Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 23. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 5. [r.]

23. szám. .Jogesetek Tára 91. dányoknak. a kiadóhivatalban leendő bemutatására végzésileg felhívja, a zsellértelket terhelő szolgálmányok megváltása iránti perekben is alkalmazást kell nyerjen. 1908. Ezs. 3/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla curiális zsellértelket terhelő szolgálmányok megváltása iránt a kolozsvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett és ugyanott 382—1008. számú végzéssel befejezett, felpereseknek felfolyamodása folytán végzett. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja: felpereseket az 5 K másolási dij fizetése alól felmenti. Indokok. Az elsöbirúság a végzés indokaiban helyesen emelte ki, hogy az iratok szerint csak egy példányban beadott s egy feltéttel ellátott 16942—1907. sz. a. felfolyamodás másod példánynyal s 6 felzettel lett volna ellátandó.' Helyesen van kiemelve az is. hogy a 17780—1907. I. M. sz. a. rend. 20. §-a értelmében a S. Ü. .Sz. 60. §-a megfelelően alkalmazandó. Ennek a szakasznak 5. pontja azt irja elő, hogy a hiányzó példányokat, illetően felzetet a felfolyamodó fél költségére a járásbíróság pótolja. Ez a rendelkezés nem szól ugyan arról, hogy az illető felet a hiányzó példány és felzet pótlására fel kell hívni, de ennek mellőzését sem mondja ki s igy az ált. b. ü. 207. §-ának az az intézkedése, hogyha valamely beadvány nem elegendő számú példányokban adatott be: a bíróság a feleket a hiány pótlására s a példányoknak a kiadóhivatalban leendő bemutatására végzésileg felhívja, a zsellértelket terhelő szolgálmányok megváltása iránti perekben is alkalmazást kell nyerjen annál inkább, mert a s. ü. sz. 55. §-a is hason értelemben rendelkezik. Minthogy pedig a kir. Ítélőtábla rendelvénye folytán 5747—1908. sz. a. kelt jelentés szerint felperesek a hiányzó másodpéldány és a felzetek pótlására felhiva nem lettek: a leírási dijnak a felperesek terhére való megállapítása s annak 8 nap alatt leendő lefizetésére való felhívás sem foglalhat helyet. 1908. évi április hó 22. napján. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Knsztrich János, táblai tanácsjegyző. Kereskedelmi jogból. 'Midőn a feladási állomáson kimutatott összsúly a leadási állomáson megállapított összsulylyal azonos, midőn tehát az árnban (zsir) a sulyveszteKégct a göngyölegbe (hordó) való bcszivodás okozza, a ker. törv. 314. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem figyelemmel azon törv. 310. §-ára a kereskedelmi szokás szerint állapítandó meg, hogy a teljesítés helyén ezen áru küldeménynél mit lehetett tekintettel a beszivódásra is, göngysuly fejében leszámítani vagy sulyfölöslegül a vevő javára felvenni? 1908. G. 49/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla M. F. et Comp. kereskedő czég felperesnek, H. Gusztáv kereskedő czég alperes ellen 536 K 90 fill. s jár iránt folyamatba tett sommás perében itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. az alperes részéről beadott válasziratot visszautasítja ; felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felülvizsgálati tárgyalás költsége fejében alperesnek- 8 nap alatt 20 korona költséget fizessen. Indokok : Nincs elfogadható alapja az anyagjogi szabály megsértése miatt emelt ama panasznak, hogy a felebbezési birőság a keresk. törvény 344. §-ának alkalmazását helytelenül mellőzte. Mert helyesen fejtette ki a felebbezési bíróság azt, hogy a pervita eldöntése szempontjából közönbös az a kérdés, hogy teljesítési helynek Medgyes, avagv Wien tekintendő-e ? mennyiben a megállapított s az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadó tényállás szerint, a felperes részéről elküldött áru. alpereshez érkeztéig — fuvarozás közben veszély nem érte, ilyet alperes tagadása ellenében — felperes ki nem mutatott, s ennek megtörténtét kizárja az a megállapított lény. hogy az összsúly az áru átvételekor a feladási állomáson kimutatott összsulylyal azonos volt. Mennyiség hiányáról tehát szó sem lehet, minöséghibát (az áru romlottságát) pedig a peres lelek egyike sem vitatja. Nem is lehet szó tehát arról, hogy a vita tárgyát sulykülömbözet, — helyesebben az áru és a göngy-sulyának megosztása folytán egyik és másiknál a zsiráru tiszta súlyának rovására mutatkozó különbözet a fuvarozás közben bekövetke/c": elvonás (ellopás, kifolyás stb.) folytán keletkezett volna s ekép a keresk. törvény 344. §-ának az áru egészben vagy részben történt elveszéséből, vagy megromlásából eredő kár viselésére vonatkozó rendelkezése ez esetben alkalmazásba nem is jöhet. Döntés tárgyát csak az képezhette, hogy az áru mennyiség, melyet felperes alperesnek nem vitás szerződésük szerint, a göngysuly leszámítása mellett — milyen sulymennyiséget képviselt ? ez irányban pedig a felebbezési bíróságnak a tényállás adataira fektetett döntése anyagjogi szempontból is helyes; s a tényállás szerint megállapított szerződési kikötéseknek s annak a jogszabálynak, hogy a szerződés a felek törvénye, — megfelel. Megemlitendőnek tartja a kir. Ítélőtábla, hogy a per során vita tárgyát képezte felperesnek az az állítása is, hogy a vitás suly külömbözet legalább részben — onnan eredt volna, hogy útközben a hordódongák a zsir bizonyos részét magokba szívták, s vitás volt az a jogkérdés is, hogy a beszivódásból eredő zsírveszteséget az eladó vagy a vevő tartozik-e viselni ? Ebben a tekintetben a ker. törv. 340. §. rendelkezése lett volna szem előtt tartandó, s azt a kereskedelmi szokást kellett volna megállapítani, hogy a teljesítés helyen ezen áru küldeménynél mit lehetett tekintettel a be zivódásra is, göngysuly fejében leszámítani vagy suly fölöslegül a vevő javára felvenni ? Minthogy azonban ebben a tekintetben a kereskedelmi szokás megállapításának mellőzése miatt felperes felülvizsgálati beadványában panaszt nem emelt — e hiány az 1893. XVIII. t.-cz. 203. ij-ához képest felülvizsgálat tárgyát nem képezhette. A kir. ítélőtábla alperesnek a jelen tárgyalás során beadott válasziratát visszautasította, s abban foglalt igazolási kérelmének helyt nem adhatott. Mert a tárgyalásra idéző végzést alperes ügyvédje f. év márczius 19-ik napján vette kezéhez; tehát a mai tárgyalási határnaphoz viszonyítva, a tárgyalási időköz első fele április hó 5-én végződött, ez alatt a 17 nap alatt pedig bőven volt ideje alperes bécsei ügyvfelének, ügyvédjétől utasítást kérni, s a magyar nyelvű iratok szükséges fordítását megszerezni; ennélfogva az a mulasztása, hogy a válasziratot törvényszabta időben be nem adta, elfogadhatóan indokolva nincsen. A felülvizsgálati költség viselését tárgyazó rendelkezés alapját, az 1S93. XVIII. t.-cz. 204. és 16S. §-ában találja. Az ügvvédi járandóságot tárgvazó intézkedés az 1868. LIV. t.-cz. 252. §-án alapszik. 1908. évi április hó 22-ik napján. Kötelmi jogból. IVincsen olyan jogszabály, hogy ha az okirat egyik pontjában valótlan tartalmúnak bizonyult, azt más meg nem támadott pontjában sem lehetne bizonyítékul alkalmazni. Habár az eladó a szerződésnek maga részéről való teljesítését, a haszonélvezeti jog törlése tekintetében, abból kiindulva, hogy azzal nem tartozik, fel nem ajánlott: ez a körülmény az állandó birói gyakorlat értelmében nem akadálya annak, hogy felperes vételár követelésének megfizetésére, s alperes viszont arra, hogy a szerződést ő is teljesítse, kötelezendő legyen. 1908. G. 37/33. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla itélt : Sem felperes felülvizsgálati, sem alperes csatlakozási kérelmének helyt nem ad; a felülvizsgálati költséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok : I. A felebbezési bíróság ítéletében tényállásként az van megállapítva, hogy a kereseti ingatlan vételára nem az adásvételi szerződésben kitett 1007 kor. hanem 1200 kor. volt; erre a vételárra, a vevő-alperes — 72 korona követelésének beszámításával, —• magának az eladó felperesnek 300 koronát, az alcsiki bank részvénytársaságnál átvállalt tartozásra 330 koronát, a csikmegyei nevelési kölcsön pénztárnál átvállalt tartozásra 300 koronát fizetett, a többi fizetés a vételárra alperes részéről nem történvén, a vételárból még 270 korona fizetetten. E tényállásból a felülvizsgálat során a vételár összegére vonatkozó megállapítást alperes a felperes kezéhez történt 300 korona fizetésére, s a 270 korona hátralék megállapítására vonatkozó részt pedig felperes támadta meg.