Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 23. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 5. [r.]

23. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 281 Lássuk tehát a fent praeczirozott kérdést! II A tulajdon mint dologi jog, egy meghatározott vagyon tárgyra kizárólagos rendelkező jogot jelent. Egy dolognak egy időben két tulajdonosa nem lehet. Legyen az apadott ingatlan X. a növekedett J.., az esetben concedalnók, hogy a lecsúszás folytán X. tulajdonosa az B. ingatlant, helyesebben az arra tapadóit, vele egybenölt földanyagot használhatja, birtokolhatja, akkor a II. tulajdonosa kizáratik az ő tulajdonának használatából. Ö bár tulajdonosa B. ingatlannak, a mely a csúszás daczára és azóta is teljesen létezik, tehát jogtárgy lenni meg nem szűnt, az tényleg még nem jogtárgy, mert az arra irányuló jogosítványok gyakorlása lehetetlen: megszűnt tehát maga a tulajdon, daczára annak, hogy a tulajdonos jogával fel nem hagyott, sem önként, sem kényszerű jogi tény folytán, sem pedig a jogtárgy a forgalomból ki nem vétetett. Egyik sem lehetséges, sem az, hogy a tulajdonos tulajdonát ne birtokolja, sem az, hogy egy jog megszüntető jogi tény nélkül megszűnjék, elesuszszék. Használhatja tehát a lecsúszott földanyagot X. ingatlan tulajdonosa,? Ném, mert ha használhatná, ezzel jogos állapotnak ismernök el azt, hogy a tulajdonos (J. ingatlan tulajdonosa) kizárható tulajdona birtokából. Ehhez járul még az, hogy J. ingatlan tulajdonosa a mellett, hogy a lecsúszott földanyagot birná, feltétlen joga volna tulajdonából kifolyólag az apadott J. ingatlan birtokához. Oly jognagyobbodásról van szó, a melyet az ellenérdekű jog indokolatlan elenyészte ki kell hogy zárjon. III. A jogok gyakorlásának összeütközése szempontjából is a növekedett tulajdonos érdekében foglalunk állást. Ugyanis az eset az, hogy érvényesülésért harezol egyik részen az egész jogtárgy feletti jog, (X.) másik részen a jogtárgy csak egy csekély része fölötti jognak gyakorlása. A rész feletti jog gyakorlás érdekében az egész feletti jogot félretenni ellene mond a jog összeütközés megoldása azon általános elvének, hogy a fontosabb és nagyobb jogi érdek elöl a csekély és kisebb térjen ki és nem megfordítva. IV. A mig a lecsúszott földanyag a növekedett ingatlanhoz természetben meg nem különböztethetőleg egybetapodva nincsen, adgig azon földanyag ingónak tekintendő, amely tehát tulajdonosa által tulajdonilag követelhető, az Optk. 369. §. szerint és a 388. §. alapján. Hogy az mikor áll be, — ténykedés. Erre való tekintettel bár az 1885. évi XXIII. t.-cz. 8. §-nak praeclusiv időmeghatározása tulajdonjog érvényesítésre itt alkalmazást nem lelhet, az ottani elv itt is alkalmazandó, amely szerint a tulajdonos a dolgát követheti bárhová, és azt vissza is követelheti. A vízjogi törvényben megállapított 1 év mint maximalis időmeghatározás azon feltevésből indul ki, hogy ezen időn tul a parti vetődés úgy sem jelölhető ki a természetben, annál kevésbbé bizonyítható az kiterjedés szerint; eleve sikertelen bizonyításokra fektetett per pedig meg nem engedendő. Jelen esetben ezen 1 év talán tulhosszu is volna, mert egymásfeletti elhelyezkedésben a földanyag eredet szerint egyazon időn belől kevésbbé választható el, mint egymás melletti elhelyezkedésben. Azon időig visszakövetelhető, a mig az szembeötlőleg külön részt képez, tehát még nem képezi integráns részét a növekedett területnek. (E helyt megemlittetik, hogy az 1885. XXIII.-hoz hasonlókig az Optk. 391. §. is hason esetben 1 évi visszakövetelési időt statuál.) V. S ha már kiegészítő részét képezi a növekedett ingatlannak ? Ez esetben mint rész, követi a fődolog jogi sorsát. Azé az, akié a fődolog, tehát a növekedett ingatlan tulajdonosáé. E tekintetben jogi alapot nyújt az Optk. II. rész IV. fejezete a növedékről szóló 401—422. §§-ban, amely helyeken a növedéki;ek kifejtett fogalma alkalmazható a jelen esetben is, mivel a kérdéses földanyag a növekedett ingatlanhoz „újonnan hozzájárult" s mert e hozzájárulás a „tulajdonos általadása nélkül-' a „természet által" eszközöltetett. (404. §.) A visszakövetelésről és a földanyag tulajdonának kérdéséről adott véleményünk is támpontot talál, analogice e törvényhelyekben mivel a 415. §. idegen dolgok összekeverése esetén a többet érő rész tulajdonosát részesiti előnyben mindkétféle anyag tulajdonára nézve; maedificatio esetén pedig általános elvül azon tétel szögeztetik le (417. és köv. §§.), hogy az ingatlan tulajdonát követi a beépített dolog is. Kzek szerint tehát a lecsúszott földanyag tulajdona 20 évi ottaniét után mindenesetre a növekedett (X.) ingatlan tulajdonosáé. Ezt illeti meg tehát a birtok is. Nem befolyásolhatja ezt azon körülmény, hogy az apadott ingatlan tulajdonosa a kérdéses földanyagot a lecsúszás óta használja, mert annak tulajdonát elvesztette a növekedett ingatlan tulajdonosa javára, a növekedett ingatlan tulajdonát pedig, a melynek sorsában a lecsúszott földanyag ezidöszerint bizonyára már régóta osztozik, meg nem szerezte. Teíefcörp rendtartás tervezete. Irta : Bfilöni László iljryvéd. Magyarország kiváíókép mezőgazdasági állam lévén, nagyon természetes, hogy az ingatlanokra vonatkozó jogszabályok kodifikálása egyik első fontosságú föladata az országnak. Törvények készítésénél a magyarok állandóan a németek utánzói voltak és ez nem véletlenségből, sem nem majmolásból történt, hanem történt öntudatosan, azon okból, mert a német hübérrendszer és a magyar adományi rendszer hasonlósága erre utalta a magyarokat, az európai többi alkotmányos államok magánjogi rendszerének különbsége pedig lehetetlenné tette az utánzást. Ez okból, az ujabbkori jogfejlődés idejében is egész a mai napig ezek a hasonló jogrendszerek egymás mellett és egymásra tekintettel haladtak tovább a fejlődés utján, a magyarországi juris prudentia az osztrák tartományok és a nagy németek időközi reformjain tartotta és tartja figyelmét: a magyar magánjogi tervezet ingatlanra vonatkozó szabályai átvétettek az újonnan kodifikált német polgári törvénykönyvből és az ingatlan telekkönyvi bejegyzéséhez elfogadták a magyarok a németektől az általok föltalált uj rendszert, az un. telekkönyvi rendszert. A telekkönyvi rendtartás tervezete is ezen rendszerre szándékszik lerakni a maga alapjait. Mi a lényege és czélja ezen rendszernek? A telekkönyvi rendszer lényegét azon kijelentés képezi, hogy a telekkönyvi bejegyzésnek jogváltoztató hatása van a jogátszállás telekkönyvi pillanatában és czélja ezen szigorú rendelkezés által az ingatlan hitelének és gazdasági forgalmának emelése ; ezen törekvés bizonyos jogrendet feltételez, a jogrend pedig megköveteli, hogy még helytelen telekkönyvi bejegyzés is jogváltoztató hatással bírjon és törvényes oltalomban részesüljön. Elismerik a telekkönyvi rendszer hivei, hogy a jogátszállás egyik rendes előfeltétele a jogelőd anyagi jogosultsága, de követelik, hogy enélkül is meg kell történni a jogátszállásnak, enélkül is jogváltoztató hatása legyen a telekkönyvi bejegyzésnek, ha t. i. a telekkönyv az elődöt jogosultnak mutatja és az utód ennek helytelenségét nem ismeri. Közönséges magyar felfogás szerint ezen rendszerben a telekkönyvi bejegyzés megtámadhatatlan, még ha jogtalan is, hogyha egyidejűleg az ügyletkötő fél tudatlan, tehát ezen rendszer megvédvén egyfelől a jogtalanságot, másfelöl a tudatlanságot, olyan joghatályt tulajdonit a telekkönyvi bejegyzésnek, melynek alapján a végrehajtást is el lehet rendelni. A franczia rendszer is telekkönyvi rendszer, a német rendszer is telekkönyvi rendszer és a telekkönyvi rendszer is telekkönyvi rendszer. A franczia rendszer alapját képezi a tulajdon,a német rendszerét a birtok és a telekkönyvi rendszer alapját képezi. . Semmi, leiekkönyvi rendszer = tkvi rendszer. Hogy jogosulatlan-e valamely bejegyzés és igy van-e vagy nines-e joghatálya, azt a franczia rendszerben megtudjuk, ha a bejegyzést összemérjük a tulajdonnal, német rendszerben a birtokkal. Telekkönyvi rendszer szerint nincs más mit összemérni, mint a bejegyzést önmagával. De nem is szükséges a méregetés és fontolgatás, mert a telekkönyvi rendszer egyenlően elismeri az átruházáskor ugy az anyagi, mint az alaki jogosultság kellékét egyenlő faktornak; vagyis, ha valódi a telekkönyvi bejegyzés, akkor meg van a jogváltoztató határt az igazságnál fogva; ha nem valódi, de figurái, akkor is meg van jogváltoztató hatása az ingatlan hitelének és gazdasági forgalmának emelése szempontjából. Telekkönyvi rendszer szerint tudjuk, mi a beiegyzés joghatálya, t. i, a dologijog feltétlen átruházása: a kinek valamely dolog telekkönyvileg a neve alatt áll, az megtámadhatatlan ezen dologra nézve, a bejegyzéssel a jogátszállás megtörtént alakilag, anyagilag. Én ezt a rendszert chimerának tartom, egy szörnyszülött, melyet mélyen el kell ásni, sokszor kifejtettem okaimat nyilvánosan, akárki bebizonyíthatja reá, hogy e rendszerben megöli az alaki jogosultság az anyagi igazságot, nehezemre esik itten az argumentumokat ismételni, nem is szorult reá e becses lap olvasó közönsége — abban a hitben vagyok. A jogtörténet útmutatása kétségtelenné teszi előttünk, hogy amint eltűnt amott a feudalismus és nálunk a kir. adománvi rendszer és magánjogi téren fölváltotta birtokrendszerünket a tulajdon rendszere, a telekkönyvezés is kitérés nélkül kell hogy kövesse e változást. Én hiszem, hogy tudták és érezték a németek e változás horderejét, de nemzeti sovinizmusból nem követték a francziát, nem léptek át a tulajdonrendszerre, inkább kiizadtak egy uj szörnyszülött rendszert és magas nemzeti politikából inkább elejtették igazságügyüket, olyan törvényt készítettek, csakhogy ne kelljen a francziák után indulniok; mi magyarok pedig utánozzuk őket most is százados megszokásból.