Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 27. szám - Az uj perrendtartás és az ügyvédi kar

Jogesetek Tára 107. 217. §-a és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 13. §-a és 64. §-a értelmében sem kötelezi, ez csak tájékoztató adat; csupán az okokat tartozott a felebbezési bíróság — az idézett 64. § értelmében — előadni, melyeknél fogva magasabb dij megállapításának helyét nem találta. Ennek a kötelezettségének a felebbezési bíróság, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-ának megfelelő indokolással eleget tett; az emiitett díjszabályzat alapján a felperest megillető dij öszszegét tehát, jogszabály megsértése nélkül állapította meg. A jogszabály megsértése nélkül történt díjmegállapítás ezért, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében, itt is irányadónak veendő s így ennek a jogszabálysértés nélkül történt megállapításnak helyessége, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-a értelmében, felülvizsgálat alá nem vonható. Alaptalanul panaszolja ezeknél fogva felperes azt, hogy a felebbezési bíróság anyagjogi és eljárási szabály megsértésével, az ő diját tulcsekély összegben, a szokásos és a szakértők véleményében meghatározott összegnél is kisebb mértékben állapította meg. Az 1893. évi XVIII. t.-cz. 110. §-a szerint a bíróság —ha, mint a jelen esetben, a felek részben nyertesek, részben vesztesek — a perköltséget akkor is kölcsönösen megszüntetheti, mikor a követelés összege bírói megállapítástól függött. Nem sértett tehát jogszabályt a felebbezési biróság az által sem, hogy a perköltséget kölcsönösen megszüntette, hanem ezzel csak olyan jogszabályt alkalmazott, melyet az előbb idézett törvényszakasz értelmében belátása szerint alkalmazhatott. Ezért felperesnek a perköltség kölcsönös megszüntetése miatt emelt panasza is alaptalan. Az ezek szerint minden ponton sikertelen felülvizsgálat költségét, az 1893. évi 109., 16^. és 204. §§-ai alapján, felperes köteles viselni. 1908. évi május hó 12-ik napján. Az optkv. 1174:. i; értelmében, íelpercs a3 erköleseileiies cselekmény előidézése, vagy megjutalmazása czéljára adott szolgáltatást akkor sem követeiheti vissza, ha alperes télperessel szemben durva Eiálátlanságot tanúsított volna. 1908. G. 59. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság, T, György felperesnek, F. Sára alperes ellen, szerződés érvénytelenítése s'jár. iránt, folyamatba tett sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt. A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad; a válasziratot hivatalból visszautasítja; kimondja, hogy a felülvizsgálati költséget felperes maga viseli. Indokok : A felebbezési biróság tényállásként azt állapította meg, hogy felperes a keresethez A. a. mellékelt adásvevési szerződésnek czimzett okiratban megjelölt ingatlanait alperesnek ajándékozta, azért, hogy vele alperes vadházasságban éljen. Ez a tányállás a felülvizsgálati kérelemben nincs megtámadva ; az 1893. XVIII. 197. § értelmében tehát, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Minthogy az olyan ügylet, a melynél fogva valaki másnak azért, hogy vadházassági viszonyt létesítsen, vagy a létesitettben maradjon, vagyoni előnyt juttat, a közerkölcsiségbe ütközik, a felebbezési biróság helyesen alkalmazta e tényállásra az optkv. 1174. §-t, a mely a ptkv. 878 §-ból kiindulva, a jó erkölcsökbe ütköző'ügyletet, amennyiben az a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény elkövetésért adott vagyoni szolgáltatásra vonatkozik, teljesedésbe mente esetén, nem hatálytalanítja: mert az optkönyv 1174. §-a értelmében, felperes azt. a mit tudva, erkölcstelen czélzattal adott, többé vissza nem követelheti. Helyesen alkalmazta a felebbezési biróság a ptkv. 431 §-t is. Mert az ingatlanok tulajdonjogának átruházásához e törvényszakasz szerint megkövetelt telekkönyvi beiktatá? az inga'.ianok átadását jelenti, ez alapon tehát a ptkv. 1174. § alkalmazhatóságának feltétele — az átadás megtörténte — fenforog. Közömbös e ponton az, a mit felperes vitat, hogy t. i. a szerződés teljesítése csak félig történt meg, hogy az ajándékul adott ingatlan birtoka felperesnél maradt s alperes csak a tkvi tulajdont kapta meg. Mert az optk. 1174. §-a nem tesz különbséget a közt, vájjon az adott szolgáltatás teljes volt-e vagy sem? egyszerűen kimondja, hogy azt, a mit valaki erkölcstelen (tilos) cselekmény elkövetésére, vagy elkövetéséért adott, azt az illető vissza nem követelheti. Ha tehát bizonyítva lenne is, hogy felperes a birtokot alperesnek soha át nem engedte : ez jogilag közömbös körülmény. Helyesen mellőzte a felebbezési biróság a ptkv. 945. § alapján kért megtámadást illetően a tényállás megállapítását ; t. i. a durva hálátlanság tényére fölajánlott tanubizonyitás elrendelését is. Ezzel jogszabályt nem sértett meg, mert a kifejtettek szerint a felek között létesült ügylet olyan, hogy az fel nem bontható. az optkv. 1174. § értelmében felperes az erkölcsellenes cselekmény előidézése, vagy megjutalmazása czéljára adott szolgáltatást akkor sem követelheti vissza, ha alperes felperessel szemben durva hálátlanságot tanúsított volna. A durva hálátlanság ténye tehát jogilag e per eldöntésére nézve közömbös tény; nem ügydöntő tényre vonatkozólag felajánlott bizonyítékot pedig a bíró, az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében, jogosan mellőzheti. Az anyagjogi és eljárási szabály megsértésére (1893. XVIII. t.-cz. 185. § a) és c) pont) alapított felülvizsgálati kérelem tehát nem alapos. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz. 204 és 168 §-aiban találja. A válasziratot alperes az 1893. XVIII. t.-cz. 194. §-ában meghatározott időközön tul, elkésve adta be. Minthogy az idézett 194. §-a válaszirat beadására záros határidőt szab, nyilvánvaló, hogy az elkésett válaszirat figyelembe nem vehető s minthogy az díjazást felétől csak törvényszerű eljárásért igényelhet; az előre láthatóan sikerre nem vezethető válasziratért az ügyvéd részére dijat és költséget megállapítani nem lehetett. 1908. évi május hó 12-ik napján. Végrehajtási eljárásból. Ha az összes érdekeltek, a vételárnak miként való felosztására nézve, az árverési jegyzőkönyvbe felveendő megállapodásra jutottak, a vételár felosztás a kiküldött által azonnal cszközlendő, s csak ha ily megállapodás létre nem jött, köteles a kiküldött a befolyt vételárat birói letétbe helyezni. 967/1908. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla id. M. Rudolfnak G. Lajos elleni végrehajtásos ügyében végzést hozott : A kir. ítélőtábla az első biróság végzésének, az iratoknak további eljárás végett való kiadását elrendelő id. M. Rudolf végrehajtatót. az 1907. V. 501/17. számú kérvényével részben elutasító felfolyamodással meg nem támadott részét nem érinti, egyéb felfolyamodással megtámadott részét részben és aként változtatja, hogy kimondja miszerint id. M. Rudolf a megtartandó árverésen készpénzfizetés nélkül árverezni, vagy' a hitelre vásárlást másoknak megengedni csak akkor lesz jogosult, ha törvényes zálogjoggal biró hitelező az árverésig nem jelentkezik, s ha elsőségi bejelentést az árverés megkezdéséig senki sem ad, s hogy az árverésen esetleg befolyandó vételár csak akkor lesz birói letétbe helyezendő, ha az összes érdekeltek, a vételár mikénti felosztására nézve a kiküldött előtt meg nem egyeznek, kimondja továbbá, hogy az 1907. V. 501/17. sz. kérvény költsége fejében a végrehajtást szenvedőt csak 10 korona terheli, s mindakét felfolyamodással felmerült költséget a felfolyamodók maguk viselik. Indokol: : A bírósági végrehajtó, az; őt kiküldő biróság utasítása szerint köteles eljárni. Következéskép a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság a kiküldött bírósági végrehajtó részére utasítást adni jogosult. Nem lépte tehát tul az eljárt biróság a maga hatáskörét azzal, hogy a kiküldölt bírósági végrehajtó részére, a foganatosítandó árverésre vonatkozólag utasítást adott. Ezért mindkét felfolyamodó alaptalanul panaszol amiatt, hogy a biróság a felfolyamodással megtámadott végzésben, hatáskörének túllépésével adott a bírósági végrehajlónak utasítást. A fenforgó esetben az első biróság által a bírósági végrehajtónak adott az az utasítás, hogy id. M. Rudolf a megtartandó árverésen a meghatározott összeg erejéig készpénzfizetés nélkül árverelhet, vagy a hitelbevásárlást másoknak megengedheti, és hogy a kiküldött az árverésen esetleg befolyandó vételárt minden esetre birói letétbe helyezze, e végzés rendelkező része szerinti korlátolással megállhat, mert az 1881: LX. t.-c. 108. §-a szerint, ha ismert előbbi foglaltató vagy törvényes zálogjoggal biró hitelező nincs és sem elsőbbségi bejelentvény nem adatott, sem az árverésen befolyt összeg letétbe helyezése el nem rendeltetett, a végrehajtatónak joga van követelése és jár. erejéig készpénz-