Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 26. szám - A kutya által okozott testi sértés esetén a kutya gazdájának büntetőjogi felelőssége

102. Jogesetek Tára. 20 szám. jogszabályokat érintetlenül hagyta, az optkv. hatályának területén az optkv. 1G7. és 168. §§. rendelkezésein alapszik. Az optkv. 167. §-nak ama rendelkezése azonban, hogy tartásra különösen az atya köteles, állandóan oly értelemben nyer alkalmazást, hogy a teimészetes atya tartási kötelessége a gyermekért létezik s ha a gyermeket tartó anya az atyának jövőre ható eme kötelezettségét nem veszi igénybe, ugy az a vélelem, hogy a tartást a kereset beadásáig az anya a magáéból akarta teljesíteni, mert az optkv. 1042. §. szerint az anya által teljesített tartás ez esetben nem vehető olyannak, amelyet másért teljesített, mivel a természetes gyermek tartására az anya is törvénynél fogva kötelezve van. Figyelemmel arra, hogy felperes a kereset késedelmes benyújtását mivel sem indokolta, a vonatkozó panaszt a kir. Ítélőtábla alaptalannak találta. Ezzel kapcsolatosan alperes a tartás összegének magasságát abból a szempontból sérelmezi, hogy a szakértők meghallgatása nélkül a bíróság által lett megállapítva. Ez a panasz szintén alaptalan, mert a törvénykezési rendtartás szakértő alkalmazását csak akkor követeli, ha a biró a per elbírálásánál döntő fontosságú körülmények megállapításához megkívántató tárgyismerettel nem bir, ez az eset azonban a tartás összegének megállapításánál fenn nem forog, mert a havi tartásdíj összegének megállapításánál az anya társadalmi állásának figyelembe vétele mellett főleg a természetes atya vagyoni viszonyai az irányadók; ezek a körülmények pedig méltatva lettek s igy a kir. ítélőtábla is arányosnak találja a megállapított összeget. Végül felperes a per és felebbezési költségek kölcsönös megszüntetése miatt is panaszol, azt hozván fel, hogy alperes természetes atyaságának megállapítása után pernyertesnek tekintendő s igy a per és felebbezési költségek kölcsönös megszüntetése nyilván jogszabálysértéssel eszközöltetett. E-^t a panaszt a kir. ítélőtábla alaposnak találta, mert alperes a gyermek atyaságának elismerésére kötelezve lévén, felperes a per lényegét illetően pernyertes, tehát a perköltségek kölcsönös megszüntetése helyet nem foglalhat. Figyelemmel azonban arra, hogy a tartás összege tekintetében nem a kereseti kérelem szerint lett alperes marasztalva, a S. E. 110. §. 2. tétele értelmében alperes a per és felebbezési költségek teljes összegében nem volt marasztalható, hanem csak a rendelkező részben irt aránylagos összegben. Felperes felülvizsgálati kérelme részben sikerre vezetvén, ellenben alperes felülvizsgálati kérelmének egészben nem adatván hely, az eset minőségéhez képest alperest a felülvizsgálat rendén felmerült költségek egy részében szintén marasztalni kellett. 1908. évi május hó 2. napj.in. Végrehajtási eljárásból. Az engedményes! minőség: megállapítása iránti kérelem annál a bíróságnál terjesztendő be, mely a végrehajtás folytatásának az uj jogosított javára való elrendelésére hivatott. 153ö—1908. L szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla Sz. hitelbank rtság végrehajtatónak S. Lajos és neje szül. Cz. Laura és t. végrehajtást szenvedők ellen 5000 kor. iránt, a dési kir. járásbíróság előtt folvamatba tett és az 1908. márczius 23-án 1908. V. 536/1. sz.'a. hozott végzéssel befejezett végrehajtási ügyében végzett. A királyi Ítélőtábla az elsöbiróság végzését hivatalból megsemmisíti s az 1903. V. 536/1. sz. a. kérelem érdemi elintézését mellőzi. Mert az engedményesi minőség megállapítása előfeltételt képez arra nézve, hogy a végrehajtás folytatása az uj jogosított javára elrendelhető legyen. Az engedményesi minőség megállapítása iránti kérelem is tehát annál a bíróságnál terjesztendő be, mely a végrehajtás folytatásának az uj jogosított javára való elrendelésére hivatott. Ez a bíróság pedig ebben a végrehajtási ügyben a végr. törvény 17. §-a értelmében a szamosujvári kir. járásbíróság, mint amely 1904. márczius 1-én 1904. V. 310/1. sz. a. a kielégítési végrehajtást az átengedett 5000 K és jár. erejéig elrendelte. Minthogy pedig a dési kir. járásbíróság csak mint megkeresett bíróság járt et s minthogy a végrehajtási eljárásban a rendes bírói illetőségtől eltérésnek nincsen helye, a végzést a végr. törvény 34. §-a s az 1881. 59. t.-cz. 39. §. c) pontja ás az 5S. §. alapján hivatalból meg kellett semmisíteni. 1908. május 6. A kir. közjegyzőt, mint birói megbízottat az árverés körüli eljárásáért az 1880: LI. t. c. 25. g-a értelmében a tárgyak értékének megfelelő s az eltöltött idő szerinti munkadíj illeti meg. 1457—1908. I. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla a kolozsvári gazdák hitelszövetkezete végrehajtatónak Gy. János végrehajtást szenvedő elleni, a kolozsvári kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság által 1908. évi januárius hó 28-án 1281. szám alatt kelt végzéssel elintézett árverés iránti telekkönyvi ügyében. végzett. A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzésének azt a részét, mellyel a kiküldött kir. közjegyzőnek az árverés alkalmával felmerült dijait 16 koronában állapította meg. a végzés egyéb részégek érintetlenül hagyása mellett megváltoztatja: a kiküldött dijait 26 koronában állapítja meg. Indokok. A kir. közjegyzőt, mint birói megbízottat az árverés körüli eljárásáért nem ugyan az általa külön címeken felszámított egyes összegek, hanem az 1880: LI. t. c. 25 §-a értelmében a tárgyak értékének megfelelő s az eltöltött idő szerinti munkadíj illeti meg, de miután az 1908. januárius hó 10-én felvett árverési jegyzőkönyv tanúságaként az árverés d. e. 9 órakor vette kezdetét s csak az nap d. u. 2 órakor nyert befejezést; minthogy továbbá a kolozsvári kir. adóhivatalnak az elsőbirósághoz intézett átirata szerint az évnek januárius havában a kir. adóhivatal a birói kiküldöttektől a birói letétbe helyezendő pénzt vagy értéktárgyat d. e. V^9-töl csak d. u. V2I óráig veszi át: ezek szerint kétségtelen, hogy az árverés tényleges megtartása s a bírói megbízással összefüggő letétbe helyezés a fenforgó esetben egy nap alatt nem volt elvégezhető s igy a kir. közjegyzőt szóban forgó működéséért IV2 napra eső díj illeti meg. Büntető jogból. A büntető tkv. 355. §-ához. A kolozsvári kir. ítélőtábla sikkasztás vétségével vádolt H. Gy. elleni ügyben itélt. Mindkét alsófoku bíróság Ítélete a Bp. 437. §. 3-ik bekezdése értelmében a 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisíttetik s vádlott Huber Győző a terhére rótt vád és következményeinek terhe alól a Bp. 326. §. 1-sö pontja alapján felmentetik. Indokolás. Az alsófoku bíróságok vádlottat a btkv. 355. §-ba ütköző s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében mondották ki bűnösnek azon tényállás alapján, hogy a tulajdonjog fenntartásával F. Gy. és fiai czégtöl vásárolt varrógép hollétét nevezett tulajdonos előtt eltagadta, s az ítéletek indokolása szerint azon körülményből a gép elidegenítésére lehetett következtatni. Minthogy azonban ezen tény megállapításából nem lünik az, hogy a tulajdonos czég jogosított volt-e a vádlottnak eladott gépet ettől visszakövetelni, s a gép hollétének eltagadása a btkv. 355. §-ba ütköző sikkasztás vétségének ismérveit egymagában ki nem meriti, az alsófoku bíróságok nyilvánvalóan tévedtek, a midőn vádlottnak ezen cselekményét, mely a megállapítás szerint bűncselekményt nem képez, ennek minősítették, miért is ítéleteiknek a hivatkozott §§. alapjáni megsemmisítésével vádlottat e vád alól felmenteni kellett. 1907. évi szeptember hó 10-én.