Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1908 / 20. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 2. [r.]
20. szám. Jogesetek Tára 79. bezési bíróság által a részben helyesen kifejtettek szerint nem is az optk-nak a szerződések értelmezésére vonatkozó, hanem a kereskedelmi ügyleteket szabályozó 1875. évi XXXVII. t.-cz.nek erre vonatkozó rendelkezései nyerhetnének alkalmazást, ha a kötievél jelzett része értelmezésre szorulna is. Az elsöbiróság által szakértőként meghallgatott S. Zs. véleményének figyelembe vétele miatt eljárási szabály megsértése ezimén emelt felülvizsgálati panasz tehát részben már a fentebb kifejtetteknél fogva s mivel a szakértő nyilatkozata felesleges volt, másrészt pedig azért is lényegtelen: mert a felebbezési biróság a kötievél érintett kitételének értelmét nem kizárólag S. Zs. véleménye alapján, hanem első sorban a kötlevélben használt szavak közönséges jelentése alapján és pedig a fentiek szerint anyagjogi szabály megsértése nélkül állapította meg. A kereseti kötlevélben nincs ugyan kifejezetten megállapítva, hogy alperes a felperesnek eladott lisztet csak felperes kijelentett kívánságára, felhívására köteles szállítani; de hogy a peresfelek ügylete mégis ilyennek minősitendő. Következik az abból, hogy e kötlevélben arra nézve sincs rendelkezés, hogy a kikötött határidőben alperes mikor, mennyit és hová szállítson, erre nézve tehát felperesnek előzetes nyilatkozata feltétlenül szükséges volt. Ezenfelül nyilvánvaló, hogy az ügyletet a peresfelek maguk is olyannak tekintették, melynél alperes a szállítást csak akkor kezdheti meg. ha erre öt felperes felhívja, mert felperes a keresethez B) alatt csatolt levél szerint a kikötött teljesítési határidőben a liszt első harmad részének, 150 zsáknak (egy wagonnak) hová leendő elküldése végett alpereshez felhívást is intézett. így a kir. Ítélőtábla helyesnek találja a felebbezési biróság által elfoglalt azt az álláspontot is, hogy alperes a felek szerződési akarata szerint, az általa felperesnek eladott lisztet csak felperes külön felhívása után volt köteles a teljesítési határidőn belül szállítani. Ezért felperesnek c ponton anyagjogi szabály megsértése ezimén emelt panasz sem alapos. Az ezeknél fogva jogszabály megsértése nélkül megállapit$t, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében tehát itt is irányadó tényállás szerint alperes csak 1907. évi májusig és pedig csak azalatt a feltétel alatt volt köteles a felperesnek az eladott lisztet szállítani, ha felperes 1907. évi májusig "i^*"^ eladóhoz és a hely megjelölésével a szállítás iránt intéz. A birói gyakorlat már megállapította, hogy ilyf az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 355. §-ában meghatárc tatlan fix határidőre kötött vételügylet forog fenn <. ügyletnél a felhívásnak kellő időben való kifejezése, lenát a szerződésnek a vevő részéről a meghatározott időben való teljesítése, a vételügyletnek oly lényeges feltétele, melynok nem teljesítése esetén az eladó a vételügylettől elállhat anélkül, hogy az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 354. §-a értelmében a vevőnek utólagos teljesítésre kellő határidőt engedni tartoznék. Minthogy pedig a felebbezési biróság által szintén megállapított s e részben meg sem támadott tényállás szerint felperes, 1907. évi májusig alpereshez, az alperes által eladott liszt szállítása iránt felhívást nem intézett s alperes a 2 wagon lisztet 1907. évi májusig ezért nem szállította, alperes 1907. évi május hó 1-én, az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 355. §-a alapján az ügylettől elállhatott, felperes pedig 1907. évi április hó 80-ika után többé teljesítést nem követelhetett; következéskép a teljesítésnek utóbb történt megtagadása miatt alperestől kártérítést követelni jogosítva nincs. A felebbezési bíróságnak felperest keresetével elutasító döntése ezeknélfogva az anyagjogi szabálynak, az 1875. évi XXXVII. t.-cz. t.-cz. 355. §-ának megfelel s igy felperesnek az 1875. XXXVII. t.-cz. 352., 355. §-aiban kifejezett anyagjogi szabályok megsértése ezimén emelt panasza alaposnak cl nem ismerhető. A sikertelen felülvizsgálat költségének viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893. évi XVIII. t.-cz. 105., 163. és 204. §-aiban találja. 1908. évi április hó 7-ik napján. Dologi jogból. A tkvi helyszíni felvétel, az állandó birói gyakorlat szerint, az clbilWHmHH ItlWgTiem szakítja az által, hogy az elbirtokló tudja, hogy az ingatlan másnak nevén áll, nincs kizárva s a jelzett körülmény tudása a magában véve a birtokot rosszhiszeművé nem teszi, mert a birtokos az ingatlant a tkvi állapot ellenére is jőhiszemüleg magáénak tarthatja. (Optkv. 336. §.) sőt ingatlannál az elbirtoklás épen a tkvi tulajdonos ellenében folyik. 1908. Q. 42/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla végzést hozott. A felebbezési biróság Ítéletét feloldja; s a felebbezési bíróságot a tényállásnak az alábbiakhoz képest leendő szabályszerű megállapítására, s ujabb a felülvizsgálati költségre is kiterjedő határozat hozatalára utasítja. Indokok. Előrebocsátja a kir. ítélőtábla, hogy felperes felülvizsgálati kérelmében a viszonkereset elutasítására irányuló kérelmet is bennfoglaltnak tekinti. Mert az tűnik ki felperes felülvizsgálati beadványa egész tartalmából, annak kérelmi része czéljából, s abból a körülményből is, hogy a birtokban levő felperesnek a tulajdonjog megítélésére irányuló kérelme magában véve is tiltakozás a birtokra irányuló viszonkereset ellen. Felperes keresete arra volt alapítva, hogy a 3866 18. hrsz. peres erdőterületet tulajdonul atyjától Sz. Józseftől kapta, s azokat 35 éven át, tehát még a helyszínelést megelőzőleg megkezdve, birtokolta és igy elbirtokolta. Ezen erdőterületre nézve a felebbezési biróság felperest keresetével azon az alapon utasította el: hogy felperes meg se jelölte, még kevésbé bizonyította azt az ügyletet, m3llyel atyjától a 3866/18. hrsz. területet megszerezte; továbbá, hog; ez az erdőterület alperesek atyja és anyja nevére lett helyszínelve, hogy felperes ezt az erdőt alperesek atyja haláláig, 1873. évi október 10-ig, alperesek atyjával, Sz. Pállal közösen birtokolta, s hogy 1873. évi október 10-től kezdve felperes egyedül maradt ugyan a birtokban, ámde alperesnek gyámja volt, az egyedüli birtoklást eredetileg ily minőségében gyakorolta, birtoklása tehát birtoklásra nem vezethetett; végül,' hogy felperesnek mint ^résekkel közel rokonnak tudnia kellett, hogy a 3866/18. erdő alperesek tulajdona, birtoka tehát rosszhiszemű volt. Ezek közül az elutasítási alapok közül az, hogy felperes a lési ügyletet ki nem mutatta és hogy tudta, hogy a = s 18. hrsz. erdő alperesek nevére lett helyszínelve, az elbirtoklásra' is alapított keresettel szemben nem ügydöntő. Mert az, ki 30 évi birtokra hivatkozhatik, jogszerű czimet kimutatni nem tartozik (Optkv. 1477. §.),.smert a tkvi helyszíni felvétel, az állandó birói gyakorlat szerint, az elbirtoklást félbe nem szakítja; az elbirtoklás pedig az által, hogy az elbirtokló tudja, hogy az ingatlan másnak nevén áll, nincs kizárva s a jelzett körül |iény tudása a magában véve a birtokot roszhiszemüvé nem teszi, mert a birtokos az ingatlant a tkvi állapot ellenére is jóhiszemüleg magáénak tarthatja, (Optk. 326. §.) sőt ingatlannál az elbirtoklás épen a tkvi tulajdonos ellenében folyik. Ellenben lényeges az a két körülmény, hogy felperes 1873. évig a 3866/18. hrsz. erdőt alperesek atyjával közösen birta-e s ettől kezdve az egyedüli birtokban alperesek atyjának elhalálozása és egyúttal felperes gyámi minősége folytán maradt-e? E két körülmény azért lényeges, mert mindenike alkalmas arra, hogy felperes birtoklása, esetleg csupán részben, nem nyugszik jóhiszemű alapon a bebizonyitottan roszhiszemü birtok pedig etbirtoklásra nem vezethet. (Optkv. 1477. §.) Mindkét jelzett lényeges ténymegállapításra nézve azonban alapos felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a tényállás jogszabálysértéssel van megállapítva. A birtoklásnak közösséggel kezdődése azért: mert e tekintetben a felebbezési biróság csupán jelzi, hogy e tényt a tanuk vallomásai alapján állapította meg; de a tanukat, kiknek vallomására alapit, még csak meg sem nevezi: vonatkozó vallomásaikat még csak nem is vázolja, holott a kihallgatott 12 tanú közül a közös használat mellett határozottan csak egy tanú némileg, de határozatlanul pedig még alperesek anyja tett vallomást; a többi tanú ellenben felperesnek eredetileg is kizárólagos birtoka mellett látszik vallomást tenni. Arra nézve pedig, hogy a többi tanúval szemben, a fenn-