a szerinte most már jogerős I. birói Ítélet alapján f. év január 18-án végrehajtást kért alperes ellen. A járásbíróság a kérést elutasította, mert a kir. törvényszék a pert megszüntetvén, nincs I. birói hatályos Ítélet. (1904. Sp. 1. 479/9.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Végzés : Az I. biróság végzését megváltoztatja, s a végrehajtást elrendeli stb. Indokok: a mai gör. kath. egyháznak — K. A. alperes ellen birtokháboritás és jár. iránt folytatott perében a kolozsvári- kir. törvényszék polgári felebbezési' tanácsa 1907. deczember 5-én 1904. D. 370/4. sz. alatt kelt végzésével ugyan azt mondotta ki, hogy ama sommás pert, melyben a kir. járásbíróság alperest 1904. Sp. I. 479/6. számú ítéletével marasztalta az 1893: XVIII. 52. §. ut. bek. alapján megszűntnek tekinti, s annak folytán az iratokat az elsőbirósághoz visszaküldi, de minthogy a S. E. 52. §-ának ama rendelkezése, hogy az elmulasztott tárgyalástól számítandó három év elteltével per megszűntnek tekintendő — csak olyan sommás perekben alkalmazandó, melyekben az első biróság még érdemleges határozatot nem hozott s az idézett törvény 162. §-ának ut. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az 52. §. a felebbezési tárgyalásnak elmulasztása esetében is megfelelően alkalmazandó" nem értelmezhető ugy, hogy a felebbezési tárgyalás elmulasztásától számítandó 3 év elteltével a per tekintendő megszűntnek, hanem az 52. §-nak a felebbezési eljárásban való megfelelő alkalmazása csak azt eredményezheti, hogy a felebbezési tárgyalás elmulasztásától számított 3 év elteltével a felebbezési biróság a felebbezés hatályát tekintheti megszűntnek, — mert a 3 évi elévülési idő eltelte csak a felebbezés hatályát szüntetheti meg, mint a hogy annak hatálya megszűnését idézi elő a S. E. 150. §-a szerint a felebbezésnek visszavonása is, vagyis