Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 27. szám - Az uj perrendtartás és az ügyvédi kar

108. Jogesetek Tára. 27 szám. fizetés nélkül venni, vagy másoknak a hitelbevásárlást megengedni, igy mivel előbbi foglaltató nincs és az árverési vételár letétbe helyezése sem lett elrendelve, ha törvényes zálogjoggal biró hitelező nem fog jelentkezni, és az árverés megkezdéséig az 1881: LX. 111. §-a értelmében elsőbbségi igényt senki sem fog beadni: ami most az árverés előtt meg nem állapitható, nem lesz törvényes akadálya annak, hogy id. Mi Rudolf első foglaltató készpénzfizetés nélkül vásároljon, vagy másoknak a hitelbeyásár'ást megengedhesse. Az 1881: LX. t. cz. 108. §-ának az a rendelkezése ugyanis, hogy ha több végrehajtató van, e jog csak a több végrehajtató közös megegyezése esetén gyakorolható idösbb M. Rudolfot e jog gyakorlásától azért, mert utánna mások is foglaltak el nem zárja. Mert az 1881 : LX. t. c. I08i §-ának második bekezdésének kezdő soraiból kétségtelen, hogy a törvény e szakaszban alább emiitett több végrehajtató alatt nem a korábbi egy foglaltatót és az utánna későbben szintén foglaló végrehajtatókat érti, hanem nyilván azokat, a kiknek javára együtt lett a végrehajtás elrendelve, vagy ha a kiküldött különböző végrehajtásokat ugyanazon tél ellen az 1881: LX. t. c. 86. §-ának rendelkezésűhez képest -egyszerre foganatosit. Az 1881: LX. t. c. 114. §-a értelmében továbbá ha az összes érdekeltek, a vételárnak miként való felosztására nézve, az árverési jegyzőkönyvbe felveendő megállapodásra jutottak, a vételár felosztás a kiküldött által azonnal eszközlendö, s csak ha ily megállapodás létre nem jött, köteles a kiküldött a befolyt vételárat birói letétbe helyezni, csak az esetre utasítható tehát törvényszerűen a kiküldött a befolyt vételárat birói letétbe helyezni, ha az összes érdekeltek a befolyt vételár felosztására nézve meg nem egyeztek. Id. M. Rudolf 1907. V. 501—17. sz. kérvényére csak anynyiban volt szükség, a mennyiben e kérvény nélkül az iratokat a biróság további eljárás végett a kiküldöttnek ki nem adhatta, e részben a kérvény költsége 10 koronával eléggé diiazva van, a végrehajtást szenvedő terhére ezért az 1881. LX. t. c. 27. §-a alapján csak 10 koronát lehetett megállapítani. Mint a két fél felfolyamodása csak részben sikeres, ezért a felfolyamodások költségeivel az ellenfelet terhelni nem lehetett. 1908. évi április hó 16-ik napján. A csődön kivüli megtámadás. Csődön kivüli megtámadás esetében mivel a hitelezőnek magából az ingatlanból végrehajtás utján való kielégítéshez van joga, akarata ellenére nem köteles megelégedni azzal, hogy a kielégitési alapot birtokában tartó harmadik személy vele szemben a kielégitési alapnak legtöbbször kétes értékű becsű ntján meghatározandó értékére hivatkozhasson akkép, hogy e becsű érték legyen irányadó arra nézve, hogy a hitelező mily összegig nyerhessen kielégítést. A becsű szerinti érték alkalmazásáról ugyanis csak akkor lehetne sikeresen szó, ha magát a kielégitési alapul szolgáló ingatlant végrehajtás alá vonni nem lehetne s ebből az okból kártérítési pernek volna helye. 190S. G. 64 3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla C. I. felperesnek, C. M. illetőleg hagyatéka alperes ellen, ingatlan vagyonból kielégítés tűrése és jár. iránti perében itélt : A felülvizsgálati kérelemnek hely nem adatik. Indokok. Felperes keresete kielégitési alap roszhiszemü elvonása miatt indított csődön kivüli megtámadási kereset. A birói gyakorlat által az ily perekre vonatkozólag követett szabályok szerint az a szerződés, melylyel harmadik személy, az adóssal összejátszva, a kielégitési alapot a hitelezőnek a szerződés kötéskor, illetőleg ennek telekkönyvi érvényesítésekor fennállott követelése alól elvonta, a megrövidített hitelezővel szemben hatálytalannak tekintendő s az említett módon eljárt harmadik személylyel szemben, ha a kielégitési alapot telekkönyvileg névére átírt ingatlan képezte, anyagjogilag véve a tkvi előző állapotot helyreállítandó; az előző állapotnak ez a helyreállítása azonban tkvileg, a harmadik személy tkvi jogának törlésével nem eszközölhető ugyan, mert a szerződés a szerződő felek között továbbra is érvényes marad s nem minden harmadik személy ellen, hanem csak annak ellenében hatálytalan kitől a kielégitési alap elvonatván, sikeres perrel lép föl, mindazáltal az előbbi állapot helyreállítása anyagilag véve annyiban érvényesítendő, hogy most már a kielégitési alapot elvont roszhiszemü harmadik személy köteles tűrni azt, hogy az elvont ingatlanra vezetendő végrehajtás utján a hitelező magát akként kielégíthesse, minthogy az ingatlan most is adósa nevén állana. Ebből pedig okszerüleg következik, hogy mivel a hitelező nek magából az ingatlanból végrehajtás utján való kielégítéshez van joga, akarata ellenére nem köteles megelégedni azzal, hogy a kielégitési alapot birtokában tartó harmadik személy vele szemben a kielégitési alapnak legtöbbször kétes értékű becsű utján meghatározandó értékére hivatkozhasson akkép, hogy e becsű érték legyen irányadó arra nézve, hogy a hitelező mily összegig nyerhessen kielégítést. A becsű szerinti érték alkalmazásról ugyanis csak akkor lehetne sikeresen szó, ha magát a kielégitési alapul szolgáló ingatlant végrehajtás alá vonni nem lehetne s ebből az okból kártérítési pernek volna helye, vagy pedig akkor, ha a kielégítést tűrni kötelezett harmadik személylyel a hitelező oly megállapodást létesített volna, hogy így szerződésből folyólag lenne korlátozva a hitelezőnek magából az ingatlanból való kielégítési joga. Ezúttal azonban az esetek egyike sem forog fenn. Mert állította ugyan alperes, hgy ö a felperes követelésére bizonyos összegeket fizetett s vitatja felülvizsgálati kéi elmében is, hogy a fizetett összegek az elvont ingatlan becsű értékét felérik, azonban az iratok és alsó bírósági ítéletek nem tartoznak megállapítást arra nézve is és emiatt felülvizsgálati panasz nincsen, hogy alperes állította és megállapítani kérte volna azt is, hogy felperes az öt megillető arról a jogról, hogy még ki nem elégített követelését magából az elvont ingatlanból kielégíthesse lemondott volna, vagy az iránt, bogy kielégítésének mértéke tekintetében alperessel oly megállapodást létesített volna, hogy a tett fizetések hozzászámitásával az elvont ingatlanok becsű utján megállapítható értéke legyen irányadó arra nézve is, hogy mily összegig igényelhessen alperes irányában kielégítést. így pedig az is nyilvánvaló, hogy az alperes részéről állítólag már teljesített fizetéseknek más joghatályt tulajdonítani nem lehet, minthogy azok folytán a felperes követelése kevesbedett. (Optkv. 1412., 1415. 1416. §.) Minthogy azonban a felebbezési biióság Ítéletében meg van állapítva, hogy a kei esetileg érvényesített követelés fennáll, s alperes nem is panaszolja, hogy a kereseti követelés az állított fizetésekre tekintettel is fenn nem állana; az is nyilvánvaló, hogy alperesnek a teljesített fizetésekre a becsű érték alkalmazása céljából tett, de fentiek szerint e szempontból is sikertelen hivatkozása oly lényegtelen körülményre vonatkozik, melyből sikeres felülvizsgálati panaszra alapot nem meríthet (1893: XVIII. t. c. 185. §.) A teljesített eddigi fizetésekre vonatkozó felebbezési bírósági ténymegállapítások is tehát közömbösek levén; az azok ellen intézett felülvizsgálati panaszoknak sem lehet sikere, Alaptalan alperesnek a fizetéseire hivatkozása a jó vagy roszhiszemüség kérdése szempontjából is. Mert felperesnek joga van az adósa vagyonából a kielégítést végrehajtás utján a törvény korlátai között akként keresni, mint azt a maga érdeke szempontjából legczélravezetöbbnek találja, ebből a szempontból tehát az árverésen elérhető eredményt tarthatja szemelőtt; viszont a kielégitési alap birtokosának a kifejtettek szerint nincs joga arra, hogy a hitelezők az árverés utján elérhető kedvezőbb eredménytől s az erre való közreműködés lehetőségétől elzárja s a kétes értékű becsű értékkel való megelégedésre korlátozza ; abból a körülményből tehát, hogy a kielégitési alap elvonásakor esetleg az alperes arra gondolhatott, hogy a becsű érték erejéig fizetni fog, s abból hogy állítólag tényleg fizetéseket teljesített is, jóhiszeműségére következtetni azért nem lehet, mert a becsű érték fizetése mellett a hitelező megrövidítése sem tekinthető kizártnak, az pedig alperes perbeli védekezése mellett fel sem tehető, hogy szándéka felperesnek az elvonáskor fennállott teljes követelése kielégítésére irányult volna; minthogy ez ellen e perben is tiltakozik. Minthogy tehát a felebbezési biróság Ítéletében meg van állapítva és nincs megtámadva, hogy az adósnak kielégitési alapot képező vagyona nincsen s az alperes által történt vagyon elvonásakor maradt; megvan állapítva és nincs megtámadva az is, hogy felperes kereseti követelés már az adós és alperes közt kötött megtámadott szerződés létrejöttekor fennállott. Abból pedig, hogy az adós alperesnek a fia, ki vele egy gazdaságban dolgozik s hogy a szerződést apa és fia minden ok nélkül kötötték, az elsőbirói Ítélet indokainak e részben elfogadásával helyesen vont következtetést a felebbezési biróság arra, hogy alperes részéről a kielégitési alap elvonása, a felperes követeléséről tudva, fiával az adóssal egyetértésben a felperes követelése kijátszása czéljából, tehát rosszhiszemüleg történt; ennélfogva alperesnek a felebbezési biróság Ítélete szerint történt elmarasztalása az előre bocsátott anyagjogi szabályoknak is megfelel; s igy alperes felülvizsgálati kérelme nem teljesíthető. 1908. évi május hó 19-ik napján.