Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 21. szám - Perköltségek Angliában

84. Jogesetek Tára 21. szán;. bír : mert ebben az esetben oly mulasztásról van szó, a melyet a felperes részvénytársaság vezérigazgatója s esetleg igazgatósága, tehát a képviselők és pedig a részvénytársaság, tehát a képviselt hátrányára követtek el. Ily esetben a dolog természetéből következik, hogy a mulasztásnak a mulasztást tevő képviselő által való tudomásvétele, a képviseletre ki nem hat oly értelemben, mintha a tudomásvétel a képviselt nevében történt volna. Következik ebből, hogy a szóban forgó mulasztásokból eredhető kárkövetelési jog elenyészése csak attól az időponttól kezdődött, a mikor azt a közgyűlés előtt fölvetették, ez pedig a per adatai szerint 1906. év január hó 20-ik napján megtartott közgyűlésen történt, tehát 1906. február 22-én, a mikor a keresetet beadták, az optk. 1489. §-a áíftal megállapított 3 évi elévülési határidő még le nem telt. Egyebekben a kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az itt kifejtettekkel nem ellenkező indokait magáévá teszi. Mellőzi azt a kijelentést, hogy felperesnek azt kellett volna bizonyítani, hogy alperes a terhére rótt mulasztások körül dolosc járt el, mert a kártérítési Igény keletkezésében az is elég ha a mulasztás vétkes volt. A perköltség kölcsönös megszüntetését tárgyazó rendelkezés alapját az 186S. LIV. t. ez. 2o5. §. második bekezdésében ; az ügyvédi járandóságok megállapítása pedig annak 252. §-ába találja. 1908. évi április hó 23-ik napjánHázassági jogból. Bár az alperes férj nejét harmadik személy bántalmazása ellenében, ittas állapotában meg- nem védelmezte. Kz a körülmény nem róható íel alperes terhére oly súlyos mulasztásnak, hogy pusztán ennek alapján felperesre nézve az esryüítélésbeu maradást clviselhetlennek lehetne tekinteni. 1908. G. 28'3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ád; s felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 8 nap alatt 10 kor. felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás ellen, felperes felülvizsgálati kérelmében amiatt intéz támadást, hogy a felebbezési bíróság a kihallgatott tanuknak, felperes szüleinek megeskelését, s felperesnek esküre bocsátását helytelenül tagadta meg : s ennek következtében helytelenül mellőzte annak tényként való megállapítását, hogy akkor, a midőn a per folyamán történt kibékülés folytán, 1907. évi május hó 22. napján felperes alpereshez a megszakított házas együttélés folytatása végett visszatért, alperes az együttélést csak az alatt a feltétel alatt volt hajlandó felperessel folytatni, ha felperes magát orvos által megvizsgáltatja, annak megállapítása végett, hogy teherben nincs; s hogy ez illetlen és jogtalan meggyanusitás után alperes a korcsmába ment; onnét pedig M. Jánossal együtt visszatérve, mikor az utóbbi felperesbe belekötött, ütlegelni kezdte, hajánál fogva tépte, a lakásból kiűzte, ezt a férje elnézte. A tényállás ellen intézett ez a támadás alaptalan. E támadás ugyanis csak akkor volna alaposnak elfogadható, ha felperes az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében az ott megirt módon kimutatta volna, hogy valamely jogszabály megsértése forog fenn. Ezt azonban felperes ki nem mutatta; s jogszabály megsértésének fennforgását e ponton a kir. Ítélőtábla sem észleli. A felebbezési bíróság ugyanis a tanuk megesketése nélkül is elfogadta és megállapította azt a tényt, amire a tanuk vallomása vonatkoztatható, hogy tudniillik M. János, felperest hajánál fogva tépázva bántalmazta. S minthogy e tanuk vallomása, az erről felvett jegyzőkönyv szerint semmi egyebet nem tartalmaz: nyilván alap nélkül való és súlytalan az arra fektetett panasz, hogy tanuk a vallomásukra megesketve nem lettek. Az a panasz sem fogadható el alaposnak, hogy felperes erküre bocsátásának elmellözése a felperes által felhozott s fennt jelzett okok szerint lényeges eljárási szabály megsértésével történt volna. Mert a felperesnek M. János részéről történt bántalmaz'atása s az, hogy férje ezt elnézte, felperes védelmére nem kelt, meg van állapítva; ennek megállapítását a felebbezési bíróság felperes esküre bocsátása nélkül is eszközölhetőnek tartotta, igy pedig felperesnek vonatkozó felülvizsgálati panasza tárgytalan. De nem panaszolhatja felperes sikerrel esküre bocsátásának mellőzését amiatt sem, hogy igy icm lett megállapítva, hogy alperes a házas együttélést csak ahhoz a jogtalan feltételhez kötve akarta folytatni, ha felperes magát orvossal megvizsgáltatja. Mert a felebbezési bíróságnak ebben az irányban tényállást megállapítania nem is kellett, az esküre bocsátást tehát szükségtelennek helyesen vette akkor, midőn Ítéletében meg van állapítva s e ponton a felülvizsgálati kérelemben kifejezett panasz nincs is, hogy felperes elmarasztalás iránti kérelme alapját a felebbezési bíróság elölt már csak abban az esküre bocsátás nélkül is megállapított tényállásban találta, hogy alperes őt M. János bántalmazása ellenében meg nem védelmezte. Lényeges eljárási szabálysértés tehát e ponton sem állapitható meg. Felperes ugy állítja oda felülvizsgálati kérelmében a tényállást, hogy felperes elűzésére alperes M. Jánost használta fel r eunek bántalmazása ellenében felperest alperes oltalmába nem vette; a bántalmazás tehát alperes beleegyezésével sőt felbujtására történt; ezzel az együttélést felperesre nézve lehetetlenné tette; s erre támaszkodva vitatja, hogy a felebbezési bíróság midőn ennek daczára alperest el nem marasztalta, anyagjogi szabályt is sértett. Ámde a felebbezési bíróság által az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott az a ténymegállapítás, hogy felperes nem bizonyította, hogy öt M. János alperes biztatására vagy felbujtására bántalmazta volna, az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében irányadónak fogadandó el, inert e ténymegállapítás helyessége ellen felperes jogszabálysértés miatt panaszt nem is emelt,, s jogszabálysértést kimutatni még kísérletet sem tett. S igy mivel e ponton a bizonyítékok erejének az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében való birói szabad mérlegeléséről van szó, a bizonyítékokból merített birói meggyőződésnek helyessége pedig az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §-a értelmében felül nem vizsgálható: a kérdéses tényáUásrcsz tekintetében felülvizsgálatnak nincs is helye. Az a kérdés, vájjon a megállapított és irányadó az a tényállás, hogy alueres felperest harmadik személy bántalmazása ellenében, ittas állapotában meg nem védelmezte, jogos oknak tekinthető-e arra, hogy felperes férjét a kibékülés napján újból elhagyja, a felülvizsgálat alá cső jogkérdés. Minthogy azonban a kir. Ítélőtábla a maga részéről is ugy találta, hogy felperes bántalmazásának alperes részéről ittasságában történt elnézése, a bántalmazás megállapított körülményeire s mérvére is tekintettel, nem róható fel alperes terhére oly súlyos mulasztásnak, hogy pusztán ennek alapján felperesre nézve az együttélésben maradást elviselhetetlennek lehetne tekinteni, s felperesnek különélését az alperes hibájára visszavezethető jogos okkal történtnek lehetne elfogadni: nyilvánvaló, hogy felperes keresetének elutasítása nem anyagjogi szabály megsértésével, hanem épen az alsóbbfoku bíróságok Ítéletében felhivott anyagjogi szabályoknak helyes alkalmazásával történt. Felperes felülvizsgálati kérelme tehát az anyagjogi szabályok szempontjából tekintve is alaptalan. Ide vonatkozólag kiemeli a kir. ítélőtábla, hogy az alsóbb fokú bíróságok Ítéletében hiányzik ugyan az indokolás arra nézve; vájjon a kereseti követelésnek 500 koronás részét, a melyre vonatkozó igényét felperes az Optkv. 1042. §-ára is alapította, ezen az alapon is elutasitandónak tartják-e? De a mennyiben a kereset ezen az alapon fentartottnak lenne is tekinthető: anyagjogi szabály megsértése ebből a szempontból sem állapitható meg. Mert az optk. v. 1042. §-a arról az esetről beszél, midőn \valaki máséit oly költekezést tesz, a melyet törvény szerint az a másik tartozott volna viselni, az a körülmény azonban, hogy a külön élés ideje alatt a nö magát fentartotta, nem alkalmas arra, hogy azon az alapon az Optkv. 1042. §. szerint támasztható követelésről lehessen szó. A törvény ugyanis külön szabályozza annak a feltételeit,, hogy a férje mikor s mely esetben köteles tőle különváltan élő nejét eltartani, s neki tartásköltséget fizetni: nyilvánvaló tehát, hogy felperes kereseti igényére ezek a különleges jogszabálvok és nem az oszt. p. tk. 1042. §-a alkalmazandók. S nyilvánvaló az is, hogy ha e különleges jogszabályoknak megfelelően a biró már kimondotta, hogy felperes férjétől sem a múltban, sem a jövőben tartásköltséget jogosan nem követelhet: nem is lehet szó arról, hogy felperes önmagának eltartásával, alperest jog szerint terhelő költekezést helyette tett volna. Felperes felülvizsgálati kérelme tehát minden irányban alaptalan. 1908. évi márczius hó 17-ik napján.