Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 6. [r.]

•288. Erdélyrészi Jogi Közlöny 24. szám zeti talajból kisarjadt jogélet idegen szellemű törvények uralma és szelleme alá kénytelen törni. De ne csak az anyagi jogalkotás, hanem a szervezeti reformok terén is legyen már egyszer vége a germanisatiónak, a német jogászkodás szolgai majmolásának. Itt a súlypontnak collegialis bíróságokról az egyesekre áthelyezése a fő vevérelv. A mily igaz, hogy a kormány és törvényhozás működése meddő, ha a társadalom életnedv-keringése nem ad annak propagáló erőt: oly igaz az, hogy az önmagában üdvös intentiójú és bármily correcte megalkotott intézményeknek is nem maguk a: intézményei-. — a melyek csak holt keretek, formák, — hanem az azokat megvalósító szolgáló emberek adnak tartalmi értéket. A ..jog uralma'' : — ez az eszmény, mely Angliát oly magasra emelte az emberiség szemében, s mely jobban biztosítja ott a közszabadságot a világ minden u. n. „alkotmánybiztositékánál" (mely szó : — csak szó és épp oly csinálmány, mint a német közjogászok u. n. ..alaptörvényééi.) A jog uralma! Ez az, a mi utál minden kathegoriát, skatulyázást és chablont, s a mely úrrá teszi ugy a jogban, mint a közéletben : a becsületet, tudást és az ezeken felépült erős egyéniséget. Ez legyen a magyar igazságügy vezérének — vezére. Ez a csillag, melynek sugarai már Günther legelső felszólalásának alkalmával abban az iszonyú ködben derengeni kezdettek, melyet jogéletünkre a doctrinarizmus borított ; s melyet átsugárzani látunk abból a beszédből is, mellyel uj igazságiigyminiszterünk általános programmját jellemezte. A részletekkel ezúttal bővebben foglalkozni nem akarunk. Nem csak a tér hiánya miatt, de azért is, mert a ki abból a — bár szép series, — törvény javaslat csoportból, a miket a miniszter már a ház elé terjesztett, és a mikről jelezte, hogy a közel jövőben beterjeszteni fogja őket, -— akarja megalkotni a jövendő magyar igazságügy képét: balga módon a csiszoló asztalán heverő kövekből akar következtetni a majdan kész velenczei mozaikra. A közel jövő képe eléggé dus termést igér. A végrehajtás novellája, a büntető novella, a csekkről, az üzletátruházásról, az uzsoráról, a birtokrendezésről, a választási bíráskodásról, az ügyvédi nyugdíjintézetről szóló javaslatokat, — melyek már a ház előtt feküsznek s részben tárgyaltattak — csak bírja megemészteni még e gőzerővel dolgozó ház is a programmszerü időben (a nyári szünet előtt) ha birja; aztán kijut neki a jövőre is: a polg. tvkv. az áru részletügyletről, a telekkönyvről s rendtartásról, btő tvkv általános revisiójáról, a biztosítási jogról, a végleges bírói szervezetről és fegyelmi tvröl, az elitéltek rehabilitásáról, a csavargás, koldulás, iszákosság meggátlásáról, a fiatalkorú bűnösökről, a rendőri büntető bíráskodásról, a tőzsdéről, a sajtótörvényről, ügyvédi rendtartásról s kitudja még mikről szóló törvényekben, melyek a miniszter szerint mind munkában vannak — a dolgozni való; ha ugyan akar dolgozni és — engedik dolgozni. Már t. i. a t. Házat! E rengeteg halomból (melyekről igazán nem tudni, hogy melyik égetőbb sebre a gyógyító szerszám) kettőt nem hagyhatunk itt megemlítés és megjegyzés nélkül. Az egyik az általános polg. tvkv. — melyek megalkotására nézt sokkal inkább vagyunk a miniszter, mintsem a Nagy Dezső nézetén. Ma már ott tartunk (s ezt mi ügyvédek tudjuk igazán), hogy az igazságszolgáltatásnak, az anyagi jognak nincs meg ingatatlan pillére a judikatnra területén. Nem csak nem áll tehát, hogy a folyton kaleidoszkópszerűen fejlődő jogélet nem teszi ajánlatossá a codex sürgős megalkotását: de egyenesen égetően, életbe vágóan követeli. Tökéletes ez a codex ugy sem lesz soha. Sőt. minél később készül el: annál kevésbbé lesz az összhangban a haladó, rohanó élettel s egyszersmind önmagával is. De A teljesen ingoványossá vált magyar jogtalaj már-már elnyeléssel fenyegeti Themis egész templomát! Másik megjegyzésünk a szorosan vett ügyvédi törvényekre vonatkozik. A mekkora hálára kötelezte Günther a magyar ügyvédséget az ügyvédi nyugdíj-törvény erélyes tető alá juttatásával — akkora aggodalomba ejtette azzal a kijelentésével, hogy az ügyvédi rendtartás munkálatai — még igen kezdetleges stádiumban vannak. Szent Isten! Hiszen harmincz év óla vannak és még ma is csak — „kezdetleges stádiumban" ? '. Hajlandók vagyunk azonban ezt a kijelentést a miniszter ismert modestus egyéniségének és annak tulajdonítani, hogy többet tesz, mint a mennyit ígér. Ebben a feltevésben örömmel és őszintén csatlakozunk ama gratulánsok tömegéhez, a kik beköszöntőjét a Házban lelkesen megtapsolták s az egy éves igazságügyért szokatlanul meleg ovatióban részesítették. X Telekkönyvi rendtartás tervezete. Irta : Bölöni László ügyvéd. Az 1818-iki törvények intézkedése az ősiség eltörlésével ketté vágta Magyarországon a jegfolytonosságot s az igy támadt nagy ürt megkétszerezte az osztrák telekkönyvi pátens elfogadása ; a tátongó űr távolában ott maradt a történeti jog külön, innen rajta köztünk ismeretlenül settenkedik az élő jog, amaz a múlt idők begyepesedett mesgyéinek határköveit és czövekjeit mutatja, ez a reformált világ előrehaladó törekvéseinek szükségleteit jelzi. És — az az uralomra jutott jogászi közvélemény, melyet már czikkem legelején említettem, e nagy változást még nem vette észre ; nézze meg bárki dologértö ember az egyetemi és akadémiai tanárok kiadott tankönyveit, meglátja benne, hogy a történeti jog tárgyalása tökéletesen egybe van zavarva az élő jog tárgyalásával (ingatlan jogrendszerünket értem) és pedig annyira, hogy praktikus szakértő egyén alapos distingtiójával se lehet külön választani őket, nemhogy tapasztalatlan fiatal jogászok lehetnének képesek erre ; nézze meg bárki dologértő ember a gyakorlati jogszolgáltatást, azt fogja tapasztalni, hogy a bíróság most 1848. után is még mindig az ősiség szerint osztja az igazságot, a dolog tulajdonának és birtokának fogalma és kritériuma ugyanaz előtte ma is, a mi volt 1848. előtt. Ámde ezen nagy változás horderejének megismerése és méltánylása nélkül pedig uj jogrendszerünket, t. i. azt, melyet e nagy változás megkövetel, az ősiség eltörlése és a telekkönyvek beállítása alapján föl nem építhetjük, telekkönyvi intézményünk reformját — a mit a jelenlegi miniszter is akar — meg nem valósithatjuk, bármiféle tervezgetés dugába dől. Uj vezérelveket kell az uj rendszer megfelelő alapjául lefektetni; el kell ismerni, hogy a tulajdon alanyi megosztása többé leheletlen, mert a dolog tulajdonjoga feltétlen, kizárólagos, egységes és oszthatatlan; el kell fogadni, hogy teljes tulajdonban a tényleges birtok és telekkönyvi tulajdon a valódi tulajdonjog szabad érvényesítésének eszközei és válhatatlanul vannak a valódi tulajdonjog sorsához kötve (tulajdon egysége), ideiglenes kiválásuk esetében sem idézik elő (bér, haszonbér, használat stb.) az alapjog egységének megbontását, mert a tulajdonjog oszthatatlanságánál fogva az ingatan teljes tulajdonában egyedül a valódi tulajdon bír joggal, a tényleges birtok és telekkönyvi tulajdon jognélküli állapot; jó tudni, hogy a mint létezik tényleges birtok és tényleges birtokos, de nem létezik birtokjog, épen ugy létezik telekkönyvi tulajdon és telekkönyvi tulajdonos, de nem létezik telekkönyvi tulajdonjog; bele kell nyugodni, hogy a telekkönyvi tulajdon nem egyéb, mint telekkönyvi bejegyzés, tehát egy fogalom, a valódi tulajdon pedig maga a dolog: el kell hitetni magunkkal, hogy a telekkönyvi tulajdon mint. bejegyzés, lényegére és erejére nézve — ha az anyagi igazság törvényeit szem elől téveszteni nem akarjuk, — nem több mint vélelem avagy föltevés, mely addig él, a inig födi fogalmával a valódi tulajdont. Ezekkel a vezérelvekkel homlokegyenest ellenkeznek a magyar magánjogi Tervezet vonatkozó szakaszai; az 518—524. §-ban nemcsak a közvetlen, hanem még a közvetett birtokos javára is meg van állapítva a birtokjogosultság; a birtokban, eltekintve a tulajdonjogtól, van külön birtokjog. (nem rendőri jog) mely rendes biróság előtti keresetnek képezi alapját; van rendes birtokszerzés, birtokvédelem, birtokátruházás, épen olyan fejezetek és czimek szerint, mint a tulajdonnál, csak úgy. mint 1848. előtt,