Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - A pártfogó ügyvédek s oz ügyvédi kamarák

24. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 289 az J848-ki nagy változás ismeretlen dolog. Az emiitett Tervezet 525. §-a szerint ingatlan tulajdonának átruházásához telekkönyvi bejegyzés szükséges és az 539. §. szerint ez a telekkönyvi bejegyzés bekebelezés által történik, melynek joyiáltozlató hatálya közvetlenül beáll; sőt az 549. §. szerint általános szabály, bogy a szerző javára, még a telekkönyv helytelen tartalmát is helyesnek kell tekinteni, csakhogy a bekebelezésnek jogváltoztató hatálya legyen minden áron. A telekkönyvi bejegyzés tehát nem fogalom, hanem jogforrás; a telekkönyvi tulajdon nem vélelem, hanem maga a dolog telekkönyvi tulajdonjog szerint vindikálva és szembeállítva a valódi tulajdonjoggal. Ez a Tervezet az uralomra jutott magyar jogászi közvélemény lefolyása alatt készült. Ily körülmények között, ha elveim némelyikét birák és ügyvédek előtt fölemiitettem: nagyot néztek, hihetetlen dolog állott előttük; elméleti tudósaink nem is törték fejüket eddig a nagy változás okaival és horderejével, főbb dolgokban csendesen lemásolják egyik tankönyvet a másik után, ki van mondva, hogy radikális reform, pláne uj rendszer, nem szükséges. Beküldtem elveim foglalatját a budapesti magyar Jogászegyletnek, ez visszaküldte, mint hasznavehetetlent. És — nem restellem bevallani ezt, mert bár — mondhatni — egyedül állok elveimmel a nyilvánosság előtt, azért azok győzelmét mégis biztosan hiszem, mivel azok józanságát és szükséges voltát az élet mutatta ki; a miért a conservativismvs kényelmessége, mondjuk hanyagsága, elmulasztotta szükséges vizsgálat alá venni az ősiség megszűntének és a telekkönyv beállításának lényegét és horderejét, ez a mulasztás, a praktikus jogi élet kikerülhetetlen követelésének teljesítését meg nem akaszthatja sokáig. A régi rendszerben való tervezgetés czéltalan bármely téren, a telekkönyvi rendtartás terén is. Ingatlan jogrendszerünk a mult század közepén nem kisebb változáson ment keresztül, mint csillagászati rendszerünk a Kopernikus idejében. Ma más ;i számítás! Gyakorlati emberek nekem és elveimnek igazat kell adjanak, az elméleti tudósok ha késnek is, nem olyan nagy baj. Kopernikus is 1000 esztendő múlva jött Ptolemens után, azért tényleg csak a föld forgott a nap körül. Gyakorlati jogászok kell alkalmazzák először az elveket, ügyvédek és birák; majd aztán jönek a professzor urak is; legkésőbb aztán megfognak érkezni a magyar kodifikátorok. (Vege.) ^ 9 pártfogó ügyvédek s oz ügyvédi kamarái!. A pártfogó ügyvédi tiszt alól való felmentés kérdésében egymás után nyilatkoznak a kamarák, az igazságügyminiszter már ismertetett rendeletével foglalkozva. Legutóbb a szegedi és balassagyarmati kamara állásfoglalásáról nyertünk értesítést. A szegedi kamara a kérdésre a következőképen nyilatkozik; „A pártfogói tisztség alól való felmentést tárgyazó 2232—9J8. I. M. sz. a. kelt leiratra szabadjon e helyen véleményünket megismertetni. Igaz, hogy a leiratban idézett törvényhelyen a peres ügy alaptalan volta, mint ,,fölmentési ok", nincs felemlítve. Csakhogy pártfogó ügyekben az ürts. 27. §-ának 5. pontja az ügyvédi kamara választmányát nemcsak a kirendelésre utalja, hanem ily ügyekben való véleményezésre is feljogosítja, már pedig, ha a szegény jogos peres ügynek szorgos megvizsgálása alapján a választmány azt látja, hogy a birói uton érvényesíteni kívánt igény „nyilvánvalóan" alaptalan (világosan igazságtalan), ugy — szerintünk — a már kirendelt pártfogó a tisztség alól fölmentendő, avagy pártfogó ki sem rendelhető, mert ily perekhez, az ürts. 69. § a) pontjának t;ltó rendelkezésénél fogva, jogsegélyt nyújtani nem szabad." A balassagyarmati kamara álláspontját még részletesebben fejti ki a következőkben: B Sérelmesnek kell tekintenünk Nagyméltóságodnak 2232—VI. 1908. szám alatt kibocsátott azt a rendeletét, melyben arra való utalással, hogy az ügyvédi kamarák a vagyontalan perlekedők részére kirendelt pártfogó ügyvédet s ennek kérelmére az 1874. XXXIV. t.-cz. 28. § alapján ugyan e törvény 50. §-ának ellenére, tisztje alól, mert a pártfogolt által érvényesíteni kivánt peres igény alappal nem bir, felmentik, a kamarákat a jövőben ily felmentésre irányuló kérelmek elutasítására hiyja fel azzal, hogy ha a kirendelt pártfogó ügyvéd a pernek a pártfogolt által kivánt megindítását vagy a már megindított perben való közreműködését az 1874. XXXIV. t.-cz. 47. §, illetve 69. §-ának a) pontja alapján kötelességszeiüan megtagadja, az ügyvédi kamara a fél esetleges panasza alapján lesz hivatva az ügy ved eljárásának helyes vagy helytelen volta fölött határozni. Mi ezt a rendelkezést gyakorlatilag kivihetetlennek, de egyúttal a törvény szellemének meg nem felelőnek tartjuk. Kamaránk ugyanis eddig a felmerült esetben mindenkor s következetesen akként járt el, hogy a felmentést csakis abban az esetben adta meg, ha a kirendelt ügyvéd a kivánt peres igénynek alaptalan voltát a féltől felvett tényirat közlése mellett okmányszerüleg kimutatta. Meggyőződésünk szerint ez az eljárás az az 1874. XXXIV. t.-cz. 47. és 69. §§-ok a) pontjában foglalt intézkedéseknek teljesen megfelel s ugyan e törvény 50. § ával ellentétben nem áll. Mert igaz ugyan, hogy az utóbbi § taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, melyekben a pártfogó ügyvéd a képviselet megtagadására jogosult, de másfelöl az is kétségtelen, hogy törvény tiltja el az ügyvédet attól, hogy mások jogainak kijátszására magát eszközül felhasználni ne engedje, világosan igazságtalan ügyekben konokul perlekedőket képviseljen s a felek részére nyilván haszontalan és alaptalan beadványokat szerkesszen. Az is kétségtelen, hogy ily esetnek fennforgását elbírálni első sorban az ügyvéd hivatott s ebben meggyőződése szerint jár el. Kézen fekvő tehát, hogy ezt a meggyőződését annak a hatóságnak az elbírálása alá bocsátja, mely egyidejűleg az ö fegyelmi hatóságát képezi s amely ha különben jár el, öt fegyelmi eljárás alá vonhatja. A kamaránk által elfogadott gyakorlat abból indul ki, hogy annak elbírálása: vájjon kötelességszerűen tagadta-e meg a képviseletet a kirendelt ügyvéd vagy sem, kizárólag az ügyvédi kamara hatásköréhez tartozván, amennyiben hozzá ily eset bejelentetik s a megtagadás törvényes követelményei fennforognak, a pártfogó ügyvéd részére a leimentvényt megadhatja s megadja anélkül, hogy a fegyelmi panasz beérkeztét bevárni, ennek folytán az ügyvédet nyilatkozattételre felhívni s azután fegyelmi uton dönteni lenne köteles. Ezen eljárásnak törvényszerűségéhez kétség nem férhet s eredményében éppen oda vezet, amit a rendelet elérni kiván. Az ügy, mely később panasz tárgyává leket, már ott fekszik a kamara előtt, de ott van már az ügyvédnek megkövetelt nyilatkozata is a kérvény tartalmában s azt az arra törvény alapján hivatott hatóság bírálja el. Nyilyánvaló, hogy ez az eljárás a rendeletben követendőnek előírtnál nemcsak rövidebb, az ügyvédet nemcsak attól mentesiti, hogy fölösen indokolatlanul fegyelmi panaszok alanyárá tétessék s a konok perlekedőknek tápot nyújtson, hanem mayának a félnek törvényben biztosított jogán a legcsekélyebb csorbát sem ejt, mert kamaránk a kérelemnek ugy elutasítását, valamint a felmentő határozatot is a féllel is közli, akinek az ellen, ha azt sérelmesnek találja, jogorvoslattal élni mindenkor szabadságában áll. Eljárásunk helyes volta mellett bizonyít az is, hogy felmentő katározatunkat az érdekelt fél egyetlen egyszer sem támadta meg felebbezéssel, nyilván azért, mert annak indokolásából támasztott igényének alaptalan voltáról maga is meggyőződött. Arra nézve tehát, hogy a felvetett kérdés csupán min fegyelmi ügy oldassék meg s a kirendelt ügyvéd a biróságokat egy nyilyán alaptalan peres ügy ellátásáyal terhelje meg, jogi érdek és szükségesség fenn nem forog. Az itt elmondottak indítottak minket arra, hogy a kiadott rendelettel szemben Nagyméltóságodhoz felírjunk s a rendelet hatályon kívül helyezését kérjük.