Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 21. szám - Perköltségek Angliában

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 21. számához. Kolozsvár, 100S. május 10. Jogesetek a kolozsvári kii*. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. A perjog köréből. A perbeli okirat kiállításának helyén (Egeres) és idején (IK61. év szept. £7.) érvényes erdélyi szokásjog szerint is a jogélet egyik fontos intézménye volt az u. n. „törvényes bizonyság" (testimonium legale), mely alatt az eskiidttár­sával (falusbiróval) együtt eljáró szolgabíró értetett. A C */• alattinak megfelelő tartalmit tanúsítványok hiteles kiállítása a szolgabíró és esküdttársa (a falnsbiró) köz­hatósági hatáskörébe tartozott. Ennélfogva a € •/• alatti, az 196W. évi L.E1. t.-ez. Ki5. §. szerint teljes bizonyítékot képezvén, tartalmából igazolva van, hogy a néhai özv. K. János (Kálmán) 1861. év szeptember hó 'Z7-én összes fekvő és felkelhető vagyonát teljes tulajdonjoggal felperesre ruházta. Polg. szám 704/908. A kolozsvári kir. Ítélőtábla K. Kálmán János felperesnek -G. Istvánné szül. K. Erzsébet és t. alperesek ellen okirat érvé­nyesítése és jár. iránti perében ítéletet hozott: Az első bíróságnak 107311907. p. számú ítélete helyben­hagyatik. Indokok: Felperes, kereseti kérelme lényegében annak bírói meg­állapítását célozza, hogy az 1873. év március hó 27-én elhalt özv. K. János (Kálmán) hagyatékaként felvett vagyon a felperes tulajdonát képezi és az tulajdonjog címén egyedül és kizárólag öt illeti. Tulajdonjogát kettős jogcímre alapítja, u. m.: 1) a közte és a néhai özv. K. János (Kálmán) között 1861. év szeptember hó 27-én létrejött és a C '|. alatti ok­iratba foglalt jogügyletre; 2) elbirtoklásra. Első ügydöntő kérdés tehát annak a megállapítása, hogy a G. "I. alatti okiratba foglalt jogügylet a nevezettek között tényleg létrejött-e és annak alapján felperes még a néhai özv. K. János (Kálmán) életében megszerezte-e tulajdonjoggal azon vagyont, mely az 1904. Ö. 49315. számú hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint a néhai özv. K. János (Kálmán) hagya­tékául vétetett fel? Mellékes kérdés annak a megállapítása, hogy a G. "|. alatti, mint okirat, érvényes-e, mert a C. % alatti az állított ügylet létrejöttének és feltételeinek csak bizonyítékául szolgál és ha annak érvényessége megállapítható nem is volna, felperesnek szabadságában áll a vitatott jogügylet létrejöttét és feltételeit egyéb módon bizonyítani. A C. '\. alatti érvényességének és különösen annak a kér­désnek, hogy a C. "I. alatti közokiratot vagy magánokiratot képez-e, csak a bizonyítás és a bizonyítási teher szempontjából van jelentősége, mert ha közokirat, felperes a jogügylet létre­jöttét és feltételeit egyéb módon is bizonyjXani nem köteles és a C. -|. alatti alaki és tartalmi valótlanságát alperesek tartoz­nak kimutatni. A kir. ítélőtábla a C. "I. alattit érvényes közokiratnak tekinti. A C. % alatti — tartalma szerint — a szolgabíró által a falusbiró jelenlétében felvett „hiteles tanúsítvány"-t képez arról, hogy a szolgabíró hivatalában megjelent felek az okiratba fog­lalt nyilatkozatot tették. Minthogy a C. V. alatti kiállításának helyén (Egeres) és idején (1861. év szept. 27.) érvényes erdélyi szokásjog szerint * a jogélet egyik fontos intézménye volt az u. n. „törvényes bizonyság" (testimonium legale), mely alatt az esküdttársával (falusbiróval) együtt eljáró szolgabíró értetett; minthogy ebből folyóan a C 7. alattinak megfelelő tartalmú tanúsítványok hiteles kiállítása a szolgabíró és esküdttársa (a falusbiró) közhatósági hatáskörébe tartozott; minthogy a közhatóságok által törvényes illetőségük körébe tartozó tényekről szabályszerű alakban kiállí­tott okirat közokiratot képez; minthogy aC '/.alatti a kiállítás idejében érvényes jognak külső alak tekintetében is megfelel, mert ugy az ügyleti felek, mint a szolgabíró és falusbiró alá­írásával, illetve kézjegyével és a szolgabíró hivatalos pecsétjével el van látva: a C V. alatti közokirati minőségét meg kellett állapítani. Ennélfogva a C V. alatti, az ÍSG^. évi LIV. t.-cz. 165. §. szerint teljes bizonyítékot képezvén, tartalmából igazolva van. hogy a néhai özv. K. János (Kálmán) 1861. év szeptember hó 27-én összes fekvő és felkelhető vagyonát teljes tulajdonjoggal felperesre ruházta és azokat már előzőleg felperes tényleges birtokába át is adta, amivel szemben lel peres arra kötelezte magát, hogy a néhait életfogytig élelemmel és ruházattal ellátja, Ilonát férjhezmenetelekor kiházasitja. De a C 7. alattitól eltekintve is, felperesnek az az állítása, hogy a néhai özv. K. János (Kálmán) összes vagyonát a G V. alatti tartalmával mindenekben megegyező jogügylet alapján tulajdonjoggal tényleg megszerezte és hogy elvállalt kötelezett­ségeit is teljesítette, a kihallgatott és az elsöbirói Ítéletben meg­nevezett tanuk által igazolt azon tényekből, hogy özv. K. János (Kálmán) előttük kijelentette, miszerint összes vagyonát élet­járadéki szerződéssel felperesre ruházta, hogy a néhai egészen haláláig felperesnél lakott s öt felperes tartotta és temettette el, hogy Ilonát felperes házasította ki, hogy a néhainak összes vagyonát több mint 30 év óta kizárólag és háborítatlanul felpe­re* bírja ; okszerű következtetés utján is megállapítható. Ezenfelül az elbirtoklás jogcíme is megvan, mert a kihall­gatott tanuk felperesnek 80 évet meghaladó s az összes vagyonra kiterjedő kizárólagos, folytonos, békés, tényleges birtoklását be­bizonyították, amivel szemben alperesek azt, hogy 2 drb. ingat­lant ők bírnának és azt, hogy felperes birtoklása 18S2. év február 26-tól kezdődőleg a II. ' . alatti egyezségen és a korábbi birtok­lás címétől eltérő, a felperes által is elismert uj cimen alapulna, egyáltalán nem bizonyították, mert a Ií. 7. alatti tartalmából mindezek meg nem állapithatók. Az elsöbiróság ítéletének a viszonkeresetre vonatkozó részét azért kellett helybenhagyni, mert még akkor is, ha a II. 7. alatti alakilag és tartalmilag való volna és a benne foglalt ügylet jog­érvényes ügyletet képezne, az alperesek által abból származta­tott igény érvényesítésének föltétele és ideje még nem követ­kezett be. Az alperesi ügyvéd felebbezési munkadija az 1868. LIV. t. cz. 252. értelmében állapíttatott meg. 1908. április hó 7-én. Az a körülmény, hogy a számadástétel alól fölmentett gyám a gyámi tiszt alól az árvaszék által nem lett fölmentve — nem menti föl a gyámot az alól, hogy a kkorunak általa kezelt vagyonáról az örökösöknek el ne számoljon, de a nagykorú örökösök ninesenek arra kötelezve, hogy előbb a gyámügyi törvény 13£. S-okban foglalt eljárást tegyék folyamatba, hanem joguk van alperest sommás per utón bíróság előtt a számadás előterjesztése .innak igazolására az eredményhez képest fizetésre köteleztetni. 1908. H. 7/2 szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíró­ság, M. Irina és t. felpereseknek Maxim Jakab alperes ellen számadási kötelezettség megállapítása iránt folyamatba tett ügyében végzett. A felebbezési bíróság végzése megváltoztattatik: a pergátló kifogásnak hely nem adatik s a felebbezési bíróság az ügy ér­deme feletti tárgyalásra s megfelelő további szabályszerű el­járásra utasittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents