Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - Igazságügyi budget

I. évfolyam. 21. szám. Kolozsvár, IÍ>OS. május ER3ELYRESZ11061K0ZL0NV A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTARÁVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜOYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMŰK KATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzck. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József" ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 12. sz. Jlegjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI DI.I: Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: Igazságügyi budget. Irtaí Dr. Deák Albert. — A telekkönyvi rendtartás tervezete. VI. Irta: Bölöiyi László, ügyvéd'. — A pártfogó ügyvédek s a/, ügyvédi kamarák. — A részvénytársaság bejegyzése előtti jogviszonvokröl. Irta: Klincz Ödön dr. — Töivi'nvjavaslat az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. itélötáhláktól. HIRDETÉSEK. X Igazságügyi budget. Irln: Dr. Deák Rlbert. Az igazságügyi költségvetési vita, épen ugy magán viselte az egész budget-tárgyalás jellegét, — mint egy tükördarab azét az egész tükörét, a melyből való. Ennek a lapnak nézőpontja kivül esik a napi és pártpolitikán s ebből a szempontból Ítélvén meg a módosított házszabályok hatását, valamint az egész bndget-vitára: az igazságügyi költségvetés tárgyalására nézt is megállapíthatjuk a reform egy üdvös eredményét, a mely abban áll, hogy az elposványosodás meggátlásának puszta lehetősége véget vetett tényleg a terjengösségnek s lehetővé tette egymagában a budgetvita szokatlanul gyors lepörditését. De a budgetvita árnyoldala is ebben áll. A vita tulggors volt. A lapos hazabeszélés lehetetlensége mintha apathikussá tette volna azokat is, a kik valóban hivatottak lettek volna az alapos hozzászólásra is. Az egy Nagy Dezső beszédét kivéve s eltekintve Issekutz Győző temperamentumos, de inkább polemikus, mint eszmékben produktív hozzászólásától: alig találunk még tarlózni való kalászokat is a sivár mezőn. Maga az előadói beszéd sem nyújtott sokkal különbet a költségvetési számtételek egyszerű recitálásánál s mit sem, mi az általános sablonokon felülemelkedett volna. Ilyformán minden kitérő nélkül siethetünk a miniszteri beszéd felé, mely ezúttal valódi oázisként jelentkezett a sivatagban. Megvalljuk várakozással tekintettünk Günther, az egy esztendős igazságügyér beszéde elé. Dr. Günther Antal a kormányrajutott ellenzék ama régi, kipróbált vezéregyéniségei közé tartozott, a kik előkelő positiójukat (mi ritka erény ez az erények között!) nem szájukkal és könyökeikkel, hanem zajtalan, szerény föllépéssel párosult értékes munkássággal szerezték. Méltán kíváncsiak lehettünk tehát arra, hogy a ki már „ő felsége ellenzékének" abban a szerepében is, melyet Glatston után sokan szeretnek a puszta tagadás parlamenti szervezetének nevezni, productiv munkálkodással tünt ki: mit fog mivelni, mint par exellenee alkotó, mint „ö felségének szolgája"? És érdekelt minket, ügyvédeket, a szorosan vett ügyvédi rendből miniszterré promoveált kartárs. Mert hiszen sokak szerint az ügyvéd sem más az igazságszolgáltatásban, mint Lucifer a mindenségben. Hát igen. A kik azt várták, hogy az újdonsült miniszter egyszerre gyökerestül átalakítja a magyar igazságszolgáltatást, azok csalódtak. Sőt azok is, a kik a mindennap tapasztalható apró hiányok eddigre való elenyésztetését, — de azok is, a kik nagy hangú frázisokat, vagy üres Ígéreteket vártak. Az elébbi: tagadhatatlanul jogos várakozás ; de hiszen az, a ki áz igazságügy bonyolult gépezetét ismeri, az tudja, hogy ezekből az apró bajokból állnak elő a nagyok, mert azoknak száma légió; és tudja, hogy voltakép Sisifus munkája az, a mit végez az igazságügyi adminisztráció. És viszont az, a ki éles szemmel birja áttekinteni ama látkör szélességeit és mélységeit, a mely egy igazságügyminiszter perspectivájául szolgálhat: az tudja csak, hogy nagy, bár egyszerű vezéreszméken sarkaló anyagi és szervezeti alkotások azok, melyek sikeres megoldása egyszersmind ez apró bajok légióinak szanálását is jelenti. Günther miniszter éles szemének és mélyenjáró gondolkodásának tanújele az a pár szó, mely bennünket beszédében legjobban megkapott s melyben valóban uj szellem uralkodásának kezdetét sejtjük, a midőn így szólt: „Nem elég az én felfogásom szerént a jó törvényeknek elkészítése és meghozatala. A törvényeken kivül szükséges egy erős társadalom és ennek a társadalomnak erős közérzülete. Ennek a közérzületnek megteremtésében az initiativát — a magára resortjában — az igazságügyi kormánynak kell megadni; kell azután hozzá jó birói, jó ügyészi és jó ügyvédi szervezet és kell mindezek közreműködésével egy megnyugtató judicatura." Általában jellemzője az igazságügyminiszter e valódi programmbeszédének (mert hiszen ez első terjedelmesebb megnyilatkozását az alkalomnál fogva is ennek kell minősítenünk) az abból pregnanter kicsúcsosodó erős és meleg socialis érzék, a mely fel tudja fogni s egyszersmind hangsúlyozni is azt az örök és nagy axiómát, hogy a törvények és a kormányzat munkája csupán félmunka a társadalom munkája és tekintetbe vétele nélkül. Ugyanabból fakad azaz erősen nemzeties vonás, a mit hejh, de oktalanul neveznek reactionariusnak, mikor voltakép semmi egyéb, mint visszatérés az egyetlen igazi erő-forráshoz a nemzeti talajhoz, a nemzeti egyéniséghez; — melyből életerős nemzeti élet és nemzeti jogélet egyedül fakadhat. Bizzék a miniszter benne, hogy e tekintetben lelkesedéssel támogatja törekvéseit különösen az erdélyi jogász-nemzedék, mely eléggé kitapasztalta, hogy mit tesz az, midőn egy igazán nem