Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 25. szám - A részvénytársaság bejegyzése előtti jogviszonyokról

"25. szám. Erdély részi Jogi Közi öny 300 Közvetve támogatja még ezen érvelést a végrehajtási törvény az a rendelkezése, hogy a kiküldött az árverést tartozik a jelentkezés sorrendje szerint kitűzni. Már most ha a kitűzött árverés bármely foglaltató jelentkezésére megtartható, akkor e rendelkezés felesleges volna. Ha ugyanis valakinek a jelentkezésére az árverés már kitüzetett, a végrehajtó, — átalva a már kitűzött határnapra — meg kellene tagadja az árverés kitűzését. Egybevelvc a tényeket arra az álláspontra kell helyezkednünk s e §-t olyképpen értelmeznünk, hogy a mennyiben az árverés, a kitűzést kérő fél jelentkezésére tényleg megtartatik, ez azzal a hatálylyal tartassék meg, hogy ezen egy eljárással alkalom adassék az összes — a kitűzés napjáig zálogjogot nyert — hitelezők kielégítésére. Maga a törvényszöveg is e mellett bizonyít azzal a kifejezéssel : „foglaltató és felülfoglaltató követelésének kielégítésére.'' Ha t. i. az árverés valósággal megtartatik, ha tényleg lesz vételár, abból kell, hogy az összes követelések kielégíttessenek, mindaddig mig a vételár ki nem merül. Ám meglehet, hogy a törvény alkotása idején nem ez az elv vezérelte a törvényhozót, annyi azonban bizonyos, hogy a mai fejlődött viszonyok között a másik értelmezés legalább is méltánytalan volna és semmi esetre sem oltalmazná meg sem az adós, sem a hitelező érdekét. Xf 0 részvénytársaság bejegyzése előtti jogviszonyokról. Irta: Kuncz Ödön dr. Ezen feltételesség mellett az alapítók által köthető ügyletek egyéb korlározás alá is vannak vetve. Az alapítók fontosabb ügyleteket a fenti hatálylyal csak akkor köthetnek, ha azok a tervezetbe felvétettek, vagy pedig ha azoknak kötésére egyszerre történő alapitás esetén az összes alapítók, fokozatos alapitás esetén pedig az egész alaptőkét jegyző összes részvény aláírók kölcsönös meghatalmazást adnak. Ezen különös meghatalmazásnak gyakorlati jelentősége rendszerint az ugyanerre történő alapitás esetében van, mert a megalakulandó rtság alaptőkéjét jegyző alapítók között létrejövő megállapodás valamennyi ügylet megkötésére felhatalmazza az alapitókat. Fokozatos alapitásnál a részvényaláirókkal való érintkezés nehézkessége is javallja a fontosabb ügyletek megkötésére vonatkozó meghatalmazásnak, a tervbe való felvételét. Az alapítók meghatalmazási körének ezen korlátjain kivül a már megalakult részvénytársaságnak jogában áll a reá nézve hátrányos ügyleteket kifogásokkal megerőtleniteni vagy érvényességűkben megtámadni. így különösen megtámadhatja a rtság kellő indokból azon ügyletekből eredő kötelezettségének teljesítését, amelyek az alapítók javára és a rtság terhére köttettek; hasonlóképen megtámadhatja a 3-ik szerződővel kötött ügyleteket, ha rosszhiszeműséget, a szerződés nem kellő teljesítését stb. képes bebizonyítani. A meghatalmazási elmélettel némileg ellentétesnek látszik a K. T. 160. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt azon intézkedés, hogy „Azok, aldk a bejegyzés és kihirdetés előtt a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen felelősek." Nem lehet ennek azonban azt az értelmezést adni, hogy az alapítók által kötött ügyletek joghatálya tisztán az alapitókra vonatkozik. A törvénynek ez az intézkedése csakis azon esetben nyerhet alkalmazást, ha a) vagy a rtság létre nem jön és az alapítók a megalakulás feltételétől független ügyleteket kötöttek, b) vagy a megalakult rtság megtámadja a javára vagy terhére kötött ügyletek érvényességét, c) vagy pedig ha az alapítók meghatalmazási körüket túllépve kötnek a társaság nevében ügyleteket, d) Feltétlenül alkalmazást nyer a törvénynek ezen intézkedése, ha valaki a rtság nevében anélkül, hogy alapító volna, ügyleteket köt. A K. T. 160. §-ának rendelkezése mindenekelőtt a jóhiszemű forgalom érdekeit védi és megakarja nehezíteni azt, hogy a még be nem jegyzett rtság nevében mindenféle, a társaság létrejöveteléhez nem szükséges ügyletek köttessenek. Ennek a felelősségnek jogi természete egészen különszerü, egyéb magánjogi kártérítési felelősség szabályaitól eltérő. A fogadatlan ügyvivő és a K. T. 52. §-ában szabályozott álképviselő felelőssége hasonlít leginkább hozzá. Lényeges különbség azonban az álképviselő felelősségével szemben, hogy inig az álképviselő nem felelős a 3-ik szerződő fél irányában, ha az tudta róla, hogy meghatalmazás nélkül, vagy meghatalmazási jogkörének korlátjait átlépve szerződött, addig K. T.-ünk szerint a rtság nevében eljáró felelős akkor i^, ha a vele szerződő fél tudta, hogy a társaság még nem létezik és igy meghatalmazást nem is adhatott. ' ɧ igy ezen felelősség inkább egy jogpoliciális büntetés jellegével bír, ami magánjogi következményekben bírja tartalmát. Kzek a magánjogi következmények pedig a következők. A szerződő fél követelheti a rtság nevében eljárótól a szerződés teljesítését, avagy a megfelelő kártérítést. Ha a társaság az ügyletet jóváhagyja — a nevében eljáró természetesen szabadul minden felelősség alól. Ez a felelősség tehát nem jelentheti azt. hogy a rtság nevében szerződők és igy a meghatalmazásuk keretében eljáró alapítók is az általuk kötött ügyleteknek jogalanyai lesznek. Mert hiszen nem is volna méltányos, hogy egy jövendőbeli rtsággal szerződéses viszonyba lépni akaró szerződő felet a törvény az ő követeléseit legtöbb esetben kielégíteni nem is képes alapitóval vagy más magánszeméllyel kapcsolja jogi viszonybaamikor sem ő, sem a rtság nevében eljáró nem járult ilyen szándékkal az ügylet megkötéséhez. Épen ezért a rtság által utólag jóvá nem hagyott és nevé, ben kötött ügyletből a 3-ik szerződő félre háramló joghatályok szanálásánál mindig a concrét eset körülményeinek mérlegelése kell hogy döntő szerepet játszék. A megoldásnak egyik módja lehet az alapitónak vagy a rtság nevében eljárónak az ügyletbe való léptetése is, de ez nem azért történik, mert az alapitó a jogok és kötelezettségeknek alanya, hanem mert a károsult szerződő fél a meghatalmazásának korlátjait túllépő alapitónak ezen ex (ficto) contractu kötelezettségbe vonásával (L. Zsögödnek: Fejezetek. II. 2. 975. 1. az álképviselőre von. fejtegetései) is kárpótolható. Ezek szerint tehát a törvény 160. §-ában foglalt rendelkezés semmiféleképen sem gyöngíti meg az alapítók által kötött ügyleteknek a meghatalmazási elem segítségével történő magyarázata helyességét. Az alapitás stádiumában nagy fontossággal bírnak végre azok a jogviszonyok, amelyek a már létesített, de még be nem jegyzett társaság működése folytán keletkeznek. „Tényleg" megalakult a rtság, ha egyszerre történő alapitás esetén az alapítók az összes részvényeket jegyezték és az alapszabályokat megalkották, fokozatos alapitás esetén pedig, ha a részvényaláirók az, alakuló közgyűlést megtartva — annak egyéb tárgyától eltekintve — a részvénytársaság megalakítását elhatározták. Habár a gyakorlati életben nagyon ritkán fordul elő, hogy a bejegyzés előtti társaság ezen tényleges alakjában hosszabb időn keresztül maradjon, mégis a „létesített" rtságban rejlő szervezettség és határozottság megköveteli a R. T. szabályozását, nem is szólva arról az esetről, ha ez az átmeneti állapot a concrét körülmények között hosszabb ideig tart. .Jogi szempontból fontosságot ad ennek az állapotnak az a két körülmény, hogy elsősorban ez a létesített társaság materialiter teljesen azonos a később bejegyzett rtsággal; más részről ez a társaság jogügyleteket köthet és pedig az alapítóknál sokkal nagyobb terjedelemben, amelyek épen úgy mint az alapítók által az alakulandó rtságra tekintettel kötött jogügyletek a bejegyzés pillanatában a jogilag is létesített részvénytársaságban fogják megtalálni eredeti alanyukat. Ami az első körülményt illeti megjegyzendő, hogy a „létesített" rtság egy szervezett magánjogi társaság, amely egyúttal egy részvénytársaságnak minden megkívánható lényeges alkatelemét is magában rejti (mint ahogy Klupathy mondja : ker. jog. tankönyve I. 310 1. „befelé ugyanaz a társaság, amely a törvényes feltételek bekövetkeztével rtságnak tekintendő") és ebből íolyólag a közönséges magánjogi társaságtól eltérve a részvényjogi szabályozásra is igényjogosult. Az uj VKT. 197. §-ában el is ismeri a részvényjognak a „létesített" (errichtete) társaságra való ezen vonatkozását, amidőn az általa tartott közgyűlésekre a bejegyzett részvénytársaságok közgyűlésére vonatkozó törvényes intézkedések megfelelő alkalmazását rendeli el. A bejegyzett és létesített társaság közötti különbség — eltekintve a bejegyzés formájához fűzött mesterséges jogi constitutivus elemtől — főleg a „létesített" társaság által eszközölt ügyleteknek feltételességében rejlik. Ezen ügyleteket jellemzi továbbá, hogy csakis a társaság megalakulására vonatkozhatnak és ennyiben korlátoltak. Példaképen felemlíthetjük ezen ügyletek közül a nem készpénzbeli betétekre vonatkozó szerződések megkötését, azoknak az alapszabályokba való beiktatását, a részvényesek befizetésé-