Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 24. számához. jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Perekben a per tárgya értékéltek megállapításánál a három évi tartás, vagy élelmezés értékének összege az irányadó és pedig mintán a törvény megkülönböztetést nem teszen, tekintet nélkül arra, hogy a követelés már lejárt, vagy le nem járt időre vonatkozik-e. 1908. G. 79/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság özv. P. Mária szül. Stóia bakaresti lakos felperesnek Mi György constantiai lakos alperes ellen atyaság elismerése s gyerektartás iránt a szelistyei kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében végzett: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja s azért dijat és leöltséget az ellenjegyző ügyvéd részére saját felével szemben sem állapit meg. Indokok: Az 1893. XVIII. t.-c. 181. §-a értelmében az esetben ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 400 K. értéket meg nem halad, felülvizsgálatnak nincs helye. A per tárgya értékének megállapításánál a törvény 3. §• szerint járadékok és más időszakos szolgáltatások követelhetését megállapító perekben határozott időtartam esetében az összes nem teljesített szolgáltatások értéke az irányadó. A törvénynek ez az általános rendelkezése azonban az 1907. XVII. t.-c. 2. §-a által a tartási, vagy élelmezési követelést megállapító jogviszony iránti perekre nézve változást szenvedett, mert kimondatott, hogy az ilyen perekben a pertárgya értékének megállapításánál a három évi tartás, vagy élelmezés értékének összege az irányadó és pedig miután a törvény megkülönböztetést nem teszen, tekintet nélkül arra, hogy a követelés már lejárt, vagy le nem járt időre vonatkozik-e. A törvény ezen rendelkezése a 15500—1907. I. M. sz. életbeléptetési rendelet 3. §-nak első bekezdése értelmében a felebbvitel megendhetőségének és felebbviteli bíróság megbatározásának kérdésében a törvény életbeléptekor folyamatban levő ügvekben is alkalmazandó abban az esetben, ha a felebbezési bíróság a határozatot, mely ellen a felebbvitel irányul, a törvény életbelépte után hozta. Minthogy jelen esetben a kereset 1905. év április 26-án indíttatott s ekként a per 1907. XVII. t.-c. életbeléptetése alkalmával már folyamatban volt, minthogy a felebbezési bíróság ítéletét 1908. március 20-án, tehát az 190V. XVII. t.-c. életbelépte után hozta s ennélfogva a törvény 2. §-a a felebbvitel megengedhetősége kérdésében alkalmazást talál, s minthogy a jelen perben követelt 3 évi gyerektartás összege 360 K. s így az járulékok nélkül a 400 K. értéket felül nem haladja, ennélfogva az ilyen esetben felülvizsgálatnak helye nincs. Ez alapon a felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítani kellett s azért mint a törvény által kizárt jogorvoslati beadványért az ellenjegyző ügyvéd részére munkadíjat és költséget saját felével szemben sem lehetett megállapítani. 1908. évi április hó 28. napján. Kolozsvár, 1908. május 31. Csak a ténylegesen nyomorúságra jutott szülőket kötelesek a gyermekek eltartani. (Optkv. 154. §.) líe különben is oly családi viszonyban levő felek között, mint a minőben a felperes, mint vő és az eltartott B. .ínon. mint após va rnak, az a vélelem, hogy a'tartás ingyenes és ebből folyőíag előzetes kikötés nélkül családtagok között tartásdíj rendszeresen nem követelhető, 1908. G. 50/4. szán). A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság ítélt ' A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok : A felebbezési biróság Ítélete ellen felperes adott be felülvizsgálati kérelmet, melyet a S. E. T. 185. §. a) pontjára alapított. Azt nehezteli, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az Opíkv. 154. § át mellőzve, alperessel szemben az Optkv. 1042. §-a rendelkezésére tekintettel, kereshetőségi jogát meg nem állapította s ennek folyományaként keresetével elutasította. A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A felebbezési biróság az első biróság ítéletéből átvett s a S. E. T. 197. § a értelmében, a felülvizsgálati eljárásban irányadóul szolgáló tényállás szerint, alperes felperessel szemben a B. juon eltartását illetően semminemű kötelezotlsécet nem vállalt. A tényállás felülvizsgálattal meg nem támadtatván, nem lehet szó annak megállapításáról sem, hogy az eltartott B. Juon ténylegesen nyomorúságba jutott, mert e részben nincs ténymegállapítás. Ily körülmények között nem forogbat fenn az Optkv. 1042. §-ára alapított anyagi jogszabálysértés, mert csak a tényleges nyomorúságra jutott szülőket kötelesek a gyermekek eltartani. (Optkv. 154. §.) De különben is oly családi viszonyban levő felek között, mint a minőben a felperes, mint vő és eltartott B. Juon, mint após vannak, az a vélelem, hogy a tartás ingvenes és ebből folyólag előzetes kikötés nélkül családtagok között tartásdíj rendszeresen nem követelhető. Ezzel szemben tehát felperesnek oly határozott tényeket kellett volna felbozni és igazolni, amelyekből a tartás dijának megtérítése iránti kötelezettség alperessel szemben megállapítható. Ilyeneket azonban felperes a perben fel nem hozott. A felülvizsgálati kérelem eredményre nem vezetvén, felperes a felülvizsgálati eljárással okozott alperesi költség megfizetésére a S. E. T. 204. §. értelmében alkalmazást találó 168. §. alapján kötelezendő volt. Az ügyvédi dijak megállapítása az 1868. évi LIV. t.-cz. 252. §-án alapszik. 1903. évi április hó 13. napján. Az optkv. 1135. $-íioz. A letétel a teljesítés jogi hatályával csak akkor bír, ha a letétel jogszerű volt; az a kérdés azonban, hogy az optkv. 1425. §-a szerinti letétel jogszerű volt-e, csak a törvény rendes utján dönthető el, még pedig vagy önálló kereset, vagy kifogás alapján. A 39435/881. sz. rendelet lO. §-bau foglalt rendelkezéséhez képest a letéti kérés elintézése alkalmával a biróság hatásköre csak arra terjed ki, hogy a letét el vagy eí nem fogadása felett határoz s erről a letevő felet, valamint az érdekelt felvételre jogosítottat, h:i ismeretes, értesíti s a letéti hivatalt további eljárásra utal sitja. A letevő annak kiutalását nem is kell kérje, hanem a letevésről értesülést nyert hitelező érdekében áll a letét