Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 26. szám - A kutya által okozott testi sértés esetén a kutya gazdájának büntetőjogi felelőssége

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI RIR- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 26. számához. Kolozsvár, 1908. május 14. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Az alperes által érvényesíteni kívánt töliwekkeí való közösülés kifogása (exceptic plurinm conenhentium) pedig az Optkv. hatályának területén azért nens foghat helyet, mert az Optkv. 163. §-lban felállított vélelem ezt kizárja. Az Optkv. hatályának területén kifejlődött gyakorlat, valíintint e kir. ítélőtábla állandó gyakorlata is az Optkv. 168. §-ban foglalt rendelkezés mellett a feslettség bizonyítását megengedhetőnek találja ugyan, a feslettség azonban csak akkor forog: fenn, ha a nő a közösülést egy időszakban többekkel üzletszerűen, szemérmetlen módon, vagy a női szeméremérzet hiányára valló magaviselettel üzi. A természetes gyermek az optkv. 165. §. rendelkezése szerint kizárva van a család jogaiból és tartáshoz való igénye, figyelemmel arra, hogy az 18?7. XX. t.-cz. 11. §. 2. és 3. bek. a törvénytelen gyermekek tartását és nevelését tárgyazó kötelezettségre nézve a fennállott jogszabályokat érintetlenül hagyta, az optkv. hatályának területén az optkv. 167 és 168. §§. rendelkezésein alapszik. 1908. G. 692—2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróség P. Anna panorohábai lakós felperesnek, Sz. Károly puji ügyved által képviselt V. Vaszilia és Iliúné ponorohábai lakós alperes ellen atyaság elism. és jár. iránt a puji kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1907. Sp. Ií. 746/6. sz.u ítélettel befejezett felperesnek felebbezése folytán pedig a dévai kir. törvényszék által az 1908. évi február 24-én 1908. D. 28/2. szám alatt hozott Ítélettel elbírált sommás perében felperesnek az 1908. márczius 7-én 1908. D. 28 3. szám alatt és alperesnek 1908. márczius 7-én 1908. D. 28/4. szám alatt beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1908. évi május hó 2. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének a perköltségek tekintetében helyt ad, a felebbezési bíróság Ítéletének ama részét, mely szerint a perköltségek és felebbezési költségek a peresfelek között kölcsönösen megszüntetve lettek, megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 80 K perbeli, 25 K felebbezési és 30 K 30 fill. felülvizsgálati eljárási részköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Egyebekben a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad Indokok: A felebbezési bíróság ítéletét ugy felperes, mint alperes felülvizsgálati kérelemmel támadták meg s kérelmüket mindketten az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) és c) pontjaira alapították. Alperes első sorban is a ténymegállapítás helyességét támadva, eljárási jogszabálysértéskéat azt hozta fel, hogy a bíróság felperes eskü alatti kihallgatásával alaki jogszabálysértést követett el s e kihallgatás eredményét szabályellenesen vette ténymegállapításának alapjául. Ez a panasz nem bír megállapítható alappal, mert az 1893. XVIII. t.-cz. 95. §. értelmében a bíróság hivatalból is elrendelheti bármelyik felnek eskü alatti kihallgatását, ha valamely döntő körülményre más bizonyíték egyáltalában nem forog fenn, vagy a bizonyíték kiegészítése válik szükségessé, tehát felperes eskü alatti kihallgatásának elrendelésével és foganatosításával, valamint az eskü bevételével a bíróság eljárási jogszabálysértést nem követett el és pedig annál kevésbbé, mert a S. E. 197. §. 2. bekezdése szerint figyelembe vehető bizonyítékok szerint a S. E. 95. §. 4. Lokezilósében szabályozott kötelező eljárás esete nem forgott !'•-•;.n. Azt is panaszolja alperes, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett azáltal, hogy alperesnek amaz állítására, hogy P. Anna V. Stefán előtt bkösagoaj kívül beismerte volna, hogy alperessel sohasem közösült és hogy a kk. P. Anna nem tőle, hanem más harmadik személytől származik, a bizonyítás felvételt nem rendelte el és a feladott tanút nem hallgatta ki. Ez a panasz szintén nem alapos, mert felperes eskü alatti kihallgatása rendén az alperes által bizonyítani kívánt ténynek az ellenkezőjét vallotta, tehát az ügy érdemi elbírálására most már \iam bír ügydöntő fontossággal az alperes által bizonyítani kívánt jelzett ténykörülmény annál kevésbbé, mert a felebbezési bíróság eljárási jogszabálysértés nélkül bizonyítottnak fogadta el, hogy a gyermek nemzési idejéül vélelmezett kritikus időn belül alperes felperessel nemileg közösült. Alperes a bizonyítékok mérlegelését is panasz tárgyává tette, azonban ez a bírói meggyőződés körébe esvén felülv. tárgyát nem képezheti. Az alperes által érvényesíteni kívánt többekkel való közösülés kifogása (exceptio plurium concubentium) pedig az Optkv. hatályának területén azért nem foglalhat helyet, mert az Optkv. 163. §-ban felállított törvényes vélelem ezt kizárja. A közösülésből eredő fogamzás ugyanis, mint élettani tény, bizonyítás tárgyát nem képezheti s e kir. Ítélőtábla területén érvényben álló Optkv. e természetes atyaság bizonyításául megelégszik azzal, hogy a fogamzási időn belül való közösülés ténye bizonyittassék, ez pedig a jelen perben bizonyitásást nyert, mert a kir. törvényszék ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint fel és alperes oly időben, amely a gyermek nemzési idejéül a törvény által felállítva van, azaz a szülés napjától visszafelé számítva hatnál nem kevesebb és tíznél nem több hónapon belül, huzamosabb időn át együtt éltek és ezalatt az idő alatt nemileg közösültek, tehát a felebbezési bíróság a törvény erejénél fogva helyesen tekintette és jogszabálysértés nélkül mondotta ki alperest a törvénytelen gyermek atyjának. A plurium concubentium kifogását alperes oly értelemben is felhozta, hegy felperes nőnek több törvénytelen gyermeke van s a jelen perben vitássá tett nemzés kritikus ideje alatt is felperesnő többekkel közösült s igy feslett életű, ami a természetes atyaság kimondását és megállapítását az Optkv. hatályának területén is kizárja. A kir. ítélőtábla ezt a panaszt sem tekintette megállható alappal bírónak. Az Optkv. hatályának területén kifejlődött ggakorlat, valamint e kir. Ítélőtábla állandó gyakorlata is az Optkv. 163. §-ban foglalt rendelkezés mellett a feslettség _bi:onyitását megengedhetőnek találja ugyan, a feslettség azonban csak akkor forog fenn, ha a nő a közösülést egy időszakban többekkel üzletszerűen, szemérmetlen módon, vagg a női szeméremérzet hiányára valló magaviselettel üzi. Alperes azonban a fennebb érintett kritikus időre vonatkozóan a felebbezési bíróság ítéletében foglalt ténymegállapításból kitetszöen oly tényeket, amelyek alapján felperes leslettsége megállapítható volna, nem igazolt. Felperes a felebbezési bíróság ítéletét a tartás összegéről rendelkező részében támadva meg azt panaszolja felülvizsgálati kérelmében, hogy a kir. törvényszék anyagi jogszabálysértést, követett azáltal, hogy a tartásdijat nem a leszállított keresetnek megfelelően 1904. okt. 13-tól számitandólag, hanem csak a kereset tárgyalása napjától ítélte meg, mivel az Optkv. 1491. §-ban foglalt rendelkezéshez képest a kk. felperes tartás iránti kereseti joga el nem évithető. Felperesnek az optkv. 1481. §-ra való hivatkozása teljesen téves, mert az a családi s személyjogokon alapuló el nem évithető kötelezettségekről rendelkezik ugyan, de a természetes gyermek az optkv. 165. §. rendelkezése szerint kizárva van a család jogaiból és tartáshoz való igénye, figyelemmel arra, hogy az 1877. XX. t.-cz. 11. §. 2. és 3. bek. a törvénytelen gyermektartását és nevelését tárgyazó kötelezettségre nézve a fennállott