Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 27. szám - Az uj perrendtartás és az ügyvédi kar

27. száin. Erdéiy részi Jogi Közlöny 317. kai az égyvédjelöltek ki vannak zárva minden olyan tárgyalásból, mely a társas bíróságok előtt tartatik. Már most mi következik ebből? Nem más mint az, hogy jövőben ügyvédi oklevelet nyerő ügyvédek nem fognak absulote semmi gyakorlattal birni, mert hisz ki vannak zárva a társas bíróságok előtti gyakorlat szerzésből, s mint okleveles kezdő ügyvédek egy előttük teljesen ismeretlen légkörbe lépnek be, ami sem a jogát kcrcsö nagy közönségre nézve nem lesz előnyös, de nem lesz előnyös az igazságszolgáltatásra sem s igy a javaslat a saját intentiójával jő ellentétbe, mert semmi gyakorlattal nem biró kezdő jogász képviselné nagyobb és fontosabb perekben az ügyvédfelet. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy sem a jogkereső közönségre, sem az igazságszolgáltatásra eddig sem volt hátrányos az, hogy a főnökétől kellő informáezió és utasítással ellátott és az ügyet alaposan ismerő ügdvédjelölt tárgyalta le a felebbezési biróság elé került ügyet, melyben esetleg az első biróság előtt is már tárgyalt; ekként nem lehet az hátrányos se egyikre, se másikra a jövőben se. Még egy igen fontos és figyelmen kivül nem hagyható körülmény szól amellett, hogy az ügyvédjelölt ne zárassék ki a társas bíróságok előtti tárgyalásból és ez az összeütközés esete, mely már eddig nem egyszer előfordult s mely az uj perrendtartás behozatalával napirenden lesz. Ugyanis keresettebb ügyvédi irodákban már a mai perrendtartás mellett is többször előfordul az az eset, hogy a különböző bíróságok egy napra és egy ugyanazon órára tűznek ki tárgyalásokat, amiről sok esetben az ügyvéd csak az utolsó nap, csak az utolsó órában értesül, (pl. vidéki megbízásoknál, melyeket az utolsó órában nem küldhet vissza), jövőben ezen eset még gyakoribbá fog válni, miután a szóbeli eljárás hozatik be a társas bíróságoknál is. Már most mi fog ilyen esetekben történni'? Miután két helyen egy és ugyanazon ügyvéd egyszerre nem tárgyalhat, vagy kénytelen lesz egyik helyen a tárgyalás elhalasztását kérni, ami nemcsak az ügy gyors lebonyolítását odázná el, de megzavarná a bíróságok kalkulusát is, vagy kénytelen lesz az utolsó órában egy ügyvédtársát a helyettesítésre felkérni, aki az ügyet absolute nem ismeri, akinek talán ideje sincs az ügy áttanulmányozására, aki tehát nem végezhet alapos munkát, mi által a per sorsa a legniegbizhatlanabb esélyeknek lenne kitéve, míg ha azt az ügyvédjelölt tárgyalhatja de ez semmikép se fog zavarólag hatni, ellenkezőleg csak előnyös a félre és ügyre egyaránt, mert az a tényállástól kezdve ismeri az ügyet, a féllel esetleg szükséges bizonyítékokat ismeri és ezekkel felszerelve principálisa kioktatása és utasítása szerint fogja, a fél megnyugvására is letárgyalhatni az ügyeket. Az ügyvédjelölteknek a tárgyalásból való kizárása tehát nemcsak hátrányos az ügyvédképzés intézményére, hanem veszélyes is. Bármiként vesszük is ezen szakaszt, az — a sorok között olvasva — még bizalmatlanság látszatával is bír ugy az ügyvédjelöltekkel sz9mben, valamint a bíróságokkal szemben is, mert olybá tűnik fel, mintha a bírák esetleges fogyatékos jogi tudását, tévedését avagy juditiális tehetségét akarná pótolni az ügyvéd személyes tárgyalási kötelezettsége által, holott ily esetekben, melyeket azonban én kizártnak tartok ma már, nem fog segíteni sem az ügyvéd személyes beavatkozása, de nem fogna rontani azon az ügyvédjelölt esetleges fogyatékos jogi tudása sem, ily esetek orvosolhatók a felebbezési eljárás által. Hogy nem ez a szempont vezethette a javaslat készítőjét, az kitűnik a jelenleg tárgyalás alatt levő büntető törvény módosítása és a büntető perrendtartásból is, mely az ügyvégjelöltet nemcsak nem zárja ki a védelem tisztjének teljesítéséből, sőt a dr. juris ügyvédjelölt önálló védőként is felléphet, már pedig azt senki sem fogja elvitathatni, hogy egy bünper, amelyben a biróság esetleg élet és halál felett, vagy hosszabb ideig tartó szabadságvesztés felett dönt, van olyan fontos, mint egy pár száz, vagy ezer koronás rendes per, tulajdon vagy birtok per; de minden büntető üggyel összefügg a sértett, vagy családjának kártalanítási kérdése is, ami szintén van olyan fontos, mint egy polgári per és ezeknél az ügyvédjelölt szerepelhet, mint helyettes. Azt hiszem, hogy a felhozottakkal bizonyítottam, mennyire veszélyezteti a 96. § az ügyvédképzés intézményét, áttérhetek már most az ügyvédek létérdekét veszélyeztető oldalára a dolognak és megmondom miben és miért látom én azt alapjában megtámadva. Ha ez a szerencsétlen szakasz törvénnyé válik, akkor egy olyan ügyvédi iroda, melynek főnöke önhibáján kivül, akár huzamosabb, hónapokig tartó betegség, akár más családi, vagy épen ügyfele érdekében lévő huzamosabb távolléte következtében személyesen akadályozva van a tárgyalásokon való megjelenésben, vagy mint orszgy. képviselő, képviselői kötelességét teljesítendő, • irodájától távol kénytelen lenni, az ilyen iroda társas bíróságok J előtti pereket egyáltalában nem vállalhatna, mert bejegyzett ügyvédjelöltje nem helyettesíthetvén őtet, vagy nem fog tartani ügyvédjelöltet, vagy ha tart, ennek pljjazása mellett még az Öt helyettesítő ügyvédet is dijjaznia kellene, nem kívánhatván senkitől, hogy idejét és tudását ingyen vegye bárki is igénybe, no már most, a mai bírói megállapítás mellett, hogy lehessen kívánni az ügyvédtől azt, hogy bizonytalan jövedelme mellett, kettős kiadásba verje magát, mikor igy is alig tud megélni. A kir. járásbíróságok előtti perek annyira megcsappantak, ( hogy magáért ezen ügyekért ügyvédjelöltet tartani nem lehet, aktív ügyek 95°/o-át a körjegyzők végzik, már most kérdem, miből fedezze az ügyvéd családi és háztartási kiadásai mellett az ügyvédjelölt fizetését, ha azt társas bíróságok előtti tárgyalásokból kizárják, egy egész sereg ügyvédjelölt fog kenyér nélkül maradni, mert alig egy két vidéki ügyvédi iroda teheti meg azt, hogy ily körülmények között tartson ügyvédjelöltet. Ez a lehetetlen állapotot előidéző szakasz, mely nemcsak az ügyvédképzés intézményét, de az ügyvédi kar létét is megtámadja, tehát teljesen kihagyandó a javaslatból. Azon esetre pedig, ha az nem volna teljesen kihagyható, akkor ez odamódositandó, hogy az ügyvéd személyes megjelenési kötelezettsége csakis a kir. Curia elölt folyó tárgyalásokra szorítkozzék, míg a többi bíróságokkal megmaradna a régi állapot. Még talán abba is bele lehetne menni, hogy a kir. ítélőtáblák előtt az ügyvédjelölt hetyettesnek jogtudori oklevéllel kellene bírnia és csak az esetben tárgyalhatna itt, de teljesen kizárni az ügyvédjelölteket a társas bíróságok előtti tárgyalásokból nem szabad. Én ugyan ezt a megoldást nem tartom valami nagyon helyesnek, mert tudjuk azt, hogy a dr. juris ügyvédjelöltek inkább a fővárosba igyekeznek, itt a vidéken alig akad egy-kettő, s ha el is jönne a vidékre, akkor oly igényekkel lépne fel — tudatában annak, hogy az ügyvéd reá van szorulva, — hogy az a legtöbb esetben saját anyagi romlása nélkül az ügyvéd alig tudná kielégíteni, s pedig valljuk meg őszintén, hogy igen sok van dr. juris, aki talán még ügyvédi irodában sem volt. Kénytelenségből mégis a szakasznak ily iránybani módosítása el volna fogadható, ha annak teljes kihagyásába az igazságügyi kormány nem menne bele, mert ezáltal legalább nem volna teljesen veszélyeztetve az ügyvédképzés intézménye, meg az ügyvédi teljes megélhetés, a létkérdés. Légy szíves tehát édes barátom a bizottságban mindent elkövetni, hogy a szakasz kihagyassék, esetleg a jelzett irányban módosittassék, stb. Eddig a levél, mely mint értesülök, máris megtette hatását, mert mint köztudomásomra jutott, az igazságügyi kormány nem zárkózik el a szakasz módosítása elöl, biztos sikerre ezen actió azonban — esetleg a szakasz teljes elejtésére — csak akkor fog vezetni, ha az ügyvédi kamarák magukévá teszik az ügyet s feliratot intéznek a szakasz kihagyása miatt a magyar országgyűlés képviselőházához s az igazságügyi kormányhoz." Reméljük, Egry Béla czikkének meg lesz a kívánt eredménye, s az ország ügyvédi kamarái, hasonlóan a kolozsvári ügyvédi kamara is egyhangulagulag felemelik szavukat, az ügyvédi karra nézve ezen oly annyira fontos kérdésben. Sz. KÜLÖNFÉLÉK. Az egyezségi kielégítési végrehajtás. Követelések felhajtása iránti perekben szokásos kiegyezési mód volt az, hogy a hitelező felperes részletfizetési engedélyt adott alperesnek, ha az egyidejűleg valamely biztosítékot, fedezetet nyújtott po. beleegyezett abba, hogy fizetése lefoglaltassék, avagy telekkönyvi bekebelezést engedett. A budapesti kir. ítélőtábla' egy koncrét esetben, kimondotta, hogy az ilyen egyezség ellenmondást tartalmaz magában s ennélfogva — bár alperes is beleegyezett fizetése lefoglalásába — a végrehajtás el nem rendelhető. Az érdekes, uj joggyakorlatot kezdeményező ítéletet, egész terjedelmében közöljük: 2884—1908. Polg. szám. Ö Felsége a Király nevében! A budapesti kir. ítélőtábla a budapesti kölcsönös segélyzö egylet, mint szövetkezet végrehajtatónak L. E. elleni 1985 kor. Oofilléí és járulékai iránti végrehajtási ügyében végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja, a kielégítési végrehajtás elrendelése iránti kérelmet elutasítja s végrehajtót arra kötelezi, hogy L. E. végrehajtást szenvedőnek 8 nap alatt végrehajtás terhével 15 korona 30 fillér felfolyamodási költséget fizessen. Indokok: A kielégítési végrehajtási kérelem alapjául