Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 26. szám - A kutya által okozott testi sértés esetén a kutya gazdájának büntetőjogi felelőssége

104. Jogesetek Tára 20. szám. Sp. I. 170 és 1906. Sp. I. 199. számok alatt lefolytatott perek­ben felmerült, összesen 280 kor. 28 fillért kitevő költségének megfizetése iránt indított. E perbeli követelésnek járulékát csak a 80 koronára érté­kelt elvont haszon, és ennek a pernek költsége képezi, mig az emiitett elözö perekben felmerült 280 kor. 28. fül. költség, úgy­mint a 200 koronára értékelt ingatlen tulajdona a per főtárgyá­nak tekintendő; mert az előző perek költségének megtérítése • iránti igény, felperes kereseti jogalapja szerint s annak alapján kártérítési követelésként akkor is megítélhető, — ha felperesnek a követelt ingatlana tulajdonjogát a bíró meg sem ítélné. A kereset tárgyának értéke így járulékok nélkül is a 400 koronát meghaladja; minélfogva alaptalanul vitatja alperes, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 181. §-a alapján azt, hogy a kereset tár­gyának értéke járulékok nélkül 400 koronán alul van, s hogy ezért felülvizsgálati kérelemnek helye nincs. A felebbezési bíróság tényállásként megállapította, hogy a csikszentmihályi 9390 hrszámu ingatlan nem Sz. Imréé volt, hanem R. Mártoné, hogy felperes ezt már akkor is tudta, mikor ezt 9390. hrszámu birtok részletet Sz. Imre hagyatékából, a hová ezt tévedésből hagyatéki vagyonként felvették megvette, és hogy felperes alperestől valójában nem is ezt a 9o90. hrszámu rész­Jetet, hanem a csikszentmihályi 9434. hrszámu részletet vette meg; továbbá, hogy a csikszentmihályi 9434. hrszámu birtok­részlet habár a telekkönyvben nem az alperesi alapítványt tevő örökhagyónak Sz. Imrének nevén állott, — vétel czimén tényleg Sz. Imrét illette, végül, hogy a kérdéses, 9434. hrszámu birtok­részletre K. Albertnek, — habár ez tulajdonjogának a telek­könyvben való keblezését ki is eszközölte, — valóban jogos igénye nem volt és hogy mindezekről a ténvekröl való tudomása mellett is a K. Albert által felperes ellen, 1906. Sp. 1. 199. sz. a. a csikszentmihályi 9434. hrszámu birtok részlet birtoka iránt folytatott perben felperes a mostani alperest mint szavatost perbe nem hivta. A felülvizsgálati kérelemben meg nem támadott, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a alapján tehát itt is irányadó fentebb vázolt ennek a tényállásnak alapján a felülvizsgálati bíróság fel­perest keresetével a mennyiben ez a 9390. hrszámu birtokrész­let tulajdonának megítélésére, — a 89 kor., elvont haszonra, és az 1906. Sp. I. 170 és 199. számú perekben felmerült 280 kor. 28 fill. költség megtérítésére irányult, anyagjogi szabály megsér­tése nélkül utasította el. A csikszentmihályi , 390. hrszámu birtokrészletre és az 1906. Sp. I. 170. sz. sommás per költségeire vonatkozólag azért, mert mikor ezt a részletet Sz. Imre örökösétől szavatosságot és ez alapon kártérítést sem igényelhet és mert nincs tényállás megállapítva arra nézve, hogy Sz. Imrét vagy hagyatékának keze­lőit hiba terhelné abban a tekintetben, hogy a téves telekköny­vezési ők idézték elő, vagy felperest a vételügylet megkötésekor tévedésbe ejtették vagy tévedésben tartották volna. A 80 kor. elvont haszonra és az 1906. Sp. I. 199. számú perekből felmerült költségére nézve pedig felperesnek kereseti igényével való elutasítása azért helyes: mert a K. Albert által, a 9434. hrszámu birtokrészlet birtokáért felperes ellen megindí­tott perben alperest mint szavatost perbe hivni felperes elmu­lasztotta, holott ha alperest perbe hivta vagy legalább alperessel értekezve, — alperesnek ebben a most fólyó perben kimutatott védveit és bizonyítékait érvényesítette volna: nyilvánvaló, hogy felperes a K. Albert által megindított birtokpert nemcsak meg­nyeri, — s a birtok hasznait nemcsak el nem veszti, — hanem esetleg viszonkereset utján a kérdéses ingatlan tulajdonjogát is megnyerheti. Alperesnek erre vonatkozó bizonyítékai alapján ugyanis a felebbezési bíróság ebben a perben megállapította, hogy a 9434. hrszámu részletre K. Albertnek jogos igénye niucs, hogy K. Albert a telek' önyvi tulajdonjogot rosszhiszeműen szerezte, s hogy Sz. Imre korábbi szerzéséről és birtokban állásáról K. Albert is, — s jogelődjei is tudomással birtak. Az optk. 931. §-a értelmében tehát alperes ki kárát t. i. a birtoknak és az ingatlan hasznának elvesztését, és az 1906. Sp. 199. számú sommás per költségének elvesztését rossz pervitelével maga okozta — kártérítést alperestől nem igényelhet. Ezeknél fogva felperesnek anyagjogi szabályoknak az Optk­919. és 1295. §§-ainak megsértése miatt emelt panaszai, ameny­nyiben e panaszok a 9390. hrszámu részletre, a 80 kor. elvont haszonra és az 1906. Sp. I. 170. és 199. sz. sommás perekben felmerült költségeire irányuló keresetének elutasítására vonat­koznak, alaptalanok, a jogesetre nem ezek, hanem a fentebb idézett anyagjogi szabályok alkalmazandók. Áttérve a kereseti igénynek a 9434. hrszámu birtokrészlet tulajdonának vagy értékének megítélésére vonatkozó részére, e j tekintetben megállapított, s a fentiek szerint itt is irányadónak veendő tényállás az, hogy alperes a csikszentmihályi 9434. hrszámu ingatlant felperesnek 1899. évben eladta; és hogy a tulajdonjog erre a birtokrészletre nézve sem Sz. Imre, sem alpe­res, sem felperes részére bekebelezve nincs. Az adásvételi szerződés czélja, — az eladott dolog tulaj­donának a vevőre való átruházása, — ezzel az eladó a vevőnek tartozik. Az optk. 431. §-a értelmében telekkönyvezett ingatlan dolognak tulajdonjog csak bekebelezés által szerezhető. A beke­belezés kieszközölhetésc végett, felperesnek átírásra alkalmas szerződésre és olyan telekkönyvi állásra van szüksége, hogy a vevő tulajdonjogának bekebelezése foganatosítható legyen. Ezek­nél fogva alperes az adásvételi ügyletet egészben csak akkor teljesiti, ha felperesnek telekkönyvi átírásra alkalmas telekkönyvi állást teremt és megfelelő szerződést ad. Minthogy pedig alperes az optk. 919. §-a értelmében a szerződést teljesíteni köteles, felperes jogosan követeli alperestől a 9434 hrszámu részletre vonatkozólag átírásra alkalmas telekkönyvi állás létesítését és átírásra alkalmas szerződés kiállítását; mert a vevő a megvett ingatlan tulajdonáért perelni, külön kikötés esetét kivéve nem köteles. Alperes nem is állította, hogy felperesnek a 9434 hrszámu részletre nézve tkvi átírásra alkalmas szerződést adott volna, s hogy a telekkönyvi állás erre szintén nem alkalmas, kitűnik abból, hogy a tényállás szerint az ingatlan mostani tulajdono­saként a telekkönyvben K. Albert szerepel. Az alperest az optk. 919. §-a alapján terhelő fentebb jel­zett kötelezettség nem szűnt, meg az által, hogy felperes az ellene K. Albert részéről, 9434. hrszámu részlet birtoka iránt, 1906. Sp. I. 195. sz. alatt lefolytatott perben felperest szavatos­ként perbe nem idézte. Mert az optk. 931. §-a értelmében a fentebb kifejlettek szerint, ennek folytán felperesnek csupán a 80 kor. elvont haszon és az 1906. Sp. I. 199. sz, perben felmerült költség iránt alperes szavatosságából kifolyó kártérítési igénye szűnt meg, de az optk. 931. §-a azt a szerződő felet, a kinek részére a másik szerződő fél még nem egészben teljesített, az optk. 919. §-án alapuló attól a jogától, hogy a másik féltől az egészben való teljesítést követelje, el nem zárja, hanem az alperes az optk. 819. §-a értelmében a szerződést az optk. 931. §-a esetében is ép ugy köteles teljesíteni, mintha K. Albert a 9434. hrszámu részlet birtoka iránt felperes ellen pert nem is indított volna. Ezeknélfogva az optk. 919. §-ában foglalt anyagjogi sza­bályt sérti a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, hogy fel­perest a 9434. hrszámu részletre vonatkozó, átírásra alkalmas szerződés kiállítására irányuló keresetével is elutasította. Felperesnek e miatt emelt, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontjára alapított panasza tehát alapos; s az idézett anyagjogi szabály helyes alkalmazásával alperes megfelelő 60 napi teljesítési határidő alatt, a 9434. hrszámu részletre vonat­kozólag á'irásra alkalmas szerződés kiállítására kötelezendő. A felebbezési bíróság a 9434. hrszámu részlet értékét meg nem állapította, nem állapította meg — habár alperes állítása szerint a kérdéses birtokrészietet nem is K. Albert, hanem maga fel­peres bírja, — a tényállást arra nézve sem, vájjon a V434. hrszámu részletet a felperes, vagy K. Albert birtokolja-e? Minthogy alperes arra az esetre, ha a kitűzött határidő alatt felperesnek a 9434. hrszámu részletre nézve átírásra alkal­mas szerződést nem adna, a 9434. hrszámu ingatlan értékét tartoznék felperesnek megfizetni, ezt is azonban csak akkor, ha felperes a 9434 hrszámu részletet nem birtokolná, mig ellenkező esetben az előbbi állapot helyreállitásakép alperes a 9434. hrszámu részlet értékét is csak a 9434. hrszámu részlet birtoká­nak visszabocsátása ellenében volna köteles megfizetni, mint­hogy a kir. Ítélőtábla a hiányos tényállás mellett, arra az esetre, ha alperes a 9434. hrszámu részletre felperesnek tkvi átírásra alkalmas szerződést nem adna, az érték esetleges megtérítése, valamint ebből folyólag, a per felebbezési és felülvizsgálati költség viselése kérdésében érdemleges határozatot nem hozha­tott : e részben a felebbezési bíróság Ítéletére az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. §-ának má.sodik kikezdését keliett alkalmaznia. A felülvizsgálati költségre vonatkozó rendelkezés alapiát az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. §-ában találja. 1908. évi április hó 8-ik napján.

Next

/
Thumbnails
Contents