Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 21. szám - Perköltségek Angliában

82. Jogesetek Tára. Indokok: M. Irina kk., kinek gyámja az alperes volt, a kereseti A ;/' alatti okmány szerint 1904. szeptember hú 21-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt s vagyona ugyancsak az A. szerint a két felperesre, mint törvényes oldalág örökösökre ruháztatott. Maxin Jákob a kk. vagyona kezeléséről a számadástélel alól. mig a kk. életben volt. a gyámhatósági iratok szerint az 1877: XX. t. c. 11(5. §-ára tekintettel, felmentetett. Alperes gyám a gyámi tiszt alól a gyámhatóság 1907. •deczember 11-én kelt 17174—1907. számú átirata szerint felmentve nincs, azonban ez a körülmény nem menti fel őt attól, hogy a korúnak általa kezelt vagyonáról az örökösöknek el ne számoljon, de a nagykorú örökösök nincsenek arra kötelezve, hogy előbb a gyámügyi törvény 132. § s következő §-okban foglalt eljárást tegyék folyamatba s a gyámnak a gyámhatóság által leendő felhívás folytán a gyámhatósághoz beadandó számadása felett az előirt lépéseket megtegyék, hanem joguk van alperest sommás per uton bíróság előtt a számadás előterjesztése annak igazolására az eredményhez képest fizetésre köteleztetni. A pergátló kifogás tehát, hogy ezt a pert a gyámhatóság előtti eljárásnak kellene megelőzni, alappal nem bírván, annak helyet adni s a pert megszüntetni nem lehetett. Mely okból a felebbezési bíróság végzését megváltoztatni a pergátló kifogást elutasítani s a biróságot az ügy érdemleges tárgyalására s további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A felfolyamodás költségeit meg kellett ugyan állapítani, de annak viselése kérdését az ügy érdemi elbírálására kellett fenntartani. 1908. április 13 napján. Váltójogból. Ha a váltó hely megnevezése nélkül adatik tovább, a váltóbirtokos az ily forgatót, a V. T. 45. §-ában irt hátrányok nélkül, nem köteles értesíteni még akkor sem, ha ennek lakhelyét ismeri, a kiállítás helye nem tekinthető a kibt> csátó lakhelyéül. 3154—907. I. sz. Kifogás alapja az, hogy felperest a lejárat és kereset indítás közti kamatok és költségek nem illetik, mert a V. T. 45. §-ban irt értesítési kötelezettségének eleget nem tett. I. Az elsöbiróság (Tordai törvényszék) a kifogásnak helyet adott, mert felperes az óvás felvételről előzőit (alpereseket) nem értesítvén, vele szemben a V. T. 45. §-a alkalmazandó. (3764—906.) II. A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatva a lejárattól a keresetig járó kamatok és költségek fizetésére is kötelezte alpereseket, mert a felperes előzője III. r. felperes a váltót üres forgatmánnyal a hely megnevezése nélkül adta tovább. így vele szemben felperes a V. T. 47. §-a szerint értesítéssel nem tartozik s igy az első bíróság a V. T. 45. §-át tévesen alkalmazta (4501—90(3. I.) III. Curia : A II. bíróság Ítéletét helybenhagyta indokaiból s mert a V. T. 45. §-ban irt joghátrány csak akkor alkalmazható, ha a váltóbirtokos az értesítést a hely megnevezés daczára elmulasztja, az azonban közömbös, hogy a váltótól éYtekintve, a forgató lakhelyét a váltóbirtokos ismeri-e vagy ríöW? s mert IIT. r. alperesnek hely megnevezése melletti forgató előzője nem lévén, felperest értesítési kötelezettség nem terhelte, annyival inkább nem, mert a kibocsátó lakhelyéül a kiállítás helye nem lévén tekinthető), a kibocsátó a kiállítási hely alapján még akkor sem lett volna értesítendő, ha egyszersmind hely megnevezése nélküli forgatóként jelentkeznék, annálkevésbbé pedig akkor, Einidőn a váltónak nem is forgatója (190—907. V.). A büntetőjog köréből. A magyar államvasuti előljáró ezen minőségében közhivatalnoknak tekintendő. Tényállás: B. Pál Kudsiron 1907. jan. 14-én \). \\. MÁV állomásfelvigyázóról a forgalmi főnök által kiküldött hivatalnok előtt azt állította s jegyzőkönyvre adta, hogy 1906. év őszén egy kocsi gyapjú feladásakor öt fölszólította, hogy lopjon a gyapjúból és vigye el ugyanazon feladónak eladás végett, ki azt meg fogja venni s igy jövedelemre tesznek szert. A szászvárosi kir. jbiróság vádlottat a btkv. 260 §-ba ütköző rágalmazás vétségében mondotta ki bűnösnek. (1907. B. 331—5.) II. 8426—907. sz. bftö. A dévai kir. törvényszék, mint felebbviteli büntető bíróság itélt. Az elsöbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 1907. évi október hó 5-én. ni. 3578-1908. II. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett. A kir. ítélőtábla mindkét alsóbbfoku bíróság Ítéletét a Bp. 557. §. értelmében alkalmazandó 437. §. második bekezdése alapján a Bp. 384. §. 4-ik pontjában irt alaki semmiségi okból, ezen § végtételéhez képest a megelőzi) egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíti s az iratoknak illetékes eliárás czéljából a dévai kir. törvéníjszékhez leendő áttételét rendeli el. Indokok: Sértett D. Rezső m. államvasuti állomási elöljáró ezen minőségben közhivatalnoknak lévén tekintendő, miután vádlott által az aradi MÁV üzletvezetőség kiküldött közege előtt jegyzőkönyvbe mondott tények az ő hivatali kötelességeire vonatkoznak s vádlott ellenében az eljárás a btkv. 270. §-a értelmében hivatalból indítandó meg. Minthogy pedig a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t.-cz. 17-ik §. 3-ik pontja a rágalmazás vétségének ezen eseteit a kir. törvényszékek hatáskörébe utalja. Az alsófoku bíróságok a Bp. 384. §. 4-ik pontjába ütköző nyilvánvaló alaki jogsértést követtek el akkor, a midőn a kir. járásbíróság hatáskörének túllépésével a fentebbiek szerint oda nem tartozó ebben az ügyben eljártak, miért is Ítéleteiknek a hivatkozott §-ok alapján hivatalból! megsemmisítésével az iratoknak az illetékes kir. törvényszékhez leendő áttétele volt elrendelendő. Tárgytalanná válván ez által a vádlott és védője által a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontjaira alapított semmiségi panaszok — a kir. ítélőtábla azok felülbírálását mellőzte. 1907. évi deczember hó 23. A községi biró midőn a terheltet a nem őt terhelő adóhátralék megfizetésére felszólította, s mert nem fizetett, zálogul egy párnát elvitetni akart, a nevezett terhelttel szemben nem mind hatósági közeg járt el, s igy ezen eljárása közben a terhelt részéről történt bántalmaztatása nem esik a btkv. 165. §-ában irt hatóság elleni erőszak bűntettének fogalma alá. 2839—908. II. sz. Végzés • A felfolyamodás a Bp. 379. §. 4-ik bekezdése értelmében elutasíttatik, s az iratok a fennforogni látszó, a btk. 261. §-ban irt becsületsértés vétsége miatti eljárás czéljából az illetékes bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Indokok : A tordai járás föszolgabirájának a felterjesztett iratok között 7. u. sz. a. elfekvő 1340—1906. közig. sz. értesítése szerint a sértett községi biró az 1903—1904. évi iskolai adóhátraléknak a kiadott kimutatás alapján leendő felhajtásával volt megbízva, amely kimutatásban a terhelt Ív. Marjucza neve nem fordul elő. hanem a községi biró a kérdéses alkalommal R. Ton utódai ellen foganatosított végrehajtást, akikkel a terhelt K. Marjucza egy házban lakik. A sértett községi bírónak tehát nem volt megbízatása arra, hogy a R. Ton örököseivel egy házban lakó. s az 5. u. sz. alatt elfekvő községi elöljárósági értesítés szerint különben is iskolai adóval meg nem rótt terheltnél foglalást eszközöljön, akkor tehát, midőn a terheltet a nem öt terhelő adóhátralék megfizetésére felszólította, s mert nem fizetett, zálogul egy párnát elvitetni akart, a nevezett terhelttel szemben nem mint hatósági közeg járt el, s igy ezen eljárása közben a terhelt részéről történt bántalmaztatása nem esvén a btkv. 165. §-ában irt hatóság elleni erőszak bűntettének fogalma alá, a kir. törvényszék vádtanácsa a kir. ügyészség vádiratát helvesen utasította el, miért is a sérelmezett végzés ellen a kir! ügvészségáltal bejelentett felfolyamodás a hivatkozott szakasz álapján elutasítandó s az iratoknak a fennforogni látszó becsületsértés