Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - A részyénytársaság bejegyzése előtti jogviszonyokról

290. Erdélyrészi Jogi Közlöny 24. szám. Sikertelenül. Ámde a kérdést annyira fontosnak és a kamarák részére törvényileg biztositott autonómiára annyira hátrányosnak tartjuk, hogy a rendelet visszavonását ez uton kérelmezni nem késünk'". A kamarák ily egyértelmű állásfoglalása mellett kizártnak tartjuk, hogy az igazságügyminiszterium sérelmes rendeletét tovább is fenntartsa s igy a pártfogó ügyvédek amúgy is terhes helyzetét esetleg indokolatlan fegyelmi zaklatásokkal nehezítse meg. X 9 FészyénytáFSüság bejegyzése előtti jopiszonpM. Irta : Kuncz Ödön dr. Az alapítás közben felmerülő jogviszonyok között legnagyobb fontossággal birnak azok, amelyek fokozatos alapítás esetén az alapítók és részvény aláírók között alakulnak ki. A részvényaláirók összesége alakuló közgyűlés előtt annyira szervezetlen és tisztán az alakitandó részvénytársaság alaptőkéjének összehozására irányuló szándékban birja egyedüli összekötő kapcsát, hogy még magánjogi társaságnak sem minősíthető. (Nagy Ferencz szerint: embryonalis képződmény.) És itt nem is az alapítók társasága áll szemközt a részvényaláirók társaságával, hanem az alapítók társasága a részvényaláírókkal. Az alapitókat a részvényaláirókkal a részvényaláirás ténye hozza jogi viszonyba. A részvényaláirás a részvényaláirónak az alapitókhoz intézett szerződési ajánlata, amely az alapítók által elfogadtatván fogja a részvényaláiró jogait és kötelességeit perfectuálni. A részvényaláirás mindenekelőtt az aláírónak arra vonat- j kozó kötelezettségét állapítja meg, hogy ö tagja fog lenni az alapítandó részvénytársaságnak, amennyiben annak megalakítását az alakuló közgyűlésen megjelentek többsége elhatározza. És míg egyrészről felruházza a részvényaláirót a tagokat illető valamennyi jogosultsággal: másrészről a részvény névérték befizetésének kötelezettségét is rójja reá. A részvényaláirás másik joghatálya, — amely fontossággal az alapítás folyama alatt bir — az alapitóknak a részvénytársaság létesítésére való hallgatólagos felhatalmazása. A részvényaláiró ugyanis, ha egy általános felhívást kibocsátó magántársaságnak ajánlatot tesz a részvényaláirási szerződés megkötésére, ezen tényével fel is hatalmazza azt a társaságot arra, hogy a vele közölt tervezet alapján mindazon cselekményeket teljesítse, amelyek a tervbe vett részvénytársaság létesítéséhez szükségesek. Az alapítók tehát a jövendőbeli társaság tagjait képező részvényaláiróktól kapnak meghatalmazást és ilyenformán érthető és elfogadható az a jogi magyarázat, amely az alapítás tartama alatt a részvénytársaságra való tekintettel, az alapítók által kötött ügyletekből keletkező jogok és kötelezettségek eredeti alanyává a később létesülő részvénytársaságot teszi. Közelebbről világítva meg ezt a felfogást: amennyiben a részvényaláirásban észrevett meghatalmazás helyesen jellemzi a részvényaláirók és az alapítók közötti jogviszonyt, nem emelhető kifogás az ellen sem, ha a jövőbeni részvénytársaságot akaratukkal létesítő részvényaláiróknak a részvénytársaság létrehozására adott meghatalmazását a már megalakult részvénytársaság szempontjából olyan módon értelmezzük, hogy az alapítók által ennek alapján létesített jogok és kötelezettségek közvetlenül a létrejött részvénytársaságban találják egyedüli és eredeti alanyukat.1 1 Az alapítók által létesített jogok és kötelezettségek alanyainak meghatározása az elméletben meglehetősen vitás. Az ellenkező vélemények között különösen nagy szerepet játszanak Ringnek és Labandnak elméletei. Ring szerint az alapítók az alakulandó részvénytársaságnak törvényes képviselői, akik nevében járnak el és szereznek számára jogokat és kötelességeket. Lahand szerint az alapítók ezen jogoknak és kötelezettségeknek" a tulajdonképeni alanyai, akiktől successio utján szerzi meg ezeket a létesített részvénytársaság. A részvény aláírásban bennrejlő meghatalmazás tartalma azonos az alapi lók rendeltetésével. ük egy részvénytársaság alakítására vállalkoznak és erre kapnak a részvényaláiróktól megbízást. A K. T. 43. §-ában rejlő jogelv értelmében felhatalmazottaknak tekintendők mindazon cselekmények véghezvitelére, amelyek ezen cél megvalósításához szükségesek. Ezen az alapon jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak a részvényaláirók. illetve a jövendőbeli részvénytársaság nevében, anélkül, hogy ezen utóbbi még léteznék.2 A részvényaláirásban foglalt meghatalmazással tehát az aláírók megbízzák az alapitókat azzal, hogy egy. a szervezetben vázolt részvénytársaságot létesítsenek. Ha tehát az alapítók ezen megbízást teljesítve, a részvénytársaság létesítéséhez szükséges előfeltételek reálizálása czéljából jogokat és kötelezettségeket teremtenek, nem lehet ebből azt a következtetést levonni, hogy ezen ügyleteknek alanyai az alapítók lesznek; amiből viszont következik, hogy ezen jogok és kötelezettségek a részvénytársaság megalakulásáig a jogrend által függőben tartatnak és a megalakulás pillanatában eredetileg és közvetlenül kapcsolódnak a létesült jogi személyhez. És ez a tétel nemcsak egy rendkívüli állapot jogi megítélésének és minősítésének módja, hanem igen fontos gyakorlati következményeknél irányadóul veendő indok is. Ezen az alapon magyarázható csak meg, hogy az ilyen ügyletekben szereplő 3-ik szerződő személy a részvénytársaság ellen nem hozhatja föl azokat a kifogásokat, amelyek tisztán az alapítók személyéhez tapadnak. Nem számithatja be pl. a társaság adósa a részvénytársasággal szemben azon követelését, amely őt a vele meghatalmazottként szerződő alapító ellen illeti. Az alapítók által kötött ügyletek jogi természetére igen nagy fontossággal bir az a körülmény, hogy azok tényleges perfectuálása csakis a részvénytársaság megalakulásakor történhetik és ennek következményeképen valamennyi ügylethez hozzákapcsolódik a részvénytársaság létrejövetelének eme feltétele. Olyan ügyletek tehát, amelyek ezen feltételességet jogi természetükből kifolyólag nem tűrik meg, az alapítók által a jövendőbeli társaságra tekintettel, nem is köthetők. így például nem vállalhatnak az alapítók a részvénytársaság nevében váltói kötelezettséget, stb. (Vége köv.) Hogy a successio elve itt mennyire tarthatatlan — legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy ha az alapítók saját javukra kötnek ki a részvénytársaság terhére előnyöket, ez esetben a jogok és kötelezettségeknek egy személyben való confusiója állana elő, már pedig a helyes jogi gondolkodással nem egyeztethető össze az az állapot, hogv az alapítók előnyére kikötött jogokkal szemben álló kötelezettségeknek az alapítók akárcsak átmeneti alanyai ís lehessenek. Ugyanezek hasonló jogi inconsequentiák fűződnek a Ring-féle elmélethez, amely a törvényes képviselők javára és a képviseletnek terhére kikötött jogok érvényességét nem tudja ezen esetben kellően megEzen elméletekkel szemben azonban a meghatalmazási elem szemindokolni. előtt tartásával sokkal nagyobb tökéletességgel és következetességgel fejthető ki az alapítók és részvény aláírók közötti jogviszonv. 2 Hasonló ez ahoz az esethez, amidőn a jogrend a posthumus javára jogokat conserval. Csakhogy amig a posthumus személyiségének létrejövetele teljesen független a javára megőrzött jogoktól, "addig az alapítók által kötött ügyletek — amelyeknek alanva ex hunc a részvénytársaság lesz — ezen alany keletkezéséhez feltétlenül szükséges előzmények. Szoktak még az alapítók által kötött ügvleteket — persze leoinkább a magánjogi rendszerije való beillesztés czéljából — a „harmadik javára kötött szerződés" egyik esetének tekinteni. Első sorban azonban nincs szükség arra, hogv a részvényjo"speciális anyagából keletkező viszonyokat a kötelmijog'amusy sem zárt egészet képező rendszeréhen feltaláljuk, másodsorbanpedig^a harmadik javára kötött szerződés analógiája csak részben találó az alapítók által kötött ügyletek jellemzésére. Adduí ugyanis, amig a jövendőbeli részvénvtársaság javára szerzett jogokról van szó, megfelelő az analógia. A részvénvtársaság terhére sfipulált kötelezettségeket azonban nem lehet ezen szerződési faj alá sorozni.