Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 23. szám - A bűnügyi költségek viselése - Felelet "egy ügyvéd" nyílt kérdésére

2S0. I>dél.y részi Jogi Közlöny 23. szám. megfelel a helyes törvényhozási politikának, mint törvényünk hiányos rendelkezése. Ami egyébiránt az alapitói minőséget közelebbről jellemzi, felemlítendő, hogy a K. T.-ünk szerint alapítók lehetnek fizikai és jogi személyek egyaránt; jogi személyek alatt értve közkereseti és betéti társaságokat is. A fizikai személyekre vonatkozó cselekvőképesség az általános magánjogi elvek alapján bírálandó el és igy lehet alapító kiskorú is, amennyiben cselekményeiben törvényes képviselője működik közre. Tevékenykedhetnek továbbá az alapítók meghatalmazottak utján is. A jogi személyekre vonatkozólag nehézséget okoz az alapitókkal szemben megállapított büntetőjogi felelősségnek érvényesítése. És ezen az alapon az írók egy része nem is tartja megengedhetőnek a jogi személyeknek alapitókkénti szereplését. Törvényünk kifejezetten nem tiltja el a jogi személyeket a rtás alapításától (habár a „polgári állás" kitüntetésének előírása arra a felfogásra enged következtetést, hogy alapító csak fizikai személy lehet. De a rtságok alapításának lehetősége és egyúttal fontos közgazdasági érdekek is megkívánják, hogy a nagyipari és kereskedelmi vállalkozások terén működő jogi személyeknek ujabb jogi személyek alakítására való képessége elismertessék. És gyakorlatunkban nagyon gyakori eset, hogy jogi személyek alapítanak rtságokat. A büntetőjogi felelősség kérdésében pedig leghelyesebb, ha az általános felfogáshoz mérten arra az álláspontra helyezkedünk, hogy mindig az a fizikai személy sújtandó a rtság alapítása közben, amely jogi személy képviseletében elkövetett büntetendő cselekmény következményeivel, aki ezen cselekményt tényleg véghezvitte (L. Staub. Commentor. 182. §. Huni. 5.) Az alapitóknak egymás közötti jogi viszonya a szerint különböző, hogy egyszerre történő alapítás vagy fokozatos alapítás esete forog-e fenn. Az egyszerre történő alapitásnál hasonló ez ahoz a jogi viszonyhoz, amelyben a fokozatos alapítás esetén az alakuló közgyűlés megtartása után vannak egymással szemben a részvényesek. A fokozatos alapítás alkalmával azonban az alapítók közötti jogi viszony nagyon egyszerű. Több egyén egy rtság alapítását tűzve ki czélul — egyesül. Társaság keletkezik és pedig magánjogi társaság ha nem kereskedők és alkalmi egyesülés, ha kereskedők létesitik. A közöttük levő jogviszonyokat a közös egyetértéssel létrejött megállapodás: szerződés — szabályozza. Megállapodhatnak az alapítók egvmás között abban, hogy bizonyos szervezetet adnak eme társaságoknak, amely a határozathozatal módját, munkakörük terjedelmét stb. részletezi; de ilyen megállapodásra nincsen szűkség és amennyiben szervezetlenül áll fenn ez a társaság határozathozatalaira és egyéb viszonyaira vonatkozólag az általános magánjog (Opt. 1188. §. és a keresk. jogon alapuló judikaturánk) szabályai nyernek alkalmazást. K. T.-ünk az alapitóknak ezen egymás közötti jogviszonyát teljesen szabályozatlanul hagyja, még az alapítók számát sem határozván meg ugy, hogy nálunk egy személy is alapithat részvénytársaságot. (Természetesen egyszerre történő alapítás esetén ez nehézségekbe ütközik, mert az alakuló közgyűléshez legalább 7 részvényes (alapító) jelenléte szükséges. A N. K. T. legalább is 5 alapítót kiván meg a rtság alakításához.) (Folytatjuk.) >< 9 bűnügyi holfségeh viselése.* Irta: dr. Grandpierre Emil kir. táblai tanácsjegyző. A bűnvádi perrendtartás a büntető eljárással felmerült költségek : a bűnügyi költségek viselésének kérdését a polgári perjog vonatkozó intézkedéseinek analógiája szerint szabályozza, amint ez a Bp. indokolásából ki is tűnik. Ehhez képest a bűnügyi költségeket — az analógiának megfelelő kifejezéssel élve — a pervesztesnek tekintendő fél viseli. Költségviselés szempontjából felek egyfelől, a kinek ténykedése folytán az eljárás megindul, másfelől, a ki ellen az eljárás irányul, vagyis a vádló és a vádlott. Ha tehát a vádlott elitéltetik, a vádló „megnyeri a pert" s a költségek részére megítélendők, ha azonban a vádlott szabadul, az eljárási költséget a vádló viseli, mint „pervesztes", vagyis * Szükségesnek tartjuk e kérdésiéi foglalkozni azért, mert tapasztalataink szerint a kolozsvári kir. Ítélőtábla területén is egyes törvényszékek (pl. a dési törvényszék] a cikkben kifejteit egyedül helyes gyakorlattal ellenkezőleg magyarázzák a törvényt. Szerk. közvád esetén az államkincstár, magánvád esetén vagy indítvány] bűncselekményeknél, a magáninditvány visszavonása esetében a magánvádló, illetőleg a niagáninditvánvra jogosított. (Bp. 480. 482.) Tehát bárminő okokból mentetett fel a vádlott (pl. a btkv. 76. §. alapján), a felmerült bűnügyi költséget magánvád (legyen az fő-, avagy pótmagánvád) esetén a magán vádló feltétlenül hordozni köteles, a mint ezt a Bp. 482. §. második bekezdése kifejezetten is rendezi. A Bp. 483. §-nak az az intézkedése, mely tudva hamis, vagy feltűnően gondatlan feljelentés esetében a feljelentőt teszi felelőssé a feljelentés folytán megindított eljárással felmerült költségekért, mint quasi szavatossági felelősségen alapuló, fömagánvád esetén egyáltalán nem alkalmazható, mert itt külön, a főmagánvádló személyén kívül álló feljelentő nem képzelhető s pótmagánvád esetén is csak akkor, ha hivatalból üldözendő bűncselekmény kezdettől fogva csak pótmagánvád alapján képezte eljárás tárgyát s a feljelentő nem maga a pótmagánvádló volt. Hogy mik a bűnügyi költségek, azt a Bp. 479. §. határozza meg, ezek közé sorozván a terhelt képviselőjének és a védőnek megfelelő diját és készkidásait is. Ha tehát, fömagánvád alapján indult bűnvádi eljárás eredményeként a vádlott felmentetik, a bűnügyi költségeket, köztük a védő költségeit is, a főmagánvádló feltétlenül viselni tartozik, a vádlott személye megjelenéséből származott kiadások kivételével, mert a Bp. 479. §. ezeket nem állapítja meg bűnügyi költségekül. Ez álláspontnak a bíróságok által követett gyakorlat is nagyobbára megfelel. \ Felelet „egy ügyvéd" nyílt kérdésére. Irta: Dr. Pordea Gyula, kolozsvári ügyvéd. Az „Erdélyrészi Jogi Közlöny'' 21. számában nyílt kérdés formájában felvetett concrét jogesetre nézve, illetékes helyről véleményadásra felkéretvén, azt á következőkben közlöm: I. A kérdést a közzétett tartalommal, eleve ismertnek tételezvén fel, az ott előadott tényállás alapján annak jogi elemeit kell rectifiealnom. A lecsúszott földbirtokáról van szó a kérdésben, ennek mikénti eldöntése kérdeztetik, holott helyesen csak a lecsúszott földanyagról (földanyagmennyíségről) és e földanyag tulajdonáról és nem birtokáról szólhat a vita. Mi az eset ? Az, hogy X. tulajdonos ingatlanáról a földfelszíne 2—3 méter vastagságban lecsúszik az alantabb fekvő ingatlan tulajdonosa földjének felszínére és azt elfedi. A lecsúszott földanyag addigi tulajdonosa továbbra is vagy 20 év óta használja e földanyagot. Vita esetén kit illet meg e földanyag? Világos ebből is, hogy lévén a birtok a tulajdont kitevő, illetve abból származó egyik jogosítvány, e kérdést is az dönti el, hogy kié a lecsúszott földanyag tulajdona? Azé-e, a kinek ingatlanáról az lecsúszott, — avagy azé, a kinek az ingatlanára lecsúszott ? Ha nem a tulajdon szempontjából fogjuk fel a kérdést, egyrészt logicai hibába esünk, mert csak a látszatot vizsgáltuk meg, az ok kritikája nélkül; másrészt könnyen nyilván kézenfekvő megoldott kérdést vitatunk, lévén a 20 évi folytonos birtok által a további birtok mint tényleges állapot már adva (egy évet meghaladó békés birtok védendő, tehát jelen esetben a lecsúszott földanyag tulajdonosa is) és végül könnyen azon feltevésnek adunk tápot, hogy elvben mint helyes jogállapotot fogadjuk el azt. hogy a lecsúszott földanyagnak, mint ingóságnak, (hogy ingó ép a lecsúszás tényéből tűnik ki, — s ingatlanná csak az uj ingatlanhoz való szervi hozzátapadása által lett) a hely változtatása az eddigi tulajdoni jogviszonyokat, már csak hozzátapadása által is képes megváltoztatni, holott épen felfogást tévesnek nyilvánítjuk. Elvi rövidségében a nyílt kérdés tehát az: Kié a leesuszott földanyag tulajdona? Csak két tulajdonosról lehet szó, a kérdésben forgó két ingatlan tulajdonosáról. Nem jelenti ez azt, hogy a kérdés azonos volna a két ingatlan tulajdonának kérdésével, — mert biz a kétségtelen, hegy a két, lecsúszás előtti állapotú ingatlan tulajdona marad a régi; a tkvi állapot sem az A. sem a B. lap tekintetében a csúszás által miben sem változott, az A. lapon felvett joszágtest bár a most lecsúszott földanyag alatt— illetve a lecsúszott földanyaggal kevesbbedve, — de teljes méretei szerint léteznek. S ha ez alapon akarnók eldönteni a kérdést, még mindig fenmarad nyilt kérdésnek az, hogy a lecsúszott földanyag maga a kié ? Mert hisz a lecsúszott földanyag tényleg elválasztható, illetve elválasztható volt, a növekedő ingatlantól, — tehát a kettő tulajdona külön egymástól eltérő tulajdonos javára létezhet.