Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 23. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 5. [r.]

Jogesetek Tára biróság Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítéletét kellett helybenhagyni. A jogerős ítéleteknek az állami anyakönyvvezetövel való közlése iránti rendelkezést a kir. Curia az elsöbiróság ítéletéből az 19U7. XVII. t.-cz. 8. §-ában nyert felhatalmazás alapján 15.0G0—1907. sz. a. kibocsátott I. M. H. 10. §-ában foglalt rendelkezése értelmében mellőzte. (i908. április 24-én. 55Í3 P. 1907.) A polgári perjog köréből. A másodbirőság határozata ellen a perköltség, vagy az eljárási költség viselésének, vagy mennyiségének kérdésében önálló felcbbvitelnek nines helye. 1908. H. 75/2 szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasittatik s azért dij és költség az azt ellenjegyző ügyvéd részére saját felével szemben sem állapittatik meg. Egyszersmind alperes a királyi kincstár részére fizetendő 20 K. birsággal büntettetik. Indokok : Az 1907. évi XVII. t.-c. 5. §-a szerint a másod biróság határozata ellen a perköltség, vagy az eljárási költség viselésének, vagy mennyiségének kérdésében önálló felebbvitelnek nincs helye. Minthogy alperes a másodbiróság Ítéletének csupán a perköltség viselésére és mennyiségére vonatkozó része ellen élt felülvizsgálattal: a törvény által kizárt felülvizsgálati kérelmet a S. E. 193. § értelmében hivatalból visszautasítani s alperest a S. E. 205. §-a értelmében a rendelkező részben irt birsággal büntetni kellett. A felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvéd részére munkadíj és költség a törvény világos rendelkezése ellenére beadott jogorvoslati beadványért saját felével szemben sem volt megállapítható. 1908. évi április hó 13- napján. Felebbezési rendtartásból. A perfeljegyzés a telekkönyvi rendeletek XlV-ik fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelenségre vagry megszűnte okából támasztott keresetek alapján rendelhető ,el. Hogy a kereset ilyen alapon van-e megindítva, csak a kereset tartalmából és adataiból állapitható meg határozottan. Polg. szám: S-V2—9C8. A kolozsvári kir. ítélőtábla a mezőméhesi gör. kath. egyháznak özv. B. Gligorné szül. P. Palagyia és tsai elleni a marosludasi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság által 1908. évi januárius hó 16. napján 05. szám alatt kelt végzéssel elintézett perfeljegyzés iránti telekkkönyvi ügyében véqzetl • A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzésit, melyet Sz. Gergelyné, N. Pánfilimon és N. Gligor részéről is felebbezettnek tekintett, megváltoztatja: a mezőméhesi gör. kath. egyházat perfeljegyzés iránti kérelmével elutasítja s az elsőbiróságot további megfelelő eljárásra utasítja. mert a miként a kir. Curia 11. sz. polgári döntvényében is ki van mondva, a perfeljegyzés a telekkönyvi rendeletek XlV-ik fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott keresetek alapján rendelhető el. Hogy a kereset ilyen alapon van-é megindítva, csak a kereset tartalmából és adataiból állapitható meg határozottan s így a perfeljegyzés elrendelésének alapjául szolgált kereseti felzet alapján a perfeljegyzés annál kevésbbé volt sikerrel kérelmezhető, mert a kérvényhez csatolt felzet szerint a kereset tulajdonjog elismerésére irányul s a tlkvi adatokra is tekintettel a kereset nem az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítását, hanem uj nyilvánkönyvi jog szerzését czélzónak mutatkozik. 1908. márczius hó 18. A jelzálogos hitelező nincs jogosítva a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvény utján a zálogjogi előjegyzés kitörlését szorgalmazni. Sz. 713—908. polg. A kolozsvári kir. Ítélőtábla T. Tódornak V. János ellen az abrudbányai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által 1907. évi november hó 28. napján 6216 szám alatt kelt végzéssel elintézett előjegyzett zálogjog kitörlése iránti telekkönyvi ügyében végzett. Az elsöbiróság végzését helybenhagyja, mert a tlkvi rdts 99. §-a alapján a zálogjogi előjegyzés kitörlését, az igazolás elmulasztása miatt csak azon személy, vagy örököse kérheti, aki ellen az előjegyzés kieszközöltetett s a jelzálogos hitelező nincs jogosítva annak a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvény utján való szorgalmazására, mert annak csak később a végrehajtási árverés foganatosítása után, nyilik alkalma a rangsorban előbb előjegyzett zálogjogot kifogásolni, ha igazolni tudja, hogy az a követelés nem áll fenn. 1908. április hó 1-én. KB. A debreczeni kir. it. tábla 8. sz. döntvényében kifejezett jogelv a: éiőzoen kieszközölt tulajdonjoi/i clöjr<jj/:ésre vonatkozik. Büntető jogból. Mindaddig pedig, amig Magyarország nemzeti jellegét a magyarság adja meg, a magyarság részéről jövő megvetés a közmegvetés fogalmát fedi, különben is nemcsak a magyarság, hanem a magyar állam polgárai a magok összeségökben veendők olyanoknak, akik a magyarság gyaláz óit megvetik. 887—1908. sz. tt A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint felebbviteli büntető biróság itélt : A kir. törvényszék Ítélete a ténymegállapításnak n/zid a helyesbítésével, hogy vádlott az ítélet rendelkező részében megjelölt szavaival sértett P. Adriánnal szemben meggyalázó kifejezést használt — helybenhagyaíik. Indokok : Fomagánvádló P. Adrián ama tett miatt emelt vádat T. György ellen, hogy nevezett a Kolozsvárt megjelenő X. czimü politikai napilap 190T. április hó 24-én megjelent 9ő. számában a „Nyilttér" rovatban „Nyilatkozat" czimmel közzétett czikkben azt állította, hogy: „amikor P. Adrián a magyar nemzetet olyas módon gyalázta — megpofoztam". A kir. törvényszék a vád tárgyává tett cselekményt vádlott beismerése s a becsatolt bizonyíték alapján bizonyítottnak vette és pedig akként, hogy vádlott P. Adrián magánvádló ellen meggyalázó cselekményt követett el. A ténymegállapítást a kir. ítélőtábla is elfogadja azzal a helyesbítéssel, hogy a vád és a bizonyítás eredménye szerint is T. István a vád tárgyává tett cselekményt nem a pofozás elkövetése, hanem az incriminált kifejezések használata által követte el. Az incriminált kifejezések tekintetében azonban a királyi ítélőtábla tévesnek találja a k r. törvényszék ítéletében foglalt amaz álláspontot, hogy „ha a magánvádló valóban gyalázta volna is a magyar nemzetet: ami nincs is bizonyítva, akkor is csak a magyarság körében vetnék meg, nemzetiségi körökben nem jutna erre a sorsra, tehát nem lehetne szó közmegvetésről" — mert a btkv. 258. §-ban meghatározott bűncselekmény tényálladéki alkatelemét képező közmegvetés nem a nyelvi alapon tagozódó nemzetiségek, hanem a magyar büntetőtörvénykönyv hatályának területén levő állampolgárok előtt kell fennforogjon. Mindaddig pedig, amig íMagyarország nemzeti jellegét a magyarság adja meg, a magyarság részéről jövő megvetés a közmegvetés fogalmát fedi, különben is nemcsak a magyarság, hanem a magyar állam polgárai a magok összeségökben veendők olyanoknak, akik a magyarságság gyalázóit megvetik. Tekintettel azonban arra, hogy a kir. törvényszék a vádtárgyává tett cselekményt a btkv. 261. §. 2. tétele szerint minősülő nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétségének minősítette, s e tekintetben, de egyáltalán az elsőbirói ítélet ellen vádlott terhére felebbezés nem lett bejelentve, s minthogy a kir. ítélőtábla is a használt incriminált kifejezéseket meggyalázóknak s a btkv. 261. §. 2. bekezdésében meghatározott becsületsértés vétségének tényálladéki alkatelemeit kimerítve találja: az eJsöbiróság ítéletét helyben kellett hagyja. Kolozsvár. 190S. márczius 25-ik napján. az ált. b. ü. szab. *i07. §-ának az az intézkedése, hogyha valamely beadvány nem elegendő számú példányokban adatott be: a biróság a feleket a hiány pótlására s a pél-